hvg.hu: Beszéljünk valamit az előzményekről: 1848. április 11-én véget ért az utolsó rendi országgyűlés, s az ott hozott törvényeket, az „április törvényeket" a király, V. Ferdinánd szentesítette.

Hermann Róbert: Ezek a törvények, elsősorban a jobbágyfelszabadításról és a közteherviselésről szólók, jelentős társadalmi átalakulást hoztak, a felelős kormányról és a népképviseleti törvényről intézkedők pedig földcsuszamlásszerű politikai „rendszerváltozást”.

Hermann Róbert

mta.hu

Ettől kezdve alkotmányos monarchiává vált Magyarország. Bár megmaradt a király a végrehajtó hatalom élén, rendeletei csakis valamelyik miniszter ellenjegyzésével váltak érvényessé/törvényessé. A kormány tagjait pedig felelőssé tették az országgyűlésnek, amely akár vád alá (!) is helyezhette a hűtlenné vagy korrupttá váló minisztereket.

hvg.hu: Batthyány Lajos kabinetje 1848 tavaszán újjászervezte az ország pénzügyi és közigazgatási szerkezetét. Mekkora feladatot jelentett ez annakidején?

H.R.: Magyarországon 1848 márciusa előtt három országos hatáskörű kormányszék létezett, a Helytartótanács, amely a közigazgatásért volt elsősorban felelős, a Kamara, amelyhez a pénzügyi igazgatás tartozott, és a Bécsben székelő Kancellária, amely részint a Magyarországra vonatkozó uralkodói döntéseket készítette elő, másrészt azokkal a napi politikai ügyekkel foglalkozott, amelyek birodalompolitikai jelentőségűek voltak.

Rendkívül erős volt az országban az önkormányzati rendszer, főleg a megyék rendelkeztek hathatós jogosítványokkal. 1848 áprilisa után e kormányszékek személyzetének és struktúrájának felhasználásával kellett megteremteni a birodalom másik felétől független szakigazgatást, olyan minisztériumok létrehozásával, melyeknek nem volt előzményük a korábbi struktúrában. Ilyen volt a honvédelmi minisztérium, amely teljes egészében új szervezés volt, noha apparátusát egyfelől a magyarországi. főhadparancsnokságok aktív állományából, másfelől a Magyarországon élő nyugállományú tisztekből toborozták. A minisztériumok jóval kisebb létszámúak voltak, mint manapság, s a kormányzat a közigazgatás teendőit jobbára meghagyta az önkormányzatoknak.

hvg.hu: Valóban volt rá esély 1848-ban, hogy az áprilisi törvények, illetve az erdélyi unió kimondása után helyre lehessen állítani a szentistváni Magyarországot? Vagyis ismét létrejött volna az ország területi egysége, amely Mátyás király korában adatott meg utoljára?

H.R.: 1848 júniusában Erdély uniójának kimondása és uralkodói szentesítése után ez jogi szinten megtörtént. Ám Horvátország ekkor már a nyílt ellenszegülés állapotában volt, és a horvátok és szerbek lakta Katonai Határőrvidék egy részén is megindultak az elszakadási mozgalmak. A de facto egyesítés tehát nem történt meg. Ugyanakkor a magyar állam és a szerveződő magyar haderő – amennyiben nem következik be a birodalom másik felével a nem a magyar kormány által provokált összeütközés – elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy helyreállítsa az állami egységet.

hvg.hu: Ugorjunk egy esztendőt: Kossuth a gödöllői Grassalkovich-kastélyban 1849. áprilisában vetette fel a magyar fősereg vezetői előtt a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásának és a függetlenség deklarálásának gondolatát.

H.R.: Érdekesség, hogy a haditanácsot és a tanácskozást megelőző éjszakán még az osztrák hadseregparancsnok, Windisch-Grätz főhadiszállása volt a kastélyban. Ami a trónfosztást megelőző tanácskozásokat illeti, a visszaemlékezések elég bizonytalanok e tekintetben. Görgey emlékirata szerint Kossuth négyszemközt tárgyalt vele az ügyben, Klapka viszont azt állítja, Kossuth csupán arról beszélt a tábornokok előtt, hogy méltó választ kell adni a Magyarországra kényszerített, az országot részekre szabdaló olmützi alkotmányra. Tény, Kossuth nem ütközött ellenállásba; de az is tény, hogy meglepődtek a tábornokok április 17-én, amikor hivatalosan is értesültek a függetlenség és a trónfosztás kimondásának híréről.

hvg.hu: Az Országos Honvédelmi Bizottmány első körben testületileg „fúrta meg” a trónfosztásra tett javaslatot. Miként sikerült meggyőzni, jobb belátásra bírni a gáncsoskodókat?

