Igen aprók, így nem is gondolunk rájuk, de attól még a mikroműanyagok (mikronnyi kis műanyag-részecskék), illetve a még kisebb nanoműanyagok benne vannak a vizeinkben, élelmiszereinkben, sőt a levegőben is. Akaratlanul is megesszük, megisszuk és rendszeresen belélegezzük ezeket. Az átlagember egyes becslések szerint évente 74 000 apró műanyag részecskét nyel le évente, és ezek a részecskék sok helyen lerakódnak a szervezetben (a bélben, a tüdőben, az erekben, az agyban, sőt a méhlepényben is). Egyelőre viszont még nem igazán tisztázott, hogyan hatnak az egészségünkre.

Amerikai kutatók a bélrendszerben lerakódott mikroműanyagok tanulmányozása kapcsán jutottak egy meglehetősen lesújtó eredményre. A massachusettsi Tufts Egyetem szakemberei azt vizsgálták, hogyan hatnak a mikroműanyagok az emberi bél organoidjaira (ezek kicsi, önszerveződő szövettenyészetek, amelyek a valódi beleket utánozzák). Teszteléseik során potenciális gyulladásos hatások jeleit találták, beleértve a humán gyulladásos bélbetegséghez (IBD) kapcsolódó citokinek felszabadulását – írja a Science Alert.

Már korábbi kutatások is találtak összefüggést a mikroműanyagok és a gyulladásos bélbetegségek között, az ok-okozati összefüggést nem tudták bizonyítani. Az állatkísérletek is vegyes eredményekkel zárulnak, bár mutatják műanyag részecskék felhalmozódását a belekben és más szövetekben, de nincs egyértelmű bizonyítékuk a toxicitásra vagy a gyulladásra.

A mostani kutatás során ezért más megközelítést alkalmaztak: emberi bél organoidokat használtak, hogy megértsék, mire képesek a mikroműanyagok egy valódi emberi bélben. Ehhez úgy alkották meg az emberi bélmodelljüket, hogy őssejteket (amelyek más organoidokból származtak) arra késztették, hogy differenciálódjanak a különféle sejttípusokká, amelyek természetesen előfordulnak az emberi belek falában.

A valódi bélfalakhoz hasonló sejtarányt akartak létrehozni, hogy szimulálhassák azt az összetett környezetet, amelyben a sejtek olyan kritikus feladatokat látnak el, mint a felszívódás, a hormontermelés, a nyálkakiválasztás és a gyulladásos válaszok. Ez jelentős előrelépésnek tekinthető az egyszerűbb sejtmodellekhez képest, amelyek gyakran csak egy vagy néhány sejttípust tartalmaztak, és amelyek közül néhány olyan rákos sejtekből származik, amelyek esetleg nem mutatnak természetes választ" – idézi a Science Alert a kutatásvezetőt.

Eredményeik azt mutatták, hogy különböző sejttípusok különböző méretű műanyag-részecskéket szívtak fel. A legkisebb nanoplasztokat a belek belső falát borító hámsejtek vették fel, míg a bél immunválaszában szerepet játszó mikroredős sejtek a nagyobb részecskéket szívták fel és juttatták el a bélszövetbe. A bélmodell csak akkor károsodott, amikor mikroredős sejtek voltak jelen, és ha nagyobb koncentrációban érték ezeket a kisméretű műanyag részecskék. A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a mikroműanyagok hozzájárulhatnak a bélelváltozások kialakulásához.

A mikroműanyag-részecskéket (sárga) a mikroredős sejtek (bíbor) szívják fel az emberi bélnyálkahártya laboratóriumi modelljében

Tufts Egyetem/Ying Chen

Az is kiderült, hogy a nanoműanyagok magasabb szintje is beindította az organoidban a gyulladásos citokinek felszabadítását. Ezek a fehérjék a normál immunválasz részét képezik, de szerepet játszhatnak olyan betegségekben is, mint az IBD, amikor valami megzavarja természetes egyensúlyukat. Egyébként ez a folyamat is csak a mikroredős sejtek jelenlétében történt, ami arra utal, hogy ezek a sejtek segíthetnek a bélben lévő mikroműanyagok esetleges kárainak közvetítésében.

További kutatásokra van szükség ezeknek az eredményeknek a pontosításához, és annak tisztázásához, hogy a különböző típusú, méretű és mennyiségű mikroműanyagok hogyan befolyásolhatják a bélrendszerünket. Ennek ellenére ez a tanulmány potenciálisan értékes modellt kínál a veszély feltárására – írják a kutatók a Nanomedicine folyóiratban.

A mikroműanyagok egyébként már annyira elterjedtek, hogy a tudósok most azzal a kihívással néznek szembe, hogy nem érintett populációkat találjanak, amelyek kontrollcsoportként szolgálhatnak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.