A felénk alkalmazott módszerektől eltérő, más logikát követő szorzási metódus egy videóban jött szembe, melynek készítője japán eredetűként emlegeti a módszert. Egy bizonyos Jim Wilson viszont kínai szorzásként hivatkozik rá oldalán. Már csak azért is hajlamosak vagyunk neki hinni, mert ez a bizonyos oldal a Georgiai Egyetem szerverén található – merthogy Wilson matematikai tárgyakat tanít az amerikai felsőoktatási intézményben, ahol bő két évtizeden át vezette is a vonatkozó tanszéket. Fogadjuk tehát el: ez a kínai szorzási technika.

A módszernek persze nem is a származás az igazi érdekessége, hanem az, hogy mennyire eltér az itthon (és úgy általában a nyugati oktatásban) alkalmazott felfogástól. A módszer pofonegyszerű: egyszerűen csak a számoknak (több számjegyű szám esetén a számjegyeknek) megfelelő mennyiségű vonalat kell rajzolnunk, majd a vonalak metszéspontjait összeszámolni. Ha nulla is van az összezorzandó számok számjegyeiben, az arra utaló vonalat más színnel (vagy szaggatva) kell rajzolni, majd az ezt érintő csomópontokat figyelmen kívül hagyni, hiszen bármennyiszer nulla, az nulla. Így leírva lehet, hogy nem túl egyértelmű a dolog, de nézze csak meg ezt a rövid videót, rögtön megérti.

Fontos kiemelnünk, hogy sok online forrás állításával ellentétben ez nem "szupergyors" módszer. Sőt, viszonylagosan nagy rajzigénye miatt ez a geometriai metódus szerintünk jóval lassabb is, mint a felénk használatos számokra/algebrára alapuló, kevésbé vizuális módszer. Előnye viszont, hogy csupán néhány pálcika vagy szívószál szükséges ahhoz, hogy a kisebb gyerekek azokat saját kezükkel kirakva tanulják a szorzást. De a nagyobbaknak is érdekes lehet, ha más nem, akkor azért, hogy belássuk: ugyanazt a problémát sokszor a bevett szokásainktól nagyon más úton is meg lehet oldani.

Ha ez érdekes volt és máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.