Seres László: Központi paranoia

„A rádió és a sajtó többet ér, mint a puska” – jelentette ki Orbán Viktor néhány napja Tusnádfürdőn. Ja nem ő, hanem Kádár János, 1957. november 21-én, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén, hűen ahhoz, amit még az év januárjában mondott, hogy a párt központi lapja, a Népszabadság „rögtön a puskák után jön, és így is kell neki dolgoznia”.




Neymar átigazolása: Párizs nem csak egy misét ér meg

Az év, de talán az elmúlt évek legnagyobb figyelemmel követett futballgazdasági fejleménye a brazil Neymar da Silva Santos Júnior átigazolása az FC Barcelonától a Paris Saint-Germain FC-be. A kiemelt figyelem oka elsősorban az átigazolási összeg, ami a hírek szerint legalább 220 millió euró, és mondanunk sem kell, világcsúcs.


Egy amnéziás nép küzdelme az emlékeiért

Augusztus 2. a Roma Holocaust áldozatainak emléknapja. Azonban nemcsak az elhurcoltaknak van történelmük, hanem az emlékezetpolitika birtoklásáért folytatott küzdelemnek is.


Techet Péter: Miért tűr az EU?

Sem az Európai Uniótól, sem egyetlen tagállamától nem lehet elvárni, hogy egy klubban maradjon illiberális rezsimekkel. Vélemény.




Ceglédi Zoltán: Alibi e-bérlet

Amíg nincsenek kapuk, amíg papírfecniket kell lyukasztgatni buszon, villamoson, trolin, amíg nem a gépnek, hanem ellenőröknek kell bármit is mutogatni, addig hazudik mindenki, aki szerint elektronikus jegy- és bérletrendszer működik Budapesten.


Bauer: Másért nem

Nem az MSZP múltja, hanem a jelene a legnagyobb probléma. Válasz a Momentumnak és másoknak.




Révész: Emelkedett erkölcsű idők

A keleti nyitás és az "illiberális demokrácia" meghirdetésével elhárultak az akadályok az elől, hogy Orbán hallgatólagosan az általa a minap kiváló államférfiúnak minősített Horthy Miklós örökösének tekintse magát.


Ceglédi: Hajnalban a rendőrök

„Valaki” már a rendőrséget is úgy instruálja, ahogy annak idején a Magyar Szocialista Munkáspárt intézte. A vége is az lesz.


Tusványos nem az, aminek Magyarországról látszik

Talán a tavalyi Quimby-s botrány mutatta meg a leginkább, mennyire másképp látszik és értelmeződik Magyarországról Tusványos, mint Erdélyből. A Magyarországon élők jelentős többsége a médiából ismeri a Tusnádfürdőn zajló Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábort, így csupán egy nagyon keskeny szeletét látja a teljes képnek. Erdélyiként, volt szervezőként, újságíróként teszek egy kísérletet arra, hogy körülírjam, mi mindent jelent vagy jelenthet a különböző generációk és rétegek számára ez a rendezvény.