A népszerű mobil operációs rendszer neve szinte összeforrt a Nokiával, pedig az alapok kidolgozásánál a finnek még nem voltak jelen. A végjáték viszont már a Nokia kétes érdeme: nem tudtak megfelelően élni a lehetőségeikkel.
A londoni székhelyű Symbian Software-t 1998 júniusában a Psion Computers, a Nokia, a Motorola és az Ericsson alapította. A rendszer alapjait a Psion kezdte fejleszteni kézi számítógépei számára EPOC néven, még a 80-as évek végén, vagyis a rendszer története közel két és fél évtizedes múltra tekint vissza. Mikor a konzorcium megalakult, az 5-ös verziónál tartottak, ekkor azonban a rendszer is új nevet kapott: Symbian OS lett belőle. Később csatlakozott a konzorciumhoz a Panasonic, a Siemens és a Sony Ericsson is.
Az első készülék, amely az operációs rendszer használta, az Ericsson R380 érintőképernyős modell volt. 2000-ben ez igazi menedzsertelefon volt, nagy mérettel és tömeggel, de nagy tudással. Időközben elkészült a rendszer 6-os verziója is; az első készülék, amely ez használta, a Nokia 9210 kommunikátor volt, 2001-ben. Az igazi áttörést azonban egy másik Nokia-mobil, a 7650 megjelenése jelentette: egyrészt ez volt az első beépített kamerás mobiltelefon, másrészt ezen a készüléken debütált a Symbian 6.1 verziója és az S60 kezelőfelület. A készülék hatalmas siker lett, ez volt az a mobil, amely megalapozta az okostelefonok mai népszerűségét.
Három kezelőfelület
A Symbian operációs rendszerre három különböző kezelőfelület épült: a Nokia 7650 kapcsán már említett S60, a UIQ Technology által birtokolt UIQ, valamint a MOAP, melyet az NTT DoCoMo használ. Illetve volt egy negyedik is, a szintén Nokia-fejlesztésű S80, amely a kommunikátorokon volt látható, de az E90 bemutatásával a finn cég ezt a felületet végleg nyugdíjba küldte. Az UIQ felület több más készülék mellett a Sony Ericsson P sorozatán volt használható, több modellgeneráción keresztül.
Sikert tehát egyedül az S60 felület futott be, amely a folyamatos frissítéseknek köszönhetően együtt fejlődött a Nokia okostelefonjaival.
A nagy kihívás: az érintőképernyő
2008-ban az iPhone megjelenésére a Nokiának is válaszolnia kellett. Ennek az egyik következménye az volt, hogy 264 millió euróért 48-ról 100 százalékra növelte a részesedését a Symbianban. E lépéssel egy időben a Nokia megnyitotta a rendszer forráskódját, és megalapította a Symbian Foundationt. Az alapítvány tagjai a Nokia mellett a rendszert használó mobilgyártók, a szolgáltatók és a mobilokba szánt főbb alkatrészeket előállító gyártók voltak.
2010-re azonban a Nokia egyedül maradt a Symbiannal, miután a két legnagyobb támogató, a Sony Ericsson és a Samsung is kihátrált a platform mögül. Bár a piacon lévő Symbian rendszert futtató készülékek részesedése ekkor még mindig nagyon magas volt, rohamosan nőtt az Android és az iPhone népszerűsége.
A konkrét telefonokat illetően sem volt képes a Nokia lépést tartani az iPhone-nal és az androidos készülékekkel. Bár nem egy érintőképernyős készülék jelent meg Symbian rendszerrel, sőt, a Nokia bemutatta a platform Symbian^3 névre keresztelt kiadását is, amelyet kifejezetten az érintőképernyős modellek és használóik igényei szerint fejlesztettek. A gond csupán az, hogy a finnek igencsak elkéstek: úgy adtak nagyjából két év előnyt az iPhone-nak és az Android-nak, hogy ők közben nem sokat léptek előre a saját rendszerüket illetően. A tavaly bemutatkozott, Symbian^3 rendszert futtató N8 például 2008-ban világszínvonalú készülék lett volna, mára azonban csak az látszik, hogy a cég fut a versenytársak után.
Végjáték
A versenytársak térnyerésével és a Symbian Foundation forrásainak drasztikus csökkenésével a rendszer sorsa tulajdonképpen megpecsételődött. Látják ezt a Nokiánál is, és pontosan tudják, hogy ha a legendás mobilgyártó talpon akar maradni és vissza akarja szerezni korábbi hírnevét, akkor drasztikus lépésre kell magát elszánnia. E lépést pedig úgy hívják, hogy Stephen Elop, akit nemrég neveztek ki a cég vezérigazgatójának, és korábban a Microsoftnál dolgozott vezető pozíciókban. Mindezek után talán nem meglepő a Nokia és a Microsoft februári közös bejelentése, hogy az amerikaiak új, Windows Phone 7 platformjához erős stratégiai partnerség keretében a Nokia gyárt majd készülékeket.
A lépés persze sokakat váratlanul ért, de ha jobban belegondolunk, más választása nem nagyon lehetett a finn vállalatnak. Látható volt, hogy a Symbian rendszer gazdaságosan nem újítható meg rövid időn belül – nem érte volna meg tovább fejleszteni. Az Android ugyan továbbra is alternatíva a Nokiának, de egyrészt nem akarják a Google-t jelentős bevételhez juttatni, másrészt pedig egy ilyen lépéssel degradálnák magukat, hiszen így csak egy gyártó lenne a sok közül a Nokia, amely Androidhoz készít hardvert. Maradt tehát a Windows Phone 7, amely a korábbi Windows Mobile jól sikerült megújítása; így pillanatnyilag a Nokia az egyetlen olyan gyártó, amely a Microsoft stratégiai partnereként fejleszt készülékeket az amerikaiak platformjához. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a Symbian piaci részesedése az IDC piackutató cég szerint 2015-re gyakorlatilag megszűnik.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
