szerző:
Gécs Dániel

Internetes videókból tanulta meg a programozás alapjait, majd annyira belejött, hogy a bonyolultabb nyelveket is gyűrni kezdte. Horváth Roland még 18 sincs, de már találkozhatott az Apple-vezér Tim Cookkal, előadóként pedig részt vett a világ iOS-fejlesztőit összegyűjtő konferencián, a WWDC-n. Tanulságos mese egy átlagon felüli életút előtt álló magyar fiatalról, akit a foci helyett a számítógép, a bitek és algoritmusok világa bűvölt el.

Nem kell egyedülálló zseninek lenni ahhoz, hogy a programozás alapvető lépéseit pénz és komolyabb energiabefektetés nélkül sajátítsa el valaki. Szakemberekre pedig állandó szükség mutatkozik a Codecool programozóiskola június végi közlése szerint, amit a kifizetett bérek nagysága is igazol: a 2017-ben végzettek 370 és 430 ezer forintos bruttó havi fizetéssel kezdhették meg új pályájukat, a 2018-as bérek viszont már a 400-450 ezres sávról szólnak.

A digitális világban való érvényesülés ráadásul más miatt is fontos: egyre több iparági szereplő mondja azt, hogy vészes gyorsasággal közeledik a robotok időszaka, és ha nincs meg a túléléshez szükséges tudás, gyermekeink jövője lehet a tét. A későbbiekben ugyanis nem irodai alkalmazottakra, sokkal inkább informatikus-kőművesekre lesz szükség, olyan szakemberekre, akik meglévő építőkockákból képesek összeállítani, felépíteni valamit.

Magyaroknak is megy

Habár konkrét számok nem állnak rendelkezésünkre, érezhető, hogy a programozói lét iránti érdeklődés itthon is megnőtt. Ráadásul nem csak a huszon- és harmincévesek, a fiatalabbak is igyekeznek labdába rúgni, köztük például a soproni Horváth Roland. Igaz, a most 17 éves fiatal más szempontból kicsit előrébb tart, abban viszont nincs eltérés, hogy ő is szakkönyvek és iskolai körülmények nélkül vágott bele, miután megfogalmazódott benne az elhatározás: ha törik, ha szakad, ezt akarja csinálni.

©

“Talán 9 éves lehettem. Rengeteget videojátékoztam, de közben mindig foglalkoztatott, hogy hogyan tudnám a saját játékötleteimet megvalósítani. Úgyhogy tört angollal keresgélni kezdtem a neten, hogy hogyan is kell játékot írni. Ekkor ismerkedtem meg a GameMaker nevű vizuális játékkészítő programmal. Utána pedig másból sem állt a napom, mint buta programszerűségeket gyártottam, lényegében az ott megszerzett, kevéske tudás alapján” – kezdte a beszélgetést Horváth Roland.

©

A soproni gimnazista saját bevallása szerint mindig csapongó szellemiségű volt, rengeteg programhoz kezdett hozzá, többségüket pedig soha nem fejezte be. “De ezeken keresztül tanultam meg az alapokat, anélkül, hogy ez igazán tudatosult volna bennem. Aztán eljutottam oda, hogy a GameMaker már nem volt elég, így más nyelveket, egyszerűbb webes technológiákat kezdtem kóstolgatni. A programozás iránti rajongásom, úgy hiszem, az első okostelefonommal egyidőben alakult ki. Igaz, akkor még minden nagy falatnak bizonyult.”

13 évesen lett kész az első

Roland szerint az áttörés nagyjából 13 éves korában, még kezdő gimisként jött: iskolai projektként kezdett foglalkozni a jelnyelv-népszerűsítő Show Me! (Mutasd!) nevű appal, melyből nem kevés fejlesztői munka eredményeként végül, mint mondta, egy igazi, komolyabb mobilalkalmazás lett. Ehhez a C#-alapú 3D-játékmotort, a videojáték világa iránt érdeklődők számára bizonyára ismerősen csengő Unityt használta, amit valódi mélyvízként élt meg a PHP-val és HTML-lel való munkák után. De nem adta fel: netes videókat bújt, figyelt, jegyzetelt, és szép lassan, hónapok alatt elkészült az app első, valóban működő verziója. És amely azóta több díjat is bezsebelt, 2017-ben pedig az Intel Los Angelesben rendezett, ISEF tudományos világversenyén is jutalmazták.

Fiatal kora ellenére Roland egyébként rendkívül céltudatos, az általa készített alkalmazásokat pedig, ahogy ő mondja, a “mindennapokban felmerülő problémák inspirálják”. Így született meg a GPS-alapú ébresztőóra, a Transitnap ötlete is, amely bizonyos értelemben a szundikálást, de legalábbis a rövid pihenőket igyekszik elősegíteni: ha a vonaton/autóban utazva elbóbiskolna az ember,

a program még az úti cél elérése előtt jó pár kilométerrel jelez, hogy mindjárt ott vagyunk, ideje kiverni az álmot a szemünkből.

Ezért az ötletéért cserébe 30 országból kapott köszönetet, ennyi helyről töltötték le az élesítést követően. Roland egy fillért nem kért érte – nem csak ezért, egyik ötletéért sem.

