A MacBook Air nagy port kavart. Szép, vékony, könnyű, és drágább mint a MacBook Pro. Tökéletesen példázza, hogy a fogyókúra embernek és gépnek egyaránt roppant drága dolog, s ha túlzásba viszik, egészségtelen is.

Mire jó és mire nem?
Távol áll tőlem, hogy bármiért szidjam a MacBook Airt, mivel az eltelt egy hétben kifejezetten megkedveltem, bár utálatos dolog, amikor az ember nem találja meg a notebookot a táskájában a papírok között...
Nagyon jó kis gép ez, valódi hordozható multimédia „kütyü”! Írni, táblázatokkal bíbelődni, internetezni - a beépített iSight webkamerának köszönhetően videocsevegni -, filmeket nézni, zenét hallgatni vagy mindezt egyszerre, nos, erre kiváló. Még a Photoshopban is dolgozhatunk, ha nem óriásplakátokat, hanem mondjuk webes vagy multimédia grafikákat készítünk. Egy nagyobb videót megvágni viszont már nem fogunk rajta, és 3D modellezésre vagy komolyabb játékra is alkalmatlan. Ennek elsősorban a lassú (4200 RPM-es) merevlemez az oka, mert amúgy az OS X a gépben lévő processzor és a 2 Gbájt RAM esetében ennél sokkal jobb teljesítményre is képes.
Vannak persze nagyszerű ötletek is a MacBook Airben. Az egyik ilyen a multitouch funkció integrálása a tapipadba. Kényelmesen nagyíthatunk, forgathatunk, mozgathatunk képeket mondjuk a Preview-ban, épp mint az iPhone-on vagy az iPod Touch-on. Sajnos nem minden programot készítettek fel rá, de ez valószínűleg hamarosan megváltozik.
Az akku is viszonylag jól bírja, átlagos, wifis-internetezős használat mellett a 2,5 órát simán összehozza, wifi nélkül tovább is bírja (3,5-4,5 óra körül, de persze minden attól függ, mit művelünk vele). Legalább ennyi haszna van annak, hogy még a családfa alján elhelyezkedő MacBookénál is gyengébb processzor került bele.

Vannak persze hiányosságok is. Az egyetlen USB port és a beépített DVD meghajtó hiánya például sokaknak jelenthet komoly problémát. Különösen, ha arra az egyetlen USB-re a kifejezetten az Airhez készült, külön megvásárolható külső DVD-t csatlakoztatjuk, így másra már nem marad hely. Ethernet csatlakozó sincs, így netezni csak wifin, vagy mondjuk mobilos kapcsolaton keresztül tudunk. Utóbbit nehezítheti, ha PCMCIA kártyát kaptunk a mobilszolgáltatótól, mert annak sincs hely gépben. Sokmindent kellett feláldozni a vékonyságért...
Ezen hiányosságok ellenére a MacBook Air nem rossz elképzelés. Kényelmesen vándorolhatunk vele a különböző wifis helyek (otthon, munkahely, kávézó stb.) között, s bárhol egy pillanat alatt csatlakozhatunk a világhálóhoz. A DVD hiánya kétféleképpen hidalható át: külső meghajtóval, vagy az OS X Remote Disc lehetőségével, amelynek köszönhetően használhatjuk egy másik gép - Mac vagy PC - optikai meghajtóját a wifin keresztül. 

Akár egy PC optikai meghajtóját is birtokba vehetjük távolról

Ehhez egy Leopardos Mac esetében nincs szükség semmire - csak az engedélyezésre -, Windows és régebbi OS X esetében pedig telepítenünk kell a szükséges szoftvert (rajta van a MacBook Air telepítőlemezén, amit a géphez kapunk). A módszer amúgy tényleg pikk-pakk működik, ha valamit eredeti CD-ről akarunk telepíteni, vagy kapunk egy anyagot DVD-n és van egy asztali gép a közelben optikai meghajtóval (és persze valahogy elérjük hálózaton keresztül wifivel), nem lesz gondunk.

