© HVG

Mint fény derült rá, miután hatalmas botrány kerekedett a különböző klubokban való bemutatás körül, több országos román magáncsatorna azonnal rávetette magát a lehetőségre, végül is a magyar forgalmazó a második legnagyobbnak számító Antena 1-nek adta el a vetítési jogot. Nem utolsósorban azért, mert a műsort Románia mostanában legnézettebb talkshow-jába ágyazták, és a vitára meghívták a rendezőt és Raffay Ernő történészt is.

Olvasva az Antena 1-nek a film beharangozójába rejtett románságcukkoló kampányát, ismét úgy éreztem, a mindenkori magyarországi kormánypárt és ellenzék távlati, átfogó gazdasági, szociális stratégia helyett - a magyarigazolványhoz, kettős állampolgársághoz hasonlóan - ismét csak egy propaganda-szeretetcsomagot hajít át a határon, az RMDSZ pedig, katasztrofális ütemérzékkel, hol kinyitja, hol becsukja az itteni magyarság fölé tartott ernyőjét. Most például, a Trianon-film kapcsán, nyitás helyett becsukta, aminek eredményeként a románság magyargyűlölő szegmense a vetítés óta pingálja ránk a revizionista címkét.

Az RMDSZ pedig - amely a tányérjába soha akkora bukaresti kormányzati tortaszeletet nem kapott még, mint pillanatnyilag - többé-kevésbé lapít. Nem tudja eldönteni ugyanis, hogy miután koalíciós partnerei felhorkantak, maga is szidja-e a filmet a tartalma és a minősége miatt - de akkor magára haragítja Koltay magyarországi támogatóit -, átkozza-e a román belügyet, amiért a klubvetítések szervezőire büntetéseket rótt ki, vagy ócsárolja a film erdélyi terjesztőit, önkezével csonkítva saját szavazótáborát.Ezért aztán az RMDSZ-vezetők dadogva, egymásnak is ellentétesen nyilatkoznak. Markó Béla szövetségi elnök csak most, a botrány kitörése után merte megkérdőjelezni a film tartalmát, Frunda György ellenben azt tartja fontosnak hangsúlyozni, hogy a történelmet mindenkinek meg kell ismernie.

Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy az RMDSZ képtelen a Trianon-filmhez hasonló kényes ügyek kezelésére, hatástalanítására. Mert amikor Koltayék tavaly novemberben először áthozták a filmet, és csendben levetítették Szalontán, Margittán és Aradon, a szövetség kultúrkorifeusainak érezniük kellett volna, hogy ebből hamarosan óriási botrány kerekedik.

Állítom, a novemberi általános választások utáni hatalomváltási zűrzavarban, kellő csomagolásban, eséllyel nyomták volna le a filmet az engedélyeztetési hivatal torkán. És akkor bármelyik erdélyi magyar város mozija műsorra tűzhette volna, s nem kellene manapság fölöslegesen az egyházaknál, klubokban, rendőrségi zaklatástól rettegve végigülni. Ráadásul szerintem amúgy is megalázó az itteni magyarság számára, hogy a filmet - függetlenül annak tartalmától, a rendező elveitől, céljaitól - román magántévéadón volt kénytelen megnézni. Majd lábtörlőként elviselni bukaresti újságírók, történészek piros-sárga-kék véleményét, vagy megtudni, hogy a román nézők rekordmennyiségű, több mint 4 ezer sms-ben és e-mailben pocskondiázták a film készítőit. Hiszen ha a mozikba mégsem sikerült volna becsúsztatni a filmet, a többségi magyar városokban működő magyar kábeltévé-társaságok az Antena 1-hez hasonlóan simán megvásárolhatták és vitafórummal körítve leadhatták volna. Mert magáncégnek nem kell vetítési engedélyt kérnie egy film forgalmazásához, amit utóbb megerősített az úgynevezett audiovizuális felügyelet is.

De hát mit csodálkozom az erdélyi magyar vezérek toporgásán, amikor az említett talkshow-ban és bukaresti sajtótájékoztatóján a Koltay-Raffay tandem tagjai egymást alulmúlva taposták szét a román nézők és újságírók magyarok iránti tiszteletének utolsó morzsáit is? Látszott, fogalmuk sincs a műsor nézettségéről, koncepció nélkül ültek ki több millió ember elé, olyan agyrémségeket hangoztatva, hogy például a film elősegíti az erdélyi helyzet javítását, vagy hogy a 6-19 éves romániai magyaroknak csak a fele tanulhat az anyanyelvén. Ha Koltay és Raffay két klubvetítés között csak fél napot szánt volna terepszemlére, megtudhatta volna, hogy az "erdélyi helyzet" kulcsa elsősorban gazdasági kérdés. És az anyanyelven való tanulásról több tucat partiumi magyar tanítónő készséggel elmesélné nekik, hogy a fele nyári vakációjuk a magyar gyerekek utáni kilincseléssel telik, hátha sikerül összekönyörögni a minimálisan szükséges tíz lurkót egy összevont I-IV. osztályba.

Hogy később legyen kinek elmagyarázni magyarul, netán reálisan, hitelesen, mi is történt Trianonban.

IRHÁZI JÁNOS

(A szerző aradi újságíró)