Zentai Péter: Szíriában is győztek hát a rendszerrel szembenálló bloggerek? Hiszen hazájában Asszad elnök utasítására a hatóságok már  nem blokkolhatják a Facebookot és a többi közösségi portált.

Ahed al-Hendi: Ez nem igaz, hívjon fel bárkit ma, holnap Szíriában, és ha megkérdi, fel tud-e jutni a nagy közösségi portálokra, nemleges választ fog kapni.  

Ahed al-Hendi

reformsyria.org

Csak a naivak hisznek Asszadéknak. Ezt a nyilatkozatot a nyugati világnak szánták, hogy bemutassák, mennyire jó fiúk ők, Szíria urai. A többi reform ígéretükkel egyetemben be akarják fogni a tömegek száját. Leváltják a minisztereket. Na és? Mintha nálunk a minisztereknek bármiféle jelentőségük lenne, mintha nálunk nyugati demokrácia lenne, ahol, ha leváltják a kormányt, akkor jöhet helyette egy jobb kormány, amely  majd orvosolja az emberek sérelmeit. Ugyan már!  Szíria egy családi klán kezében van évtizedek óta, százszázalékosan rendőrállam, színjáték minden egyes szavazás. Asszad tegnapi beszéde ugyanúgy paródia, mint az azt megelőző, Asszad melletti rokonszenvtüntetés. Megfélemlített és lefizetett emberek tízezreit vezényelték az utcákra, hogy éltessék a diktátort.

Z.P.: De hát az is valami, hogy – tudomásom szerint – a szíriai újságok egyáltalán megírhatják, hogy léteznek kormányellenes tüntetetések, sőt azt is, hogy az összetűzésekben sokan életüket vesztették. Ez azért fejlődés, nemde?

A.a.-H.: Ezt hívják nálunk a nyitás politikájának:  amolyan „glasznoszty”, szír módra. Ne haragudjon, de mi abban a haladás, hogy a kizárólagosan engedélyezett hivatalos propaganda beszámol olyasmiről, ami a napnál is világosabb? Mellesleg ez a propagandagépezet azt hazudja, amit a jelek szerint ön is elhisz, hogy összetűzések voltak. Miféle összetűzés az, amikor a rendőrök és katonák belelőnek a tüntető tömegbe és közben gyilkolnak? Ez történt. Eközben a propagandagépezet – élén Asszaddal – azt állítja, hogy csak néhány halott volt, holott két hét alatt mintegy száz embert öltek meg. Arról sem engednek beszélni, amit Asszad apja, a korábbi elnök csinált korábban: húszezer embert mészároltatott le Hama városában. Most pedig a fiatalabb Asszad azt meri  állítani, hogy nemzetközi összeesküvés zajlik a nép által hőn szeretett  rendszere ellen. Ha annyira szeretik, akkor miért ismeri el, hogy „némely követelések persze jogosak”.  

Z.P.: A damaszkuszi kormány szerint, amit a cyberdissidents.org üzen Amerikából, Angliából, nem más, mint lázító szövegek gyűjtőhelye…

A.a.-H.: Azt igyekeznek sugallni, hogy Tunéziában, Egyiptomban, Bahreinben, Líbiában, Szíriában – mindenütt az arab világban,sőt már Iránban is  – a tömegeket külső erők mozgatják, olyan homályos erők, amelyek a világhálót használják fel „alantas” céljaik elérésére… Ez téves, hamis, igazságtalan, ahogy minden összeesküvés-elmélet az. Tagadhatatlan, hogy például a hazámhoz képest viszonylag szabadabb Tunéziában, Egyiptomban kiemelkedő szerepet játszottak a tüntetések szervezésében a különböző közösségi weboldalak, az ottani hatóságok egyszerűen nem tudják rendesen blokkolni őket.

Elismerem, Szíriában is komoly szerepet játszott az internet a tüntetések létrejöttében. Minden esetre a szír, az iráni és más kemény diktatúrákban élő bloggerek leleplező írásai csak nagyon közvetett úton, a Földet szinte körüljárva, futnak be ide, hozzánk, a cyberdissidents.org-hoz. Ezt az oldalt  olyan védőháló burkolja, amivel nehezen boldogulnak az elnyomó rezsimek. A cenzoraik persze szorgalmasan olvasnak bennünket és lecsapnak a bloggerekre. Hasszan Melhim költő barátomat öt éven át tartották börtönben, mert bloggjában kifigurázni merészelte a szír elnököt. Most szabadult. De abszurd feltételezés, hogy forradalmakat, felkeléseket szíthatnak külföldi és hazai internetezők olyan országokban, ahol az emberek egyébként boldogok, szabadok – merthogy ezt állítják saját országaikról az arab diktátorok.

Z.P.: Önt is – ha jól tudom – fogságban tartották. Miért? És hogy tudott elmenekülni az országból?

A.a.-H.: A rendszernek nem tetsző blogjaim miatt három évvel ezelőtt negyven napot töltöttem fogdában, kínoztak. A végén aláírattak velem egy papírt, hogy ha fogom a számat, elengednek.  És jófiúként viselkedtem is, mígnem az észak-iraki határon át kijuthattam az országból.

Z.P.: És meg sem állt Amerikáig. Figyelemreméltó maga cyberdissidents.org is, a maga rafinált fejlettségével.  A jelek szerint van pénzük. Ráadásul bizarr, hogy olyanok is felügyelik, mint Saranszkij, egy izraeli politikus. Önök meg arab aktivisták…    

A.a.-H.: A cyberdissidents.org a nemzetközi szolidaritás szüleménye. Ha olvassa a blogjainkat, tudhatja, hogy meglehetősen nagy számban jelennek meg Izraelt elitélő írások – mind izraeliek, mind arabok, irániak részéről. Saranszkij, vagy más zsidók jelenléte a cyberdissidents.org-ban se nem oszt, se nem szoroz. Saranszkij politikai szereplésével a legtöbb arab ember semmiféle közösséget sem vállalhat. Viszont személyes sorsa mementó mindannyiunk számára. Ha nem lelepleződik le a világ előtt annak idején mindaz a szenvedés, ami őt és társait érték a Szovjetunióban – csupán azért, mert mertek a hivatalos vonaltól eltérően gondolkodni, mert lázadni a rezsim ellen, akkor ők ma nem lennének életben.  

Olyan intézmények és magánszemélyek támogatják, pénzzel is, a cybedissidents.org-ot, akik tisztában vannak azzal, hogy mekkora szerepe volt a kommunista rendszerek bukásában az adott kor kommunikációs lehetőségei felhasználásának. A polgárok például a Szabad Európa Rádión keresztül értesülhettek az elhallgatott tényekről, megismerhették annak a rendszernek a valós arcát, amelyben sínylődtek. A mai kor diktatúráit az internet, az azon keresztül megnyilvánuló szolidaritás, többek között a  bloggerek bátorító szavai révén lehet legyőzni.