Kattintson a képre, és nézze meg 35 nép címkefelhőjét!

Bródy, Budapest, Caramel, dance, Eurovision, funny, gypsy, Gyurcsány, Liszt, Megasztár, Pokolgép, rhapsody, sex, Showder – néhány példa azokból a könnyebb keresést segítő címkékből, amelyekkel magyar vonatkozású videóikat látták el a YouTube-ra filmet feltöltő felhasználók. Ők lennének Magyarország a világ szemében? Vagy Speak, a "magyar rapper", akinek első és mindezidáig egyetlen klipjét több milliónyian látták már a videomegosztókon, és a YouTube-on a Hungarian szóra keresve a második helyen áll?

A kutatás alapkérdése az volt, megrajzolható-e egy nemzet profilja kisfilmek, szpotok és animációk százai, ezrei segítségével, illetve ez a mozgóképtömeg kifejezhető-e a videókhoz kapcsolt kulcsszavakkal – azaz címkékkel. A kutatás végére kiderült: igen, részben megrajzolható, ám talán ennél is izgalmasabb az eredmény másik fele. De ne siessünk ennyire előre, nézzük előbb a hátteret.

Miért és hogyan lesznek a videókból címkék? – az ötlettől a módszertanig

Ez ellen nem véd…

Mindenképpen érdemes megjegyezni azt is, mire nem jó e kutatás. Hiba lenne például azt állítani, hogy az így kapott címkefelhők megmutatják, mi érdekli egy nép internetezőit. Egyrészt előfordulhat, hogy a YouTube-felhasználó egyáltalán nem kategorizálja videóit, vagy nem angolul, hanem saját anyanyelvén címkézi meg felvételeit – bárhogy is tesz, videói kiesnek a mintából. Másrészt semmi sem garantálja, hogy a Danish címkét alkalmazó felhasználó maga dán lenne. A címkézés rendszerét ezen felül gyakran ki is használják a felhasználók saját videóik népszerűsítésére, aminek következtében alkotásaikat az oldal keresője olyan kulcsszavak beírásakor is feldobja, amihez a film egyáltalán nem kapcsolódik. A nagyobb nézettségre törekvés mögött állhat üzleti érdek (amikor a feltöltő önmagát reklámozó videót szeretne minél több emberhez eljuttatni), de lehet szimpla magamutogatás is. Ebben az egyik rekorder az a török futballszurkoló volt, aki csapata fanatikus rajongóinak videofelvétele mellé csaknem az összes nagy európai bajnokság alakulatának nevét beírta, így terelve az oldal keresőjéből a látogatókat saját felvételéhez, közel egymilliós nézettséget generálva ezzel videójának. Megfigyelhető valamiféle „üzengetés” is a címkézések során, amikor a videó megosztója nem kategorizálni kívánja a feltöltött anyagokat, hanem egy másik népcsoport részére elérhetővé tenni. Példa lehet erre, amikor egy horvát videó feltöltője az összes szomszédos délszláv államot, népet beleírja a címkék közé (ez persze megtörténik fordítva is), vagy amikor büszke görög nacionalisták üzengetnek a neten az „ősellenség” törököknek (a gay /meleg/ szó megjelenése mindkét nemzet címkefelhőjében például e sárdobálás homofób verzióját mutatja). Mind a nézettséghajhászó címkézés, mind az „üzengetés” ronthatja a lista népbemutató jellegét, rámutathat azonban az egyes nemzetek önképét befolyásoló rivális nemzetekre. Itt illik megemlíteni azt is, hogy egyes népek és nyelvek határok nélkülisége miatt több címkefelhő kissé „betegesre” sikeredett. Különösen igaz ez a világnyelvekre, azokon belül is leginkább a Spanyolországon kívül egy fél kontinensnyi területen használt spanyolra, egy kicsit a franciára és az olaszra, valamint a Brazíliában is beszélt portugálra is. Ezeknél a népeknél nem annyira a nemzeti karakterek domináltak, a tagek inkább a nyelvre vonatkoztak, e nemzetek listáin talán ezért is találhatunk annyi – az adott nyelvre fordított vagy feliratozott – rajzfilmvideót. Ezeknél sokkal árnyaltabb és kifejezőbb képet adnak a kisebb vagy egy országon belül élő nemzetek címkefelhői.