A Leopard telepítés nélkül is átengedi a meghajtót

Nekem egyetlen problémám volt vele, nevezetesen a Parallels segítségével szerettem volna egy Windowst is varázsolni a gépre, ám a Parallels a Remote Disc segítségével nem látta a távoli gép CD-meghajtóját, így nem tudott bootolni az XP telepítő. Mivel a tesztgéphez nem kaptam külső meghajtót, így egyetlen megoldás maradt: az XP CD-ből image fájl készült, és azt átemelve az Airre, a Parallels már tudott róla Windowst telepíteni.
Az Air 2 Gbájt RAM-jából a Parallels 512 Mbájtot kapott, s így tökéletes kényelemben lehetett használni a virtuális gépben elhelyezett XP-t, anélkül, hogy ezért bootolgatni kellett volna, vagy akadozott volna a gép. Ha tehát valaki részben Windowshoz van kötve, az Airen is eléri (meg persze Boot Camp is van, ha valamiért natív Windowsra vágyunk, de ennek okát nem nagyon látom, mivel komoly játékra alkalmatlan a gép, dolgozni pedig kényelmesebb a Parallels vagy a VMWare használatával, ha már nem tudunk élni Windows nélkül).
Amúgy ezen az egy alkalmon kívül nem hiányzott a beépített optikai meghajtó, mivel Macen szinte mindent DMG fájlokból telepít az ember, azokat meg kényelmesen át lehet másolni, le lehet tölteni, vagy el lehet érni hálózatból.
Adatcserére, mentésre remek megoldás egy USB memória, amelyet ma már olcsón dobnak utánunk több Gbájtos méretben is. Egyetlen apróságra vigyázzunk, ha túl „dundi’ a memóriakulcs, akkor a gép lenyitható USB portjába nem tudjuk behelyezni. Ezzel a problémával szembesülhet az is, aki estleg USB-s modemet használna, van néhány modell, amelyeket maximum egy reszelő segítségével lehet csatlakoztatni (de akkor meg már minek).
Az Air tulajdonlás tehát sok kötöttséggel jár, de vitathatatlanul jó érzés. A billentyűzete nagyon kényelmes (bár ez ízlés kérdése), és az óriási tapipad is remekül helyettesíti az egeret.
Ha valakinek van egy komolyabb asztali munakállomása, kiegészítő mobil gépnek a MacBook Air tökéletes választás lehet. Már ha pénze is van rá...

Kérjük “jóárasítani”!
A MacBook Air szeretnivaló jószág, és hasznos is, ha számunkra nem jelentenek problémát a hiányosságai, és ki tudjuk használni a mobilitással járó előnyöket. De annyit, amennyiért a boltok polcairól leemelhetjük, nos annyit valójában nem ér...
A MacBook család jelenleg három tagból áll. Van ugye a MacBook, amelynek alapváltozatát már  250 ezerért elhozhatjuk (a kicsit jobban felszerelt verzió is 300 ezer körül van belőle). Jó, talán nem olyan elegáns a fehér (vagy fekete) műanyag borítás, mint az Air vagy a Pro fémes ezüstje, de belül mégiscsak egy nagyszerű gép (szerintem jól is néz ki, és amúgy is várható belőle lassan egy külsőleg is megújuló változat, bár ez egyelőre csak pletyka). Minden benne van, ami kell és a még kényelmesen hordozható kategóriát képviseli. Fele annyiba kerül, mint az Air, pedig jóval többet tud.
Van azután a MacBook Pro, amely már nem hordozható annyira kényelmesen, de azért a gerincünk nem fog beleroppanni, ha notebooktáskában visszük, ráadásul egy hordozható erőmű, erős processzorral, nvidia videókártyával, 4 GB-ig bővíthető memóriával, 15”-os vagy 17”-os kijelzővel. Akár önmagában is megállja a helyét, asztali gép helyett. A vicc ebben az, hogy ez a MacBook Pro gyakorlatilag egy árban van a MacBook Airrel, 450 ezer forintért bármelyikből vihetjük haza az alapmodelt.

No és akkor van ugye a MacBook Air, amely dögös, vékony, légiesen könnyű, de a család leggyengébb tagja, és az áráért cserébe az Apple még csak a külső DVD meghajtót sem csomagolja hozzá, vehetjük azt is külön, 17 ezerért. A videokimenetre dugható átalakítót és a kijelző törlésére szolgáló kendőt viszont sikerült a gép mellé csomagolni.
Ezen kívül a MacBook Airben (a többiekkel ellentétben) se merevlemezt, se memóriát, se akkut nem fogunk cserélni otthon. Ha ennek valamiért szükségét érezzük, vihetjük szervizbe (az alap 2 GB fölé nem is bővíthető).
A lassúcska 80 GB-os merevlemezt lecserélhetjük persze gyors SSD meghajtóra, de akkor az árak már tényleg az égig szöknek, ráadásul így már csak 64 Gbájt háttértárunk lesz (a sebességnek viszont jót tesz a dolog).
Ahogy az lenni szokott az Apple termékek első generációinál, az Air is küzd gyermekbetegségekkel, így lehet, hogy érdemesebb várni a vásárlással, amíg a melegedési és egyéb kezdeti problémákat leküzdi a cég, ezeken általában a megjelenéstől számított néhány hónap alatt túl szoktak jutni (az Apple a csendben frissítés nagymestere).

MacBook Airt elsősorban akkor érdemes megvennünk, ha táska helyett csak egy borítékot szeretnénk magunkkal hordani, benne minden fontos dokumentummal, időponttal, levéllel, filmmel és zenével és a komolyabb, gépigényes feladatokhoz van otthon egy asztali gépünk. Számomra ez az eddigi legkényelmesebben hordozható, mégis igazán használható notebook, és az üzemideje is dícséretesen jó volt. Raádásul az „Aztaaa!” szintje is lenyűgöző: levakarni sem lehetett a bámuló „helybélieket”, amikor betévedtem vele a szerkesztőségbe.
Ha valakinek a hordozhatóság és kényelem a teljesítménynél és a hiányzó eszközöknél is fontosabb szempont, akkor a MacBook Air tökéletes választás lehet, bár az ár/érték arányt tekintve nem tudjuk azt mondani, hogy „jó vétel”.