H.R.: Kossuth, Debrecenbe visszatérve, április 12-én hívta össze az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjait, s közölte szándékát. Tudomásunk szerint a Bizottmány tagjai közül egyedül Nyáry Pál és Mészáros Lázár hadügyminiszter nyilvánította ki ellenvéleményét. Másnap, április 13-án az országgyűlés képviselőházának zárt ülése tárgyalta a kérdést. Kossuth itt egyrészt azzal érvelt, ha Magyarország nem nyilatkozik, akkor a Brüsszelben (sic!), vagy Veronában összeülő nemzetközi kongresszuson az olasz ügyeket Magyarország rovására fogják megoldani; azaz, ha Ausztria engedne is Lombardia elszakadásának, vagy a nagyobb önkormányzatisága ügyében, ennek fejében szabad kezet kap(hat) Magyarországon. Másik érve az volt, félő, maga a hadsereg fogja proklamálni a függetlenséget, s ebből katonai diktatúra születhet. Harmadik érvként pedig azzal szolgált, hogy a függetlenség kimondása után Anglia és Franciaország azonnal elismerik azt.

Az ellenzők, vagyis a békepárt tagjai felvetették, hogy orosz intervenciót idézheti elő a függetlenség kimondása, de Kossuth – állítólag – határozottan állította, erre nem kerülhet sor. Sőt, ez esetben a nyugati nagyhatalmak beavatkozása várható a magyarok oldalán. Miután a zárt ülésen nem lehetett határozatot hozni, Kossuth ezt tájékozódásra használta fel, s így másnap immáron a Nagytemplomba áttett ülésen ismét előterjesztette javaslatát.

hvg.hu: A most felújított Nagytemplomban tartották meg  az országgyűlés népgyűléssé bővült ülését 1849. április 14-én. A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása mérföldkő volt a szabadságharc eseménysorában, ám sokak számára jelentett kötelet vagy ólmot a megtorlás során. Hányan estek a nyilatkozat áldozatául?

H.R.: Konkrétan az aláírók közül ketten, Perényi Zsigmond báró és Szacsvay Imre; őket 1849. október 24-én, Pesten végezték ki. Nyilván ez a sors jutott volna Kossuthnak és Almásy Pálnak, de ők kimenekültek az országból.

Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból

mta.hu

A trónfosztás támogatása, a szabadságharcban való részvétel több tucat forradalmár kivégzéséhez vezetett. Több százra rúgott a szintén e címen, katonák, képviselők, papok ellen hozott halálos ítéletek száma, igaz, ezeket az ítéleteket börtönbüntetésre változtattak.

hvg.hu: Mindenestre máig nem tudni, hogy végződött a szavazás a függetlenség és a trónfosztás kimondásáról, ugyanis elmulasztották megszámolni a szavazatokat. Vajon miért?

H.R.: 1848-1849-ben csak akkor kellett név szerinti szavazást tartani, ha ezt legalább húsz képviselő kérte. Ezt nem történt meg 1849. április 14-én. Nyilván az is oka lehetett, hogy azok a képviselők, akik nem értettek egyet az indítvánnyal, általában el se mentek az ülésre. Később a hadbíróság előtt szinte minden „honatya” azzal védekezett, hogy Debrecenben tartózkodott ugyan azon a napon, de a néptömeg miatt, illetve mert nem azonosult Kossuth indítványával, be se tette a lábát, illetve be se fért a Nagytemplomba. A döntést tartalmazó okmányt, a Függetlenségi Nyilatkozatot ténylegesen csak április 19-én fogadták el, ám ezúttal sem kért senki név szerinti szavazást.

hvg.hu: Mi volt a függetlenség kimondásának jelentősége, s milyen következményekkel járt a szabadságharc végkimenetelére nézve?

H.R.: A függetlenség és a trónfosztás kimondása megoldott egy belpolitikai helyzetet: tisztázta a küzdelem célját, s az uralkodóház kikapcsolása lehetővé tette az ideiglenes kormányzati struktúra végleges megváltoztatását, azaz az új kormány megalakítását. Ugyanakkor nem valósultak meg a hozzá fűződő külpolitikai remények: semmilyen békekongresszusra sem hívták meg a magyar kormányt; s nem ismerték el a független Magyarországot a nyugati nagyhatalmak; ráadásul akkor sem avatkoztak be, amikor Oroszország Ausztria megsegítésére 200 ezer katonát küldött hazánk ellen. De a lépés igazából károkat sem okozott. A szabadságharcot végül nem a függetlenség kimondása kapcsán kibontakozott belső politikai viták buktatták meg, hanem a túlméretezett orosz és osztrák egyesült haderő verte le.