Kiállítások látogatói az egymásba érő videoinstallációk dzsungelében gyakran szembesülnek azzal, hogy egy alkotás befogadását a szomszédban kiállított művek fény- és hangeffektusai nehezítik. Ugyanez tapasztalható a YouTube-on is: egy-egy szóra akár több ezer találatot is kaphatunk, és néha csak a véletlenen múlik, melyikbe nézünk bele. Ennek kapcsán merülhet fel a kérdés, mekkora az a mozgóképmennyiség, amit egy néző még képes befogadni, illetve létezik-e olyan eszköz, amely videók tömegét zanzásítja, könnyebben befogadhatóvá teszi.

Ez a kutatás a videókhoz a feltöltők által kapcsolt kategorizáló szavakat, a címkéket (angolul: tageket) választotta e célra. A 2007 augusztusa és októbere között elvégzett adatgyűjtés a kérdéses nép nevének angol megfelelőjére (pl. Hungarian) kapott találati listából indult ki. Ebből egy e célra létrehozott program kiválasztott maximum ezer – amely nép esetében ennyi nem volt, ott minden – videót, és kigyűjtötte a videók mellé társított valamennyi címkét. A leggyakoribb címkékből állt aztán össze az előfordulási számok alapján az úgynevezett címkefelhő. Ennek lényege az, hogy minél gyakoribb egy címke előfordulása, a felhőbe annál nagyobb betűmérettel kerül ki. A leggyakoribb címke 32-es, a legritkábbak pedig 10-es betűmérettel képviseltetik magukat az egyébként abc-sorrendbe rendezett listán.

Az automatikus címkegyűjtést „kézi” ellenőrzés követte, melynek során kiderült, hogy esetenként bizonyos címkék nem önállóan, hanem párban jelennek meg. Ezek összevonásával tovább sikerült javítani a felhő beszédességén – teljesen másról árulkodik például önmagában a lion (oroszlán) és a king (király) szó, mint a lion king (Oroszlánkirály)). Olyan is előfordult, hogy egy-egy címke bekerült ugyan a leggyakoribbak közé, a nép jellemzése szempontjából azonban nem volt releváns. Jó példa erre a keresztnevek előfordulása: ezekről ugyanis több alkalommal kiderült, hogy a találati listában más-más vezetéknévhez kapcsolódva jelentek meg.

Nem sokat tett hozzá a listához az sem, ha ugyanaz a szó egyes és többes számban (girl, girls), főnév vagy melléknév alakban (fun, funny) alakban szerepelt, így itt is összevonásra került sor. Kivételt ezek alól csupán a népnevek, országok jelentettek: itt – a később bemutatandó „üzengető-funkció” miatt – minden nyelven és formában bennmaradtak a tagek a felhőben. (A népnév verzióit tekintve csúcstartó macedón címkefelhő esetében további érdekesség is született: a macedón címkefelhő olyan nép képét tárja elénk, amelynek egyik legnagyobb problémája éppen az önmaga történelmi népként történő meghatározása illetve az ennek nemzetközi elfogadása közötti feszültség.)

Mintán belüli „fekete lyukba” estek azok a videók, amelyek csupán egy címkét, éppen a nemzettaget (Hungarian) kapták a feltöltőtől, valamint a kevésszer használt címkék. Ezt a problémát manuális utókeresésekkel próbálta orvosolni a kutatás. Feltételezve azt, hogy a Hungarian szóra kereső netező szemében az első száz találat kiemelkedő jelentőségű (végülis ezt kapja elsőként a monitorjára), valamint hogy e videók többek között magas nézettségük miatt kerültek ide, elmondható, hogy az első száz mozgóképnek kiemelkedő szerepe lehet. Ezért a kutatás legutolsó fázisában nem gyakoriság, hanem relevancia alapján kerültek be további címkék a címkefelhőbe. Ez az eddigi statisztikus felfogáshoz képest egy szubjektívebb válogatás, de mindenképpen szükséges az alkalmazása, ha pontos képet szeretnénk kapni (ezek a címkék a felhőkben bordó színnel szerepelnek).

