szerző:
techline.hu

A Bioware (a Blizzard mellett) azon kevés fejlesztők közé tartozik, akik csak és kizárólag minőségi munkát adnak ki...

 A Bioware (a Blizzard mellett) azon kevés fejlesztők közé tartozik, akik csak és kizárólag minőségi munkát adnak ki kezeik közül. A minőség érdekében hajlamosak elhalasztani játékaik megjelenését, sőt a fejlesztési idővel sem spórolnak: a Dragon Age című eposz például több mint hat évig készült. Hat év a mai rohanós, „konzolos” játékvilágban, amikor átlagban évente adnak ki a cégek egy-egy piff-puff játékot,  iszonyú hosszú időnek számít.

Óvatosan flörtölj velem, mert fel vagyok fegyverkezve!

A Bioware azonban, mint mindig, most is jól mérte fel a piacot: szerintük nem igazán számít a grafika, nem kellenek trendi effektek, egyszerűen csak nagyon jó játékot kell írni.  Az elképzelés bevált: a befektetett aprólékos munka és precizitás meghozta a gyümölcsét. A Gamespot lelkes tesztelői tíz pontból 9,5 pontot adtak értékelésük végén (ami náluk igen nagy ritkaság). A PC Gamer legutóbbi számában nemes egyszerűséggel a világ legjobb RPG-jének titulálta a sárkányok korát, a GameZone pedig mint új mérföldkövet emlegeti a játékot. A népszerűséget jól példázza, hogy a játék megjelenése utáni második napon már az egyik legismertebb férfimagazin, a Maxim címlapján pózolnak a Dragon Age női szereplői. Hype tehát van bőven. De valóban ennyire jól sikerült volna a Baldur’s Gate fejlesztőinek újabb kirándulása az „igazi” RPG műfajba? Röviden: igen. Hosszabban: igen, ez a játék elképzelhetetlenül igényes és jó. Még hosszabban…

Sárkányok Kora
A Dragon Age történetét pár mondatban összefoglalni lehetetlen, de még egy kisebb könyv formájában is kihívás lenne. A játék honosítva jelent meg (igényes fordítás!), így mindenféle nyelvtudás nélkül is teljesen megismerhetjük az aprólékos háttértörténetet, karaktereket és a jól kidolgozott világot.

Ráadásul, ahogyan egy jó szerepjátékhoz illik, a történet dinamikus: kezdve onnan, hogy minden választható karakterrel az első egy-két óra játékidő teljesen más (máshonnan indulunk, más háttértörténet és konfliktusok), a későbbi párbeszédek, események, sőt küldetések is attól függően változnak, hogy hogyan és mivel játszunk. Ez persze nem új dolog, a fejlesztők azonban az utóbbi tíz évben (egy-két üdítő próbálkozástól eltekintve, pl. Witcher, Risen) hajlamosak voltak elhanyagolni ezt a mértékű „aprólékosságot”. Ha jobban belegondolunk, a mindig etalonként emlegetett szuper-RPG, az immáron tízéves  Baldur’s Gate (és folytatásai) volt az utolsó ilyen mélységű, nem MMORPG játék. Egészen mostanáig. 

 

A játék különleges, borongós-véres, ám mégis gyönyörű világában a legnagyobb harcosok egy dicső múltat és szokásokat követő elit szervezetbe tömörülnek (Szürke Kamarások – Grey Wardens). Karakterünk fajától és a játék kezdetén meghatározható származásától függően, ilyen-olyan módon mi, azaz a játékos is bekerülünk közéjük. A Szürke Kamarások a kontinenst fenyegető démoni hordák ellen vívják szinte kilátástalan háborújukat - ebbe a végeláthatatlan és ármánykodástól/árulástól, sőt politikától sem mentes harcba csöppenünk bele karakterünkkel.

A történet lényegét nem fogjuk lelőni – de nem is kell, csak kezdjünk el játszani, és garantáltan beszippant.

Ez itt kérem vér. Jó sok.
A Dragon Age nem gyerekeknek való, hanem játékos felnőtteknek. Bár első látásra könnyed akció-fantasy, a kidolgozás, a világ történelme, legendái, az elképesztő mennyiségű háttér-információ (könyvek, párbeszédek, stb.) inkább egy komoly filmre vagy könyvsorozatra emlékeztetnek. Mindennek tetejébe ez bizony nem World Of Warcraft, nem lesznek csillogó, lila fényben világító fürdőruhaszerű páncélok és poénos csili-vili tündék. Ellenben lesz vaspáncél, mérgezett nyílvessző, vér és még több vér dögivel. Olyannyira, hogy egy-egy nagyobb csetepaté után még percekig véres lesz karakterünk arca, pedig lehet, hogy már rég eltettük a kardunkat és a közeli kocsmában próbálunk romantikázni valamelyik társunkkal.

