Kurcz Béla
Kurcz Béla
Tetszett a cikk?

Miként lehetett elfogadtatni a 162 esztendeje a debreceni Nagytemplomban ülésező országgyűléssel a Függetlenségi Nyilatkozatot és a Habsburg-ház trónfosztását, ha senki sem számolta meg a voksokat? Hermann Róbert hadtörténészt kérdeztük.

hvg.hu: Beszéljünk valamit az előzményekről: 1848. április 11-én véget ért az utolsó rendi országgyűlés, s az ott hozott törvényeket, az „április törvényeket" a király, V. Ferdinánd szentesítette.

Hermann Róbert: Ezek a törvények, elsősorban a jobbágyfelszabadításról és a közteherviselésről szólók, jelentős társadalmi átalakulást hoztak, a felelős kormányról és a népképviseleti törvényről intézkedők pedig földcsuszamlásszerű politikai „rendszerváltozást”.

Hermann Róbert
©

Ettől kezdve alkotmányos monarchiává vált Magyarország. Bár megmaradt a király a végrehajtó hatalom élén, rendeletei csakis valamelyik miniszter ellenjegyzésével váltak érvényessé/törvényessé. A kormány tagjait pedig felelőssé tették az országgyűlésnek, amely akár vád alá (!) is helyezhette a hűtlenné vagy korrupttá váló minisztereket.

hvg.hu: Batthyány Lajos kabinetje 1848 tavaszán újjászervezte az ország pénzügyi és közigazgatási szerkezetét. Mekkora feladatot jelentett ez annakidején?

H.R.: Magyarországon 1848 márciusa előtt három országos hatáskörű kormányszék létezett, a Helytartótanács, amely a közigazgatásért volt elsősorban felelős, a Kamara, amelyhez a pénzügyi igazgatás tartozott, és a Bécsben székelő Kancellária, amely részint a Magyarországra vonatkozó uralkodói döntéseket készítette elő, másrészt azokkal a napi politikai ügyekkel foglalkozott, amelyek birodalompolitikai jelentőségűek voltak.

Rendkívül erős volt az országban az önkormányzati rendszer, főleg a megyék rendelkeztek hathatós jogosítványokkal. 1848 áprilisa után e kormányszékek személyzetének és struktúrájának felhasználásával kellett megteremteni a birodalom másik felétől független szakigazgatást, olyan minisztériumok létrehozásával, melyeknek nem volt előzményük a korábbi struktúrában. Ilyen volt a honvédelmi minisztérium, amely teljes egészében új szervezés volt, noha apparátusát egyfelől a magyarországi. főhadparancsnokságok aktív állományából, másfelől a Magyarországon élő nyugállományú tisztekből toborozták. A minisztériumok jóval kisebb létszámúak voltak, mint manapság, s a kormányzat a közigazgatás teendőit jobbára meghagyta az önkormányzatoknak.

hvg.hu: Valóban volt rá esély 1848-ban, hogy az áprilisi törvények, illetve az erdélyi unió kimondása után helyre lehessen állítani a szentistváni Magyarországot? Vagyis ismét létrejött volna az ország területi egysége, amely Mátyás király korában adatott meg utoljára?

H.R.: 1848 júniusában Erdély uniójának kimondása és uralkodói szentesítése után ez jogi szinten megtörtént. Ám Horvátország ekkor már a nyílt ellenszegülés állapotában volt, és a horvátok és szerbek lakta Katonai Határőrvidék egy részén is megindultak az elszakadási mozgalmak. A de facto egyesítés tehát nem történt meg. Ugyanakkor a magyar állam és a szerveződő magyar haderő – amennyiben nem következik be a birodalom másik felével a nem a magyar kormány által provokált összeütközés – elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy helyreállítsa az állami egységet.

hvg.hu: Ugorjunk egy esztendőt: Kossuth a gödöllői Grassalkovich-kastélyban 1849. áprilisában vetette fel a magyar fősereg vezetői előtt a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásának és a függetlenség deklarálásának gondolatát.

