szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Immár történelmi tény, hogy 1950-ben, Sztálin sugallatára, Észak-Korea támadott rá Dél-Koreára, mindez nem zavarta a szocialista-kommunista országok rezsimjeit, hogy békegyűléseket rendezzenek, és a déliek, illetve az amerikaiak támadását ítéljék el. Az egyik ilyen, 60 éve összehívott hazai rendezvényen Apró Antal szakszervezeti vezető nemcsak a kommunista Észak-Korea (a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, KNDK) és Kim Ir Szen ottani diktátor mellett állt ki, hanem már-már a harmadik világháború kitörését is vizionálta.

Hatvan évvel ezelőtt, a koreai háború kitörése után pár héttel „békegyűlést” rendeztek Budapesten, a MÉMOSZ-székház nagytermében a szakszervezetek. (MÉMOSZ: Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetsége.) Az 1950. július 11-ére az „El a kezekkel Koreától!” jelszóval meghirdetett rendezvény vezérszónoka Apró Antal, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) főtitkára volt. Az eseményről a pártlap, a Szabad Nép 1950. július 13-án számolt be, a harmadik oldalon.

Apró Antal a korabeli tudósítás szerint így fogalmazott: „A békeszerető emberek száz- és százmilliói, az egész haladó világ felháborodással és megvetéssel értesült arról a provokációról, amelyet az amerikai imperialisták és aljas csatlósaik, a dél-koreai bábkormány elkövettek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen.”

Kim Ir Szen ölében Kim Dzsong Il, a jelenlegi észak-koreai vezető
©

A harmadik világháborút akarja kirobbantani az USA?

Vagyis Aprót nem zavarta az a történelmi tény, hogy Észak-Korea támadott rá Délre. A KNDK 1950. június 25-én indította meg az offenzívát, ám előtte Kína és a Szovjetunió beleegyezését is megszerezte az ország akkori miniszterelnöke, kommunista vezetője, Kim Ir Szen (angolos átírással: Kim Il-sung).

Apró a Szabad Nép szerint ezután „ismertette azokat az eseményeket, amelyek bizonyítják, hogy Amerika kormánya, felrúgva a nemzetközi egyezményeket, a háborús kalandok útjára lépett, újabb támaszpontokat akar szerezni Koreában, hogy azokat felhasználhassa a harmadik világháború kirobbantása érdekében, elsősorban a Szovjetunió ellen”.

Amerika felemás szerepe

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Amerika valóban felemás szerepet játszott kezdetben Dél-Korea történetében: a második világháború után először a korábbi japán megszállás adminisztrátorait próbálták a félsziget déli részén visszaültetni a helyükre – erről Faludi Péter ír a 20. századi egyetemes történet című kötetben. Még sokáig nem demokratizálták az országot, az USA  konzervatív politikusokat, katonai vezetőket támogatott. Csak később vetettek véget a katonai diktatúrának, csupán a nyolcvanas években számolták fel az akkor már 36 éve érvényben lévő kijárási tilalmat. A A demokratizálódás azután indult be, hogy a dél-koreai gazdaság hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül.

"Hülyék kerestetnek"

A Szabad Nép 1950-ben meg sem próbált semleges tudósításokat adni a koreai háborúról. Jól jellemzi ezt a Hülyék kerestetnek című híre 1950. július 16-án, a Visszhang rovatban, a 6. oldalon. Eszerint az amerikai hadseregbe jelentkező 591 önkéntes „több mint a felét visszautasították, mert nem feleltek meg az intelligencia-vizsgán”. A Szabad Nép szerint „katonai körök egy szóvivője közölte, hogy ha a helyzet Koreában tovább súlyosbodik – valószínűleg könnyíteni fogják az intelligencia-vizsgát”. A lap ebből szűrte le, hogy „hülyéket” keres az amerikai hadsereg.

Apró Antal 1950-ben így szónokolt: „Mint ismeretes, a koreai események az amerikai imperialisták terveivel merőben ellentétes irányt vettek. A hős észak-koreai nép, visszaverve az amerikai imperialisták és csatlósaik támadását, hatalmas lendülettel ellentámadásba ment át, és hadserege egymás után szabadítja fel Dél-Korea városait és falvait.”

Vagyis Apró az agresszorok által használt terminológiát használva, „ellentámadásnak” minősítette az észak-koreai inváziót, amelynek egyébként meg is lett átmenetileg az eredménye: 1950 augusztusára Dél-Koreából mindössze egy háromszög alakú rész maradt „imperialista” uralom alatt – Puszan és Tegu nagyvárosok körül, az ország és a félsziget délkeleti részén.

Apró előre ivott a medve bőrére

Nem véletlen, hogy Apró így fogalmazott ekkor: „Az amerikai imperialisták is kénytelenek beismerni, hogy Észak-Korea lerohanását célzó terveik kudarcot vallottak. Észak-Korea felszabadult dolgozói és néphadserege keményen ellenállt, s most Kim-Ir-Szen elvtárs vezetésével hősies harcban nyomul előre.”

Apró azonban kicsit elsiette a győzelemittas szónoklatot. 1950-ben összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT), és Észak-Koreára hárította a felelősséget az Apró által „ellentámadásnak” nevezett agresszióért. Az ENSZ BT felszólította a tagállamokat, vegyenek részt a szabad világ kollektív védelmében – írja Faludi Péter.