Zárójelek

A nemzetcímkéket alkalmazó felhasználókról feltételezzük, hogy többségükben az adott nép képviselői. Az összefüggés nem százszázalékos, de az talán kijelenthető, hogy egy-egy nemzetcímke megjelenése többségében az érintett nép képviselőinek köszönhető. A címkék között előfordult néhány állandósult szókapcsolat, amely már nem csak az adott nemzetre vonatkozik, és ezáltal a mintát ronthatta (például orosz rulett, ír szetter). Persze ezek némelyike a néphez kapcsolódva él az emberek fejében – tehát a képalkotáshoz ugyanúgy hozzájárul.

A címkefelhő azt mutatja meg, milyen képet kapott egy adott országról és annak lakóiról az, aki 2007 őszén a YouTube-ról szerette volna megismerni a népet; melyek voltak azok az események, kik voltak azok a szereplők, akikhez a legtöbbször hozzárendelték a nemzet nevét a kapcsolódó videók feltöltői.

Mi a magyar?

Első körben a magyar címkefelhőből érdemes kiindulni, itt találkozhatunk ugyanis a legkevesebb idegen szóval. A kifejezések többségükben angolok vagy magyarok, a nevek – nagyobbrészt énekesek, zeneszerzők, együttesek – idehaza közismertek, s a zenei stílusokat, showműsorokat sem kell bemutatni. A kapott kép tükrözi egyrészt az internetezők, és azon belül is a videomegosztókat használók életkori sajátosságait (lásd a keretes anyagot), másrészt az országról kialakult sztereotípiákat (csárdás, Liszt, cigányzene, István király), harmadrészt pedig a tévés nézettségi ranglistákat, lemezeladási mutatókat (Megasztár, Fábry-show, Rúzsa Magdi, Kispál és a Borz, Oroszlánkirály).

Ez  – tekintve, hogy mégiscsak egy alternatív médiumról van szó –  kicsit meglepő is. Elsőre ugyanis azt gondolnánk, hogy ha valami, akkor a közösség által épített adatbázisok színesebb képet adnak egy nemzetről, megmutatva a fősodor mellett az undergroundot is. Mindez lehet, hogy ott van valahol a hosszú farokban, de a „kirakatba” (a relevancia szerinti első oldalakra) nem ez kerül –  ehelyett tévéből, DVD-kről többnyire a szerzői jogok megkerülésével lemásolt adásrészletek, videoklipek. Civil médiának kevés a nyoma, és az is csak a többnyire humoros – sokszor azonban csak annak mondott –  kategóriákban (fun, funny, humor, crazy) vagy a mainstream tartalmak újrafeldolgozásaként és -értelmezéseként.

És a bolgár? És a horvát? Hát az albán?

Zoran Naskovski szerb művész munkája kimerevített képkockákkal  mutatja be a NATO-bombázások alatti tévés műsorfolyam hangulatát

Az ismeretlen nyelvek, kultúrák címkefelhői első pillanatra kevésbé beszédesek, de csak akkor, ha nem tudjuk, hogy a chalga egy bolgár könnyűzenei stílus, a BBB a zágrábi Dinamo focicsapatának ultracsoportja, a szerb trubacsi szó jelentése trombitások, Gucsában pedig az ország legnagyobb trombitafesztiválját rendezik. Srebrenica jelentőségéről a bosnyák történelemben nem kell beszélni, ahogy Albánia és Koszovó kapcsolatáról sem, az ukrán Verka Serduchka zenei bohózatát pedig egy kontinens láthatta az eurovíziós dalfesztiválon.

