A központ nyilvántartása szerint az A68 minden idők hatodik legnagyobb jéghegye. Helyzetéről leszakadása után fotókat is közzétettek a jelenséget akkor „sokkolónak” nevező tudósok.

Az 5800 négyzetkilométeres tábla letörése és elsodródása a Larsen-selfjégről szabaddá tette a legalább 120 ezer éve jégpáncél alatt rejtőző tengerfeneket. (A selfjég a partról a tengerbe nyúló jégtömeg.) A német tudósok vezette expedíció azt akarja megvizsgálni, milyen az élővilága az elsodródott jéghegy alatti területnek.

A célba érkezéshez szerencsére is szükségük van, mert a helyszín, a Weddell-tenger vastag úszó jegéről hírhedt, ami útjába állhat hajójuknak, a Polarsternnek. Ha azonban sikerül megérkezniük, rengeteg új fajt fedezhetnek fel – mondta el a BBC-nek Huw Griffiths, a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) munkatársa.

„Elég régóta tanulmányozzuk a Dél-sarkvidéket, ám még a jól feltártnak tartott területekről is kiderül, hogy a tengerfenéken talált élőlények nagyjából egytizede új a tudomány számára. Úgy gondolom, olyan vidéken, ahol soha senki nem járt eddig, még több új fajra bukkannak” – magyarázta.

A jégself alatti fajok fény nélkül élnek, más organizmusokkal vagy az áramlatokkal a jégpáncél alá sodródott anyagtörmelékkel táplálkozhatnak. A Polarstern biológusai azt remélik, férgek, tengericsillagok, tengeriuborkák és rákok új fajait fedezik fel.

Az idő azonban fogy, mert ahogy a jéghegy északabbra sodródik, a Weddell-tenger más élőlényei is ellephetik a szabaddá vált tengerfeneket, vagyis nem sokáig marad érintetlen az ökoszisztéma.

A Polarstern tudósai az élővilágon kívül a Larsen-selfjeget is tanulmányozzák, fúrásmintákat vesznek belőle, valamint feltérképezik a tengerfeneket.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.