Apró Antal
©

A felhívásnak 16 állam tett eleget, többen csak jelképesen, majd túlnyomórészt amerikai haderő érkezett Dél-Koreába, ahonnan valóban ellentámadást indítottak, és 1950 őszére csaknem a teljes Észak-Koreát elfoglalták.

Kínai önkéntesek

Ezután Kína „önkéntesekkel” avatkozott bele a harcokba, a több százezer kínai segítségével az északiak megint támadtak, és megint elfoglalták a déli fővárost, Szöult. 1951-re azonban megmerevedtek az arcvonalak, és nagyjából a korábbi határ, a 38. szélességi fok mentén stabilizálódott a front.

A koreai háborút végül 1953-ban zárta le egy fegyverszüneti egyezmény, ezt az ENSZ-csapatok, illetve Kína és Észak-Korea írta alá, Dél-Korea nem.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szegő Iván Miklós Tech

Mementó: se Rákosi, se Horthy nem szerette március 15-ét

Kevés ünnepünk annyira közös és egyöntetűen elfogadott, mint március 15., mégis egy évszázadon át csak ímmel-ámmal emlékeztek meg róla hivatalosan. A nyíltan ellenforradalmi Horthy-rendszer 1920-ban nem lelkesedhetett semmiféle revolúcióért, a Rákosi-rendszerben pedig a szabadságeszményekkel gyűlt meg az ideológusok baja. Éppen ezért mindkét kor megpróbálta elsősorban ifjúsági és irodalmi ünnepnek beállítani az emléknapot, a szabad sajtó ünnepén pedig zavaros magyarázatokat adtak arra, hogy nálunk miért olyan a sajtószabadság, amilyen…

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: Kádár János lemond

A Szabad Nép 1950. június 24-én számolt be arról, hogy lemondott Kádár János belügyminiszter. Egy kommunista diktatúrában az ilyen posztokról általában ritkán mondanak le önként, Kádárl sem önszántából távozott. Nem sokkal később letartóztatták, talán éppen utódja, Zöld Sándor öngyilkossága miatt. Elődjét felakasztották: Rajk Lászlónak hívták.

Szegő Iván Miklós Tech

Hatvan éve kezdődtek a kitelepítések – konferencia az elhurcoltakról

A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete kedden délután rendezett konferenciát a hatvan éve kezdődött kitelepítésekre emlékezve. A Hortobágyra legalább nyolcezer ember került, de összesen majdnem húszezer férfit és nőt vittek kényszerlakóhelyre 1950-ben és 1951-ben Magyarországon.

Szegő Iván Miklós Sport

Aranycsapat: 60 éve kezdődött a veretlenségi sorozat

Hatvan éve kezdődött az Aranycsapat páratlan győzelmi sorozata, az együttes négy évig őrizte veretlenségét, egészen az 1954-es berni világbajnoki döntőig. Puskásék 1950. június 4-én kezdték meg a sikersorozatot, egy Lengyelország elleni idegenben játszott meccsen, amit most elevenítünk fel. Szilágyi I mesterhármast ért el, végül 5:2-re győztünk.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: megszüntetik a „magyar Benes-dekrétumokat”

A törvénytelenségek sorozatát elkövető Rákosi-rendszerben született egy pozitív döntés is: 60 évvel ezelőtt szüntették meg a "magyar Benes-dekrétumoknak" nevezhető rendeletek alkalmazását. E jogszabályok a második világháború után – a nagyhatalmak döntését végrehajtva – a hazai németség kitelepítéséről és jogfosztásáról szóltak.

Szegő Iván Miklós Sport

Mementó 1950: Az Aranycsapat „utolsó” veresége

Az Aranycsapat négy évig őrizte veretlenségét 1950. május 14-étől, egészen az 1954-es berni világbajnoki döntőig. Puskásék a páratlan győzelmi sorozat előtt éppen ma hatvan éve szenvedtek utoljára vereséget a bécsi Práterben. Az osztrákok 5:3-ra nyertek végül, nagy küzdelemben, hiszen a magyar csapat háromszor is egyenlített, és még a 4:4-hez is közel álltunk, ám végül egy kapushiba eldöntötte a meccset.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: összevonják a községeket

A magyar parlamentben új, „egyszerűbb” házszabályokat fogadtak el hatvan éve, amelyeket azonban nem mertek nyilvánosságra hozni. Közben hirtelen eltűnt az államfő, Szakasits Árpád. Az új házszabály segítségével a belügyminiszter, Kádár János 1950 májusában pár nap alatt megszavaztatta a tanácsrendszer bevezetését. Az új törvény szerint az 500 főnél kisebb lélekszámú településeken „rendszerint” közös községi tanácsokat kellett alakítani.

Hogyan végezzük el a feladatainkat? És hogyan legyünk hatékonyak benne?

Hogyan végezzük el a feladatainkat? És hogyan legyünk hatékonyak benne?

Visszatértek Kínába a Kanadának kölcsönadott óriáspandák, mert a járvány miatt veszélybe kerültek

Visszatértek Kínába a Kanadának kölcsönadott óriáspandák, mert a járvány miatt veszélybe kerültek

Nagy Blanka otthagyta a Momentumot

Nagy Blanka otthagyta a Momentumot