Magyarországon a Jobbik két hét alatt összeszedett százezer cédulkát, de könnyen lehet, hogy Seres Mária Civil Mozgalma is hamarabb fogja összeszedni a húszezer kopogtatócédulát, mint az SZDSZ. Megérkezett a valódi populizmus, hálistennek. Ez azt jelenti, hogy fokról fokra elkezd normalizálódni a magyar politikai paletta. A legfontosabb jele ennek a lassú átrendeződésnek Kövér László nyilatkozata volt a minap, aki – gondolom hosszú hónapok agyforraló stratégiai tervezgetése után – közölte a nagyközönséggel, a választóival és főként a Jobbik választóival, hogy a Jobbik a Fidesz ellenfele. Kövér feladata általában a heves vérmérsékletű választók terelgetése a jobboldalon. A mostani nyilatkozat sem szól másról, mint arról a reményről, hogy az (áruló? MSZP-kreatúra?) Jobbik szavazói mégis szavazzanak az egyetlen hiteles jobboldali pártra. De az „ellenfél” megnevezés mögött, ha jól értem a helyzetet, beletörődés van: a Jobbik létezik, létezni is fog még egy darabig, és minden bizonnyal bejut a parlamentbe a következő választáson.

A másképpen – nem a cigányokra, hanem inkább az elitre – dühös magyar honfitársainknak pedig alternatívát nyújt az LMP (amely persze elég távol áll a néplélektől, és inkább csak az elidegenedett egyetemistákra számíthat) és akár Seres Mária is, ha tényleg képes párttá alakítani népszavazási mozgalmát. Nem lehet tovább játszani a „kint is vagyok – bent is vagyok” játékot a jobboldalon, és nem lehet már a népharagra építeni a Fidesz politikáját. A gazdasági válság egyik csodálatosan jótékony hatása alighanem az lesz, hogy a nagyjából egyedüliként porondon maradt professzionális néppárt –  turulok, szentkoronák és össznépi áhítat helyett – kénytelen lesz felelős politikai programot kínálni. Ez a program a legfrissebb vitairatukban (Jövőkép) kifejezetten konszolidáltnak mutatkozik.

Pártszimbólumok. Új éra kezdődhet

Ha a Fidesz elmozdul a szimbolikus gyűlölet-politizálás felől a felelős programalkotás felé, az önmagában sokat segít az országon. De az átrendeződés nem ér itt véget. Noha nem tudjuk, pontosan mivé lesz az MSZP egy év múlva, látszik már, a fő küzdelem a két nagy párt között arról szól, hogy vajon Bajnai Gordon válságkezelő kormányát „MSZP-kormánynak” vagy éppenséggel ideiglenes problémamegoldó kormánynak kell-e tekintenünk. A Fidesz erőfeszítései, hogy Bajnait Gyurcsányhoz, és ezzel az MSZP-kormányzáshoz kösse, lankadni látszanak. Nyilván nem egy meghatározó Fidesz-politikus gondolja, hogy ha Bajnai képes végrehajtani a programjának egy részét, az a következő kormánynak, vagyis a Fidesznek, igencsak jól jön majd.

Az MSZP pedig elkezdheti újradefiniálni önmagát – Bajnaitól enyhén elhatárolódva. Hogy aztán ez az elhatárolódás palotaforradalommá érik-e a szakszervezetek, a sztrájkok és az egyéb utcai megmozdulások hatására, nem tudom, és szerintem jelenleg senki nem tudja. De az MSZP érdeke az, hogy miközben hagyja legalább néhány hónapig kormányozni Bajnait – mely esetben például stabilizálódhat a forint és az államadósság megítélése, és ezzel a totális katasztrófa pereméről visszatántorodhatunk –, átgondolja, voltaképpen miféle párt is szeretne lenni, és mivé akarja újraépíteni magát a várható nagyszabású vereség után. Az már kiderült, hogy az MSZP-nek (és szavazótáborának) nem nagyon fekszik a konzervatív (neoliberális) gazdaságpolitika; kérdés, hogy találnak-e maguknak olyan új arcot, amely a progresszió jelszavát nem a gazdasági szanálással azonosítja. Éppenséggel jobban járnánk, ha az MSZP felkarolná a társadalmi mobilitás, a szegények és a kiszolgáltatott alkalmazottak ügyét. Ennek feltétele, hogy a Fidesz előzékenyen kicsinálja az MSZP maffiózóit, bár azokhoz a gazdasági érdekcsoportokhoz, amelyekkel az MSZP maffiózói oly szívesen üzleteltek, aligha fog nyúlni, tekintve, hogy egy racionálisan gondolkodó gazdasági érdekcsoport szépen tejel minden irányban.

