Nagyon sok embert néztek meg, kevesebb személyiségtípust találtak

Ötről négyre jutottak – summázható az a tanulmány, amely úgy találta, hogy az emberiség többsége négy nagy személyiségtípusba sorolható. Az emberek tipizálásának az ókor óta sokakat izgató kérdésére ezúttal nem újabb elméletet alkottak, hanem egy meglévő modell alapján korábban begyűjtött adatokat vetettek alá big data elemzésnek. A minden eddiginél szélesebb körű kutatásban másfél millió személy kérdőíveit vették górcső alá az illinois-i Északnyugati Egyetem tudósai, hogy megállapíthassák: a leggyakoribb típusok a „példakép”, az „énközpontú”, az „átlagos” és a „visszahúzódó”.

Az eredményeiket szeptemberben a Nature Human Behavior című szakfolyóiratban megjelentető szakemberek a Big Five-ként emlegetett személyiségmodell alapján dolgoztak. Ez az elmúlt bő fél évszázad egyik legnagyobb hatású teóriája; arra épül, hogy az emberekben van néhány olyan tulajdonságegyüttes, amelyeket alapvető személyiségvonásként lehet értelmezni. Ezeknek a kérdőívekkel „mért” tulajdonságoknak (szakszóval: faktoroknak) mind az elnevezése, mind a tartalma körül viták zajlanak, mégis számos meghatározó pszichológus véli úgy, hogy e vonások különböző kombinációjával jól jellemezhető egy ember alaptermészete.

A faktorok mindegyike egy tól–ig skála része, és azt mérik, hogy az illető személy hol helyezkedik el az adott tulajdonság két véglete között. Így például az extraverzióval azt mutatják ki, hogy valaki pozitív érzelmi beállítottságú, asszertív, társaságkedvelő, lelkes, cselekvésre kész típus, vagy inkább háttérbe húzódó, lassabban döntő, kevesebb társas elkötelezettséget vállaló egyéniség. A barátságosság a kapcsolatok fenntartásának képességét vizsgálja: a skála egyik végén a kedves, megbízható, nagylelkű és együttműködő, míg a másik oldalon a kellemetlenkedő, ingerlékeny és rideg emberek találhatók. A harmadik faktort, a lelkiismeretességet sokan felelősségként, beszabályozottságként emlegetik, mert a tervezésre, kitartásra való fogékonyság, a célokért való küzdeni tudás képességét méri. A neuroticitás (magyarul sokszor: érzelmi stabilitás) a negatív érzelmekre, stresszre, haragra, szorongásra, depresszióra való hajlamot mutatja. A legvitatottabb faktor a – kultúraként és intellektusként is fordított – nyitottság, amely azt vizsgálja, ki mennyire fogékony az új tapasztalatokra és intellektuális kihívásokra, illetve mennyire kreatív, „eredeti” ember.

A modellt azért is érik kritikák, mert nehézkes az adaptálása a különböző nyelvekre, kultúrákra. Kínában például nemigen tudják értelmezni a nyitottság fogalmát, így ott mást kell használni, ami miatt az egyetemes összehasonlíthatóság válik nehézkessé. De azt is felróják, hogy bármilyen árnyaltan próbálja a Big Five kitapogatni a jellemet és annak változását, mégsem alkalmas a teljes személyiség megragadására. Nem vesz tudomást például olyan fontos területekről, mint a vallásosság, a vonzerő vagy a humorérzék.

A mostani kutatásból mindenesetre az derült ki, hogy a legtöbben az „átlagos” csoportba tartoznak (egyesek máris jelezték, hogy nem szerencsés efféle minősítő nevet használni). Az ilyen személyiségekben viszonylag magas az érzelmi instabilitás és az extraverzió, alacsony a nyitottság, míg a lelkiismeretesség és a barátságosság inkább közepesnek tekinthető. A „visszahúzódóknál” ezzel szemben alacsony a nyitottság, magas az érzelmi stabilitás, míg a többiben közepesen „teljesítenek”. Érdekes csoport az „énközpontúaké”, akiket elsősorban a nyitottság, a lelkiismeretesség és a barátságosság alacsony foka jellemez, ugyanakkor közepes az érzelmi stabilitásuk, és magas körükben az extraverzió. Meglepően nagy számban tartoznak ide a felnőttkoruk elején járó férfiak, akik a későbbi évtizedekben többnyire „kinövik” ezt. Kivéve azokat, akik politikusnak állnak – tette hozzá némi malíciával a The Washington Post című napilapnak nyilatkozó William Revelle, a kutatás egyik társszerzője.

Talán egy szép napon ezekből a fiatalemberekből is válhatnak „példaképek”, habár ebbe a negyedik nagy csoportba az idősebb korosztály tagjain kívül feltűnően sok 40 feletti nő tartozik – találták a kutatók. Ők az érzelmileg stabil, minden faktorban a skála fölső végén „teljesítő”, alapvetően pozitív személyiségek.

A kutatók az életkortól és nemtől függő eltolódások miatt is óvatosan bánnak az eredményekkel, meg azért is, mert a „négy nagy” mellett számos más kombináció is létezik. Ha azonban sikerülne egy egyszerűen használható tipizálást építeni ezekre az ismeretekre, a pszichológusok mellett alighanem a cégek hr-esei vagy párkereső szolgáltatások fejlesztői is kapnának rajta.

A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/39. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.