Apropó társak: a megszokott Bioware minőségben kapjuk őket is: kalandozásaink során beszélgethetünk velük, sőt egymással is csipkelődnek/flörtölnek, és persze nem marad ki a romantika sem: konkrét 18 éven felüli jelenetek is megeshetnek velünk kalandozásaink folyamán, ha éppen ahhoz lenne kedvünk.

A beszélgetés és a romantika persze nem minden: társaink szerencsére harcolnak is, nem is akárhogyan: egy nagyon részletes taktikai menüben állítgathatjuk be csapatunk tagjainak viselkedését. A Dragon Age végigjátszható segítőtársak nélkül is, de nem érdemes (és valószínűleg nagyon nehéz is lenne).  Igazi RPG-hez méltón, csapatban kalandozunk, akárcsak a nagy elődben, a Baldur’s Gate-ben.

Taktika a négyzeten
Játékos szlenggel élve: ha a csihipuhihoz szokott „vérpistike” elindítja a játékot, majd bőszen elkezd hadonászni kardjával, akkor bizony nagy csodálkozás lesz a vége. A Dragon Age-ben a harc ugyanannyira kidolgozott és részletes, mint maga a világ és a szereplők. A komolyabb csaták inkább sakkjátszmához fognak hasonlítani - főleg nehéz fokozaton. Igaz, a játékot játszhatjuk amolyan MMO-módon is (értsd: „nézdahátam” kameraállás, és ütöm, aki szembe jön), ám sokáig nem érdemes így tenni, legalábbis ha nem akarjuk ötpercenként a „load game” feliratot bámulni.

Bár beszélgetés, felfedezés közben TPS módban élvezhetjük a viszonylag szép grafikát, a csaták közben bizony előjön a jó öreg RPG-feeling, és felülnézetben, „taktikai módból” fogjuk utasításainkat adni csapatunk tagjainak. Ha túl gyorsan pörögnek az események, akkor meg is állíthatjuk az időt, és elszöszölhetünk a taktikával, ez azonban nem töri meg a játék varázsát vagy lendületét. A csaták végkimenetele ráadásul erősen függ attól, hogy milyen csapatösszeállítással dolgozunk, és persze attól is, hogy milyen karaktert „készítünk” magunknak. Ez az eposz tehát nyugodtan végigjátszható minimum három-négy alkalommal, az élmény garantáltan más és más lesz.

Megvegyem, ne vegyem?
A Dragon Age nem egy „budget”  kategóriájú játék, tízezer forint körüli összeget kell leszurkolnunk érte. Cserébe viszont teljesen honosított, ráadásul a fordítás jelen esetben kiemelkedőre sikerült (ellentétben pl. a Mass Effect-el, khmm). 

A legóvatosabb becslések szerint is minimum hatvan óra játékidő mire a végére érünk. Ha nem sietünk, akkor ez könnyen lehet akár száz óra is. Ha könnyed szórakozásra és valami egyszerű kis vérontásra vágyunk akkor ne vegyük meg - csalódni fogunk. Ez a játék nem könnyed. Nem egyszerű. Ez a játék epikus, katarzist okoz, hosszú, magába szippantó. Klasszikus.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
techline.hu Tech

Kipróbáltuk: Fifa 10

A Fifa 10-zel kapcsolatos első élményem, hogy én még játékot ennyi ideig „települni” nem láttam – kivéve talán a...

Drogos utas miatt hajtott végre vészleszállást egy utasszállító gép

Drogos utas miatt hajtott végre vészleszállást egy utasszállító gép

Hamarabb érkezik a nyugdíj októberben

Hamarabb érkezik a nyugdíj októberben

Nem így képzel az ember egy körözött táskatolvajt - fotó

Nem így képzel az ember egy körözött táskatolvajt - fotó

Egy kockacukornyi ebből az anyagból 100 millió tonnát nyomna a Földön

Egy kockacukornyi ebből az anyagból 100 millió tonnát nyomna a Földön

Boris Johnson levágott fejével lépett színpadra egy brit rapper

Boris Johnson levágott fejével lépett színpadra egy brit rapper

Küzdenek az amerikai meteorológusok, hogy utolérjék az európaiak pontosságát

Küzdenek az amerikai meteorológusok, hogy utolérjék az európaiak pontosságát