Régóta próbálják már megtalálni a tudósok a rák ellenszerét, vagy legalábbis olyan kezeléseket kifejleszteni, amelyekkel időt nyerhetnek a betegek. Az ausztrál Peter MacCallum Rákközpont tudósai nemrég egy olyan eredményről számoltak be, ami komoly reményt adhat a tüdőrákos betegek számára – írja a The Guardian.

Az anaplasztikus limfóma kináz fehérje (ALK) döntő szerepet játszik a sejtnövekedés szabályozásában. A fehérjét az ALK nevű gén termeli, amelynek működése bizonyos daganatos megbetegedések, köztük a nem kissejtes (non-small cell lung carcinoma, NSCLC) tüdőrák esetében megváltozik. Mindez a daganat kontroll nélküli növekedéséhez és terjedéséhez vezethet. Mivel a tüdőrákos megbetegedések 80-85 százalékát az NSCLC teszi ki, így rendkívül fontos lenne, hogy valamilyen, a mostaninál hatékonyabb kezelési módszert dolgozzanak ki a tudósok.

Az ALK-pozitív daganatok az esetek 3-5 százalékában alakulnak ki, ami az NSCLC agresszívebb formája, és olyan fiataloknál fordul elő, akik nem vagy csak alig dohányoztak korábban.

A kutatók a Lorlatinib nevű gyógyszerrel kezdtek el kísérletezni, ami egy harmadik generációs ALK-blokkoló. A készítményt egy ideje már használják a kezeléseknél, az ausztrál kutatók pedig most értékelték a kezelések eredményét azoknál a betegeknél, akik előrehaladott ALK-pozitív NSCLC-ben szenvednek.

Ben Solomon, a Journal of Clinical Oncology tudományos lapban megjelent publikáció vezető szerzője szerint az eredmények példátlan sikerről árulkodnak.

A III. fázisú klinikai tesztben összesen 296 olyan beteg vett részt, aki korábban nem kapott kezelést, és akik előrehaladott ALK-pozitív NSCLC-ben szenvedtek. A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csoport tagjai a Lorlatinibet kapták meg, a másik tagjait pedig Xalkorival kezelték. Ez utóbbi egy első generációs ALK-blokkoló. Előbbit naponta egyszer, utóbbit naponta kétszer kapták meg a betegek.

A vizsgálatnak két célja volt. Az elsődleges a progressziómentes túlélés – ez azt mutatja, hogy meddig nem következik be a betegség romlása a diagnózis felállításakor jósolt időhöz képest –, míg a másodlagos a teljes túlélés, valamint az agyi áttétképződés megakadályozása volt.

Az eredmény megdöbbentő: öt évvel később a Lorlatinibot kapó betegek 60 százaléka még mindig életben volt a betegség romlása nélkül, míg a Xalkorit szedő betegek esetében ez az arány 8 százalék volt. A Lorlatinib emellett 81 százalékkal csökkentette a rák progressziójának vagy a halálozásnak a kockázatát, és 94 százalékkal csökkentette az agyi áttétek romlását a krizotinib nevű hatóanyagot tartalmazó szerhez képest.

Solomon szerint ez a valaha mért leghosszabb progressziómentes túlélés, amit az előrehaladott NSCLC esetében mértek. Mindez reményt adhat a daganatos betegeknek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.