A téli időszakban gyorsabban vastagszik az északi-sarkvidéki jég, aminek hatására részben csökken a tengeri jégtakaró zsugorodásának mértéke. A NASA tanulmánya szerint azonban még így is nagyobb mértékben tűnik el, mint a mérések kezdete óta bármikor. A szakértők kiemelték: a jégtakaró állapota nem áll helyre, csak késik a teljes eltűnése.

Az északi-sarkvidéki jégtakaró átlagosan vastagsága kétharmadát veszítette el a mérések 1958-as kezdete óta. Jelenleg a jégsapka 70 százaléka szezonális jégből áll, vagyis olyan jégből, amely egy éven belül alakul ki, majd elolvad. "A jégtakaró téli fokozottabb növekedése nem tesz túl az olvadás mértékének növekedésén, melyet az elmúlt évtizedekben tapasztaltunk" – mondta Alek Petty, a NASA Goddard Űrközpontjának munkatársa, a tanulmány fő szerzője. 

Amikor az óceán felszínén jég képződik, sok sós, sűrű vizet bocsát ki, növelve a víz keveredését az óceán felsőbb rétegeiben. Ez csökkenti a tenger felszíni vizeinek frissességét és megváltoztatja a szezonális egyensúlyt és a sótartalom eloszlását a felsőbb vizekben.

"A helyi mikroorganizmusoknak és ökoszisztémáknak alkalmazkodniuk kell ezekhez a gyorsan változó körülményekhez" – fejtette ki Petty. A kutatók előrejelzései szerint az évszázad közepén a légkör és a tengervíz hőmérséklet-növekedése nagyobb hatású lesz majd, mint azok a mechanizmusok, melyek a jég gyorsabb növekedését segítik.

Amikor a tengeri jég 49 centiméternél vékonyabb lesz a tél kezdetén, megtörténik a változás – véli a szakértő.