Tetszett a cikk?

Hagyjuk egy szemhunyásnyit a francba a pártprogramokat, vagy ami ezekből emlékezetünkben valamilyen különös véletlen folytán megragadt. A magyarok aligha azon ígérethalmaz alapján fognak ugyanis maguknak vasárnap négy évre jövőt választani, amivel a kormányzati pozícióért versengők az utóbbi hónapokban hol arcátlanabbul, hol szemérmesebben etették őket. Félszavakból, ijesztgetésekből vagy csak ösztönösen alighanem igen sokak - talán a döntő többség - számára világosodik már, hogy a következő négy évre bizalmat kapó kurzus számára nincs más pálya, mint amit a következő, bármilyen színezetű kormányzatnak mindenképpen be kell járnia, akár számos korábbi ígérettel szemben is.

© Bánkuti András
A régi/új adminisztráció, a győzelmi mámor katzenjammerének kiheverése után előbb vagy utóbb nekilát majd mindazon, mostanáig többnyire csak úgy általában emlegetett gazdasági-társadalmi reformoknak, amelyek jellegéről, érdemi elemeiről aligha olvashattunk tényszerű dolgokat a kampányanyagokban, de amelyek nélkül aligha lesz továbbtaszigálható az ország szekere.

Ám a közembernek ezekben az ügyekben, lássuk be, eléggé kicsiny választási lehetősége adódik, és maguk az elkerülhetetlennek tetsző tennivalók bal- vagy jobboldali végrehajtói is keskeny és egyirányú utcában hajtanak majd. A választópolgár pedig legfeljebb szembesülhet mindezzel, és abban sincs különösebb kétség, hogy a szembesülés nem lesz mindig örömteli. Megúszni viszont, bárki jön is, aligha lehet bármit is, így szabadság - nézzünk szembe legelőbb ezzel a ténnyel - legfeljebb annyiban van, hogy az elkövetkező két hét választási fordulóiban kijelöltessék, vajon a többség kitől fogadja el inkább a változásokkal járó elkerülhetetlen izgalmakat.

Ez az első látásra szinte szóra sem érdemes politikai minimálprogram azonban az elkövetkező négy évre kinek-kinek a napi 24 órára szóló közérzetet is jelenti majd. Az előttünk álló napokban tehát arról folyik majd kvázi népszavazás, hogy milyen arculatú, hangulatú hazában lehet nagyobb köztürelemmel elviselni a halaszthatatlannak mondott terápiát. Vajon attól a kurzustól fogadják-e jobb szívvel a majdani gyógyulás reményében lenyeletett, olykor keserű pirulákat, amelynek képviselői új nyitvatartási szabályokkal kívánnák nemesebbnek ítélt (esetleg mindjárt meg is jelölt) irányokba terelni a közfigyelmet a szombat-vasárnapi plázaprogramokról? Könnyebben elviselhetők-e a reformok mellékhatásai, ha a serdületlen gyermeket a terméketlen szócséplés helyett egy-egy nyaklevessel vagy nevelő célzatú körmössel vezetik rá az elvárások mihamarabbi megértésére? Jobban belenyugszik-e a nemzet az igazgatási és szolgáltatási rendszerek átalakulásával járó bizonytalanságokba, ha azt látja: az állam korlátozza, bünteti az életüket a többség értékítéletétől eltérő módon és ízléssel berendezni kívánók korlátlan szabadságvágyát? Ha sikerül politikán és törvényen kívül helyezni minden olyan politikai irányzatot, amely haszontalannak vagy károsnak ítéltetik? Ha csakis a hagyományos család, az elvárt gyerekszám nyerheti el a teljesértékűség állami elismerését, míg például az önzőnek minősülő szingliség szégyenbélyeget kap? Ha történelminek kinevezett egyházak templomaiban és azokon kívül az igehirdetés keretében és azon túl értelmezhetik, értékelhetik és alakíthatják a politikát és a másban hívők életét? Ha történelmi igazságtalanságok során elszakított magyaroknak adott állampolgársággal biztosítják több jövőbeli választás eredményét?

E sorok írásakor még nem tudható, hányan, milyen módon döntenek majd e pártprogramokban közvetlenül le nem fektetett, ám a választójoggal felruházottak számára mára nyilvánvaló kérdésekben. A polgár számára mégis talán leginkább ebben lesz a 2006-os választások igazi tétje.

HORVÁTH ZOLTÁN

(A szerző a HVG munkatársa)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Lévai Anikó sütögetett, a férje kiposztolta

Lévai Anikó sütögetett, a férje kiposztolta

Manfred Weber: Ha nem lenne járvány, már kizárták volna a Fideszt a Néppártból

Manfred Weber: Ha nem lenne járvány, már kizárták volna a Fideszt a Néppártból

Újra tízezrek vonultak a belarusz utcákra, 77 tüntetőt vettek őrizetbe

Újra tízezrek vonultak a belarusz utcákra, 77 tüntetőt vettek őrizetbe