A kutatás nem lett volna teljes, ha nem kerülnek a helyükre a magyar fül számára elsőre idegen címkék. Ez könnyen megoldható, ha a kérdéses kifejezéseket bepötyögjük a szintén közösségi szerkesztésű Wikipédiába – mint ezt e kutatás készítője meg is tette. (Megdöbbentő volt látni, hogy gyakorlatilag a „legutolsó” mangaszereplőnek és folpop/death metál zenekari tagnak is önálló angol oldala van, a Wikipédia méltatása/hibáinak bemutatása azonban túlmutat e cikk keretein.)

Hogy a fentieket egy konkrét példa is illusztrálja, íme az „ukrán” szóra kapott címkefelhő, wikipédiás linkekkel magyarázva. Ez a fajta linkelősdi már messze áll a bevezetőben említett „képalkotás egyetlen pillantásra” – modelltől, de ne feledjük, a magyar címkefelhő értelmezésével nekünk sem voltak problémáink:

2004 andrij_danilko ani_lorak army bach bessonova canada catholic christmas comedy culture cup dance eurovision festival folk football funny germany girls grytsay hiphop hopak hot kiev kyiv live love lviv model montreal mozart music muzyka new_order okean_elzy orange_revolution paganini partita poland pop rap rhythmic_gymnastics rock ruslana russia russian sexy shevchenko show singing ska soccer sofia_rotaru song st_elias tnmk traditional tv ukraina ukraine ukrainian ukrainians ukranian usa verka_serduchka via_gra video violin vopli war wild world xs young

A nemzetek címkefelhőinek összehasonlítása rámutat arra, hogy a kapott kép talán jobban alkalmazható a hasonlóságok illusztrálására, mint a nemzeti karakterek bemutatására. Pontosabban: minden címkefelhőben megjelennek ugyan a nemzeti karakterek, de csak egy nagy globális kultúra által kijelölt tematika mentén. A videók többsége az alábbi nagy témák körül csoportosul:

Zene: tehetségkutatók és Eurovíziós dalfesztivál (ESC), klipek

A videókból megtudhatjuk, hogyan énekel a magyar Megasztár, hogyan szerepelt az eurovíziós dalfesztiválon a román jelölt, s teljesítményeik jellemezhetik is az adott népet, de a közös mégiscsak az, hogy e két esemény – egy-egy ország zenei tehetségkutató műsorai (legyen annak neve Megasztár vagy Idol), illetve a nagy közös európai vetélkedő  – szereplői szinte kivétel nélkül kiemelten jelen vannak minden nemzetnél. 

Miért a YouTube?

A kutatás alapjául szolgáló videomegosztó a texasi BizNiche cég összeállítása szerint a világ hetedik legnagyobb adatbázisa, amely lekörözi többek között a könyvkereskedelemmel foglalkozó Amazont, a CIA-t vagy az amerikai kongresszusi könyvtárat. A YouTube két év alatt a világ legnagyobb videomegosztó hálózatává vált: naponta 100 millió klipet töltenek le, és napi 65 ezer új klippel gyarapodik az adatbázis. A Nielsen/NetRatings 2007 júliusi - csak az amerikai piacot vizsgáló - adatai szerint a YouTube látogatóinak demográfiája közel azonos az Egyesült Államok internetezőinek adataival. Azaz kicsivel több a férfi, a korosztályok szerint megoszlást tekintve pedig 18 százalékuk 18 év alatti, 19 százalékuk 18 és 34 közötti, 21 százalékuk 35 és 44 közötti, 20 százalékuk 45 és 54 közötti, 21 százalékuk 55 év feletti. Magyarországon a YouTube-ot látogató internetezők kicsit fiatalabbak az online populációnál. Az NRC Piackutató Kft. és a TNS 2007-es év végi felmérésében a látogatók 24 százaléka esett 14-17 év közé, 44 százaléka 18-29 év közé, és 19 százaléka 30-39 közé; előbbi kettő összege 18 százalékkal magasabb a hasonló korú magyar internetezők arányánál. Ami a végzettséget illeti, 26 százalékuk felsőfokú, 40 százalékuk középfokú végzettségű, 6 százalékuk szakmunkásképzőt végzett, 28 százalékuk pedig 8 általánost vagy kevesebbet. Ez nagyjából megfelel az összes internetezők mintájának, egyedül a 8 általánost vagy kevesebbet végzettek aránya magasabb 10 százalékkal.

