Mellékszál, de rejtély, hogy a párt a saját honlapjára miért nem volt képes kitenni az egész közleményt, és miért az MTI által megjelentetett, a közleményből készült hírből dolgozott.

Hogy a nemzetpolitikai vagy milyen miniszterelnök-helyettes, illetve a közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár de facto döglött oroszlánt rugdos, meglehetősen undorító, de semmiképp sem meglepő, s mint ilyen, fölháborodással sem tölti el az embert. Fölháborító az lenne, ha valami váratlan aljasságra szánták volna el magukat, azonban esetünkben semmi váratlan sem történt.

Nota bene: az a KDNP gyalulja a haldokló SZDSZ-t, amely önálló erőként legutóbb 1994-ben jutott be az Országgyűlésbe. 1998-ban 2,31 százalékkal kiesett, 2002-ben nem indult a parlamenti választáson, 2006-ben és 2010-ben a Fidesszel szövetségben indult. (V. ö.: A bolha kérdezi a hídon az elefánttól: Te, Elefánt, mi dübörgünk így?) Az SZDSZ ellenben az 1990 és 2006 közötti öt parlamenti választás mindegyikén önállóan indult listán – sőt: a választások első fordulóiban nagyrészt egyéniben is, bár például 1990-ben a Fidesszel közösen indította Pápán Kövér Lászlót – és az ötszázalékos küszöböt rendre átvitte. A miheztartás végett: az önmagában nem minősít egy politikai erőt, ha elvérzik az ötszázalékos küszöbön, de az már igen, ha a konkurencia halálának örül, miközben őt mesterségesen tartják életben. Hogy a gépi lélegeztetés mennyire igaz, az is bizonyítja, hogy önállóan a KDNP-t a közvélemény-kutatók nem mérik. Vagy ha igen, akkor egy vagy annál kevesebb százalékra hozzák ki.

Akár már most is röhöghetnénk a döglődésükön, ahogy tőlük tanultuk.

(A szerző 2000 és  2003 között az SZDSZ tagja volt.)