H.R.: Érdekesség, hogy a haditanácsot és a tanácskozást megelőző éjszakán még az osztrák hadseregparancsnok, Windisch-Grätz főhadiszállása volt a kastélyban. Ami a trónfosztást megelőző tanácskozásokat illeti, a visszaemlékezések elég bizonytalanok e tekintetben. Görgey emlékirata szerint Kossuth négyszemközt tárgyalt vele az ügyben, Klapka viszont azt állítja, Kossuth csupán arról beszélt a tábornokok előtt, hogy méltó választ kell adni a Magyarországra kényszerített, az országot részekre szabdaló olmützi alkotmányra. Tény, Kossuth nem ütközött ellenállásba; de az is tény, hogy meglepődtek a tábornokok április 17-én, amikor hivatalosan is értesültek a függetlenség és a trónfosztás kimondásának híréről.

hvg.hu: Az Országos Honvédelmi Bizottmány első körben testületileg „fúrta meg” a trónfosztásra tett javaslatot. Miként sikerült meggyőzni, jobb belátásra bírni a gáncsoskodókat?

H.R.: Kossuth, Debrecenbe visszatérve, április 12-én hívta össze az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjait, s közölte szándékát. Tudomásunk szerint a Bizottmány tagjai közül egyedül Nyáry Pál és Mészáros Lázár hadügyminiszter nyilvánította ki ellenvéleményét. Másnap, április 13-án az országgyűlés képviselőházának zárt ülése tárgyalta a kérdést. Kossuth itt egyrészt azzal érvelt, ha Magyarország nem nyilatkozik, akkor a Brüsszelben (sic!), vagy Veronában összeülő nemzetközi kongresszuson az olasz ügyeket Magyarország rovására fogják megoldani; azaz, ha Ausztria engedne is Lombardia elszakadásának, vagy a nagyobb önkormányzatisága ügyében, ennek fejében szabad kezet kap(hat) Magyarországon. Másik érve az volt, félő, maga a hadsereg fogja proklamálni a függetlenséget, s ebből katonai diktatúra születhet. Harmadik érvként pedig azzal szolgált, hogy a függetlenség kimondása után Anglia és Franciaország azonnal elismerik azt.

Az ellenzők, vagyis a békepárt tagjai felvetették, hogy orosz intervenciót idézheti elő a függetlenség kimondása, de Kossuth – állítólag – határozottan állította, erre nem kerülhet sor. Sőt, ez esetben a nyugati nagyhatalmak beavatkozása várható a magyarok oldalán. Miután a zárt ülésen nem lehetett határozatot hozni, Kossuth ezt tájékozódásra használta fel, s így másnap immáron a Nagytemplomba áttett ülésen ismét előterjesztette javaslatát.

hvg.hu: A most felújított Nagytemplomban tartották meg  az országgyűlés népgyűléssé bővült ülését 1849. április 14-én. A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása mérföldkő volt a szabadságharc eseménysorában, ám sokak számára jelentett kötelet vagy ólmot a megtorlás során. Hányan estek a nyilatkozat áldozatául?

H.R.: Konkrétan az aláírók közül ketten, Perényi Zsigmond báró és Szacsvay Imre; őket 1849. október 24-én, Pesten végezték ki. Nyilván ez a sors jutott volna Kossuthnak és Almásy Pálnak, de ők kimenekültek az országból.

Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból
©

A trónfosztás támogatása, a szabadságharcban való részvétel több tucat forradalmár kivégzéséhez vezetett. Több százra rúgott a szintén e címen, katonák, képviselők, papok ellen hozott halálos ítéletek száma, igaz, ezeket az ítéleteket börtönbüntetésre változtattak.

hvg.hu: Mindenestre máig nem tudni, hogy végződött a szavazás a függetlenség és a trónfosztás kimondásáról, ugyanis elmulasztották megszámolni a szavazatokat. Vajon miért?

H.R.: 1848-1849-ben csak akkor kellett név szerinti szavazást tartani, ha ezt legalább húsz képviselő kérte. Ezt nem történt meg 1849. április 14-én. Nyilván az is oka lehetett, hogy azok a képviselők, akik nem értettek egyet az indítvánnyal, általában el se mentek az ülésre. Később a hadbíróság előtt szinte minden „honatya” azzal védekezett, hogy Debrecenben tartózkodott ugyan azon a napon, de