Egyszerű, mégis sokatmondó

De a mosdókereső Toiler és a játékos időtöltésre alkalmas, Try Not To Smile is hasonló népszerűségnek örvend. Előbbi, bár kissé mulatságosnak tűnhet, valójában rendkívül hasznos: egy közösségi WC-kereső alkalmazásról van szó, mely szükséglet szerint rangsorolja a köztéri mellékhelyiségeket, használóik pedig a közelség és a mosdó minősége alapján értékelhetik ezeket, így pontos információt szerezhetnek például arról, hova nem kell menni, ha könnyítenének magukon.

©

A Try Not To Smile már más tészta, abban az értelemben legalábbis, hogy Roland is ezt tartja eddigi próbálkozásai legjobbjának. Az appot a netes “próbálj meg nem nevetni” típusú videók inspirálták. Amolyan közösségi játék ez, melynek lényege, hogy egy kis vidámságot csempésszünk a stresszes hétköznapokba. A program célja is ez: véletlenszerű videókat jelenít meg, a felhasználónak pedig ki kell bírnia nevetés nélkül – különben vége a játéknak.

Egyszerűnek hangzik, ám a mögöttes programozói munka mennyisége és bonyolultsága miatt valójában rendkívül összetett alkotásról van szó: az app ugyanis az arcfelismerő technológia segítségével figyeli használója arcvonásait, így próbál meg rájönni, hogy az illető nevetett-e vagy sem a videók közben. És ha így is alakul, utóbbit, mármint a felvétel által kiváltott, “robbanásszerű kacajt” rögzíti, amit pedig GIF-ként tovább oszthatunk a közösségi médiában.

“A világ szerencsére nyitott volt erre az egy egyszerű ötletre, a dizájnra, és az app kidolgozására is. (Időközben a Facebook is előállt egy hasonlóval.) Most 154 000 felhasználónál, illetve 8 millió megtekintésnél jár, ez alatt pedig háromszor kapott helyet az App Store kiemelt alkalmazásai között. Sokat köszönhetek neki, mert tényleg rengeteget tanultam, mialatt a kezdeti tervek során működő formát öntött.

Még most is beleborzongok, ha visszagondolok arra, amikor az éjszaka közepén, egyszer csak megtörtént az első kiemelés, a szervereim pedig több órára összeomlottak a hirtelen jött érdeklődés miatt.

A Tim Cook-sztori

Roland elmondása szerint a Mutasd! app és a Try Not To Smile olyan lehetőségekhez juttatták, melyek egy tapasztalt programozó esetében sem túl gyakoriak: a jelnyelv megértését segítő ötlet egyrészt kétszer is belépőt jelentett az Apple éves fejlesztői seregszemléje, a WWDC 2016-os és 2018-as eseményére, utóbbi, a Try Not To Smile pedig nemzetközi megkereséseket és abból eredő kapcsolatokat hozott.

©

A WWDC-s kaland ráadásul azért sem “kis dolog”, mert bár az évente tartandó rendezvényre diákként is be lehet jutni, erre csupán 350 embernek van esélye. Márpedig egy világszerte ismert márka esetében, mint amilyen az Apple is, érthető módon a rengetegnél is több érdeklődőt vonz egy ilyen lehetőség. Arról nem beszélve, hogy a részvételi jegy 1600 dollárba, nagyjából félmillió forint körüli összegbe kerül. Ebben persze csak az eseményre való belépő van benne, Roland ötletét azonban olyannyira ígéretesnek találta a cupertinói cég, hogy a teljes költséget átvállalta.

“Nagyon szürreális volt, amikor megkaptam a gratuláló e-mailt, és vele a meghívót. A WWDC előtt a Twitteren keresztül sok diákkal, fejlesztővel, startup-alapítóval tartottam a kapcsolatot, de mondanom sem kell, élőben mindez egész más. A környezet, a sok azonos érdeklődésű és tehetséges fiatal a világ minden pontjáról, a megannyi szaktekintély, és mindenki karnyújtásnyira. Egyszerűen leírhatatlan az egész.”

Roland elmondása szerint a WWDC eddigi élete legjobb hete volt. “Meglátogattuk a Steve Jobs Theatert az Apple Parkban. Ez onnan lehet ismerős, hogy itt mutatták be tavaly az iPhone X-et. Ugyanezen a helyen Tim Cookkal is találkoztunk, és bár túl sokat nem tudtunk beszélgetni, egy autogramot azért sikerült szereznem tőle” – mondta a soproni fiatal, aki szobatársával később exkluzív túrán is részt vehetett az Apple cupertinói főhadiszállásán.

©

A soproni gimnazista azt vallja, mára eljutottunk oda, hogy az internet segítségével bármit elsajátíthatunk, arra pedig végképp nem lehet fogni, hogy azért nem megy valami, mert nincs elég tananyag hozzá. Minden ott van, csak meg kell keresni. “Mindez nagyon sok lemondással és álmatlan éjszakával jár. Ezen én is átestem. De egy percig sem bánom.”

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!