Sport: mit szeretünk/miben vagyunk a legjobbak (szerencsés esetben ugyanaz)

A címkefelhőkből kiderül, hogy többek között a délszláv utódállamokban, Olaszországban a foci a fontos, máshol a síelés (Ausztria), a jégkorong (Csehország), a küzdősportok (Oroszország, Horvátország) kiemelkedő jelentőségű. A közös mindezekben az elért siker, ami miatt a videók felkerülnek.

Háborúk, fegyveres erők, speciális alakulatok, légierő

Hol a nemzeti öntudat, a közelmúlt háborúi hozzák elő a témát (délszláv háború), hol a világháborús veszteségek (oroszok, ukránok), hol a világ gócpontjaiban szolgálatot teljesítő alakulatok iránti tisztelet (lengyelek), hol az állandó harci készültség (törökök, írek), hol pedig egyszerűen a technikai készültség iránti rajongás (svájci légierő). Ugyanígy sok helyen megjelennek a háborús számítógépes játékok, s az ezekből kiollózott csatarészletek is.

Crazy, funny, hot, sexy, humor

Vegyél egy kamerát, állj elé, és produkáld magad – a siker garantált, főleg ha lány vagy, esetleg szőke a hajad és a YouTube olyan képet tesz ki a videódból mintaképnek, amin sejtelmesen mosolyogsz. Vagy ha esetleg a videót kísérő szöveged valami igazán extrém, megismételhetetlen, abszurd produkciót sugall. Nem baj, ha mindez nem vicces, nem extrém, valaki majd úgyis annak találja.

Street

Az utca kultúrája, jó és rossz értelemben egyaránt. Minden, ami az utcán történik: tánc, zene, sport és verekedés.

Sorozatok, tévéshow-k, rajzfilmek

Szintén gyakori téma, és sokat elárul az adott nép attitűdjéről, hogy mit néznek a média fősodrának számító tévécsatornákon. A tévéshow-k szinte mindenhol bevezetett licencműsorok. Különösen látványos a különböző rajzfilmek megjelenése, ezek közül is főleg a Walt Disney-munkák és a japán rajzfilmek aratnak.

Az ország adottságai, kultúrája, szépségei

A felhőkben csak visszafogottan jelennek meg ugyan, de jelen vannak az egyes országok turisztikai célpontjai, büszkeségei. Mindez hol profi kisfilmekben, hol amatőr klipekben, hol kirándulások emlékeit megőrző filmekben jelenik meg. Emellett szinte minden címkefelhőben jelen van a folklór: hol folkpop, hol népzene, hol néptánc, hol pedig népmesemondás formájában.

Összefoglalva a kutatás eredményeit

A kísérlet módszertani részéről (azaz hogy a felhasználók által adott címkékkel helyettesítsük videók százait) elmondható: a kapott címkefelhők és a találati listák összevetését tekintve sikeresnek bizonyult.

Arra a kérdésre, miszerint megrajzolható-e egy nemzet profilja kisfilmek, szpotok és animációk százaihoz, ezreihez tartozó címkék segítségével, a válasz: részben igen. A nemzetképek, melyeket a címkefelhők elénk tárnak, érdekes módon nem sokban különböznek az egyes nemzetekről fejünkben élő sztereotip képtől. Ez azonban a címkefelhők vizsgálata alapján csak sejthető; ahhoz, hogy ezt bátran kijelentsük, szükség lenne a videók tényleges megtekintésére. Csak így derülhet ki, hogy az egyes címkék mögé „bújtatott”, részletesebben nem kategorizált videók pontosan milyen tartalmakat takarnak.

A sajátosságok felfedésénél is jobban mutatja viszont a minta a hasonlóságokat. A differenciálódás ugyanis csak bizonyos témákon belül igaz, a címkefelhők – melyek lecsupaszítják a videók nemzeti sajátosságait  – egy közös európai (világ- ?) kultúra kialakulását illusztrálják.