Ismerve ismerősőm  portáját, állíthatom, hogy eddig jól megélt a korai paprika,

© Horváth Szabolcs

paradicsom és uborka termesztéséből. Ma azonban komolyan fontolgatja, hogy végleg felhagy a kertészkedéssel, mert úgy véli: árban reménytelen versenyezni a mediterrán tagállamokból érkező primőr zöldségekkel és gyümölcsökkel, "a minőség meg nem számít". Hozzá hasonlóan keserű a szájíze a kertészeti ágazatokban tevékenykedő sok tízezer termelőnek, mivel holland, olasz, spanyol paprika, paradicsom, eper, dinnye, őszibarack fele áron kapható már jóval a hazai szezon kezdete előtt.

Nem különb a helyzet az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokban sem. A KSH áprilisi állatlétszámadatai a másfél évtizede tartó leépülés trendjét igazolják. A sertésállomány már a négymillió darabot sem éri el, ami alig 40 százaléka annak, amennyi a rendszerváltás idején volt. A szarvasmarha-állomány további fogyatkozásának sem tudott gátat vetni a teljes jogú EU-tagság, sőt a tehénlétszám a korábbinál is gyorsabb ütemben csökken.

Persze a gabonaágazatban és általában a szántóföldi növénytermesztésben érdekelt gazdák már az első évben érezték volna a tagsággal járó előnyöket, ha a tárca felkészül a földalapú támogatások időbeni kifizetésére és a gabonaintervencióra. A gazdatüntetések nyilvánvalóvá tették, hogy nem ez történt. Emiatt kevesen tudják, hogy az uniós gabonarendtartás azonnali alkalmazása megmentette a kormányt a - túltermelés okozta - piaci összeomlás következményeitől. Az uniós intervenciós mechanizmus átvétele nélkül ugyanis a hazai gabonapiacon az árak valószínűleg tonnánként 15-16 ezer forintra csökkentek volna. Akinek viszont volt tárolótere, továbbá lehetősége kivárni az intervenciós felvásárlást, az most júniusban az EU-tól 26 ezer forintot kap egy tonna terményért. Ez bizony hatalmas különbség.

A probléma csak az, hogy elenyésző az ilyen szerencsések száma az uniós támogatásra jogosult kétszázezres gazdatársadalomban. Így többségüknek csalódás az első év. De számíthatnak-e sorsuk jobbra fordulására? A szántóföldi növények termesztésére szakosodott gazdaságok minden bizonnyal, mert reális a remény, hogy a 2005-re járó földalapú támogatásokat decemberben kifizetik, és az intervenció is megkezdődhet már novemberben. A gabonatárolással azonban ezúttal is súlyos gondok lesznek. Az időjárás kedvező, az idén is nagy termés lesz, sokmillió tonnával több a hazai szükségletnél. Ezért őszig legalább kétmillió tonnányi új tárolókapacitásra lenne szükség, aminek megvalósulására kicsi az esély. A gabonatermesztő régiókban kétségbeejtő a helyzet. A magtárak tele vannak még az ótermésű búzával és kukoricával, miközben egy hónap múlva itt az aratás. A gabonafelesleg akár meg is duplázódhat, amiből hatalmas botrány lehet, ha a kiszállítások nem gyorsulnak fel jelentősen. Ezért nemcsak a honi agrárirányítás lesz a felelős, hanem Brüsszel is.

Az EU irracionálisan "agyontámogatja" ugyanis a gabonatermesztőket, miközben magára hagyja a gabonát felhasználó állattenyésztési ágazatokat. Minden uniós gazda, köztük a magyarok is, a világon egyedülálló biztonsággal termeszthet búzát és kukoricát, hiszen a 101,30 eurós tonnánkénti uniós intervenciós ár jóval magasabb a világpiacon szokásos árszintnél, és a felvásárlásnál sincs mennyiségi korlát. Érthető, hogy a magyarok is az intervencióra játszanak. "Ész nélkül" termesztenek, leépítik belföldi vevőiket, elküldik a külföldi vásárlókat (akik legfeljebb világpiaci árakat kínálnak a terményért), és "malmoznak" novemberig, az intervenciós felvásárlás megkezdéséig. Nem nehéz megjósolni, jövő tavaszra már akár 6-8 millió tonnára is felduzzadhat a magyarországi intervenciós raktárakban tárolt felesleg, amit aztán évekig, a megsemmisítésig fognak itthon tárolni.

Miközben hatalmasat "kaszálnak" a gabona- és más szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok, tovább degradálódik az állattenyésztés, amely, ha támogatásban részesülne és a mostaninál jövedelmezőbb lenne, enyhíthetné a vidéken egyre súlyosbodó foglalkoztatási gondokat, s egyben növelhetné az exportbevételeket. A közeljövő semmi jót nem ígér. 2006-tól érvénybe lépnek az állattartó telepekre vonatkozó uniós környezetvédelmi és állatjóléti előírások, amelyekre - eléggé meggondolatlanul - az új tagok közül egyedül mi, magyarok nem kértünk derogációt. Emellett rövidesen életbe lép az újabb WTO-megállapodás, amely egyrészt tiltani fogja az export támogatását, másrészt további vámkedvezményeket ad olyan termékekre, mint a brazil baromfi, az új-zélandi vaj, az észak-afrikai és dél-amerikai zöldség, gyümölcs, bor és egyéb, nálunk is megtermelhető élelmiszer.

A piaci verseny egyre élénkebb lesz, pedig az sem semmi, amit a belépés óta diktálnak uniós szomszédjaink. Mint előre látható volt, az EU-csatlakozás megrostálja, megtizedeli a hazai termelőket. Számuk drámaian fog csökkenni, és csak azok maradnak talpon, akiknek megfelelő tudásuk és tőkéjük van ahhoz, hogy gazdaságukat versenyképes vállalkozásokká alakítsák. De az is igaz, hogy a túlélők joggal érezhetik majd: a teljes jogú tagsággal valóban eljött a Kánaán.

RASKÓ GYÖRGY

(A szerző agrárközgazdász)