Micsoda szép világ lenne! A baloldal a baloldalon, a jobbközép jobbközépen, a professzionális elit ellenőrzését pedig megkapják az egyébként feltehetőleg kormányképtelen új erők, akik birtokba vehetik azt az eszköztárat, amelyet a Fidesz eldob, a népi ellenállástól a kapitalizmus-ellenességen át egészen a gyűlölködésig.

De a szép új világ még ezzel sem ér véget. Képzeljük csak el, hogy a Fidesz – kormányon – tényleg megvalósítja, amivel most fenyegetőzik, illetve amitől a baloldalon annyira félnek. Pereket indít a zűrös ügyekkel kapcsolatban – remek! Ha odáig jutnánk, hogy egy-egy korrupt politikust lecsuknak, lényeges lépést tennénk előre a civilizáció útján. Ha pedig a Fidesz, kétharmada birtokában, megváltoztatja azokat a rég elavult és súlyosan káros törvényeket, amelyeket a parlamentünk képtelen korrigálni – a médiatörvénytől az önkormányzatokra vonatkozó törvényeken át a kampányfinanszírozásig –, annál jobb! A Fidesznek számítania kell arra, hogy még egy istenné emelt Orbán Viktor sem uralkodhat örökké, mert bizony a magyar választók elég kritikusan szokták megítélni a kormányzók teljesítményét, így aztán célszerű olyan törvényeket áthajtania, amelyek ellenzékben sem zúzzák szét. Csak jól járhatunk, ha mindenki tiszteletben tartja a parlamenti váltógazdálkodás alapvető intézményeit.

Mint lassan hivatásos jósnő, nyugodtan állítnám, hogy a következő tíz évben ki fogunk mászni abból a pszichológiai csapdából, amelyet a pártok gátlástalan vetélkedése kényszerített a magyar társadalomra. Kivéve – kivéve, hogy elhangzott itt az elmúlt években jónéhány mérgező gondolat. Nem volt nehéz elültetni ezeket a mérgező gondolatokat, és minden politikai párt beleadott apait-anyait, hogy a magyar választót teljesen elhülyítse, demoralizálja és egy hisztérikus óvodás szintjére süllyessze. Mostanra szépen szárba is szökkentek, van itt összeesküvés-elmélet, gyűlölködés, a normák semmibe vétele, hazugság, csalás, korrupció, másra mutogatás, az elemi együttműködésre való képtelenség, és most már sorozatgyilkosaink is vannak, akik ártatlan romákat lövöldöznek le, hiszen nem azt hallották, hogy ez csak jogos önvédelem?

Borzalmas bűnöket követett el a politikai elit az ország ellen; ezeknek a mérgeknek a semlegesítéséhez több kell, mint a politikai paletta átrendeződése. Hankiss Elemér írta meg nemrégiben az Indexen, mire volna szükség ahhoz, hogy a balkáni gyűlölködés és korrupció útja helyett egy civilizált európai demokrácia felé induljunk el. A lista hosszú, mindenesetre kezdetnek talán az is elég, ha a kormányképes pártok hagyják a dagadt demagógiát másra – egy kis felnőttséget kérnénk, némi civilizált önmérsékletet és tiszteletet a demokráciánk iránt!

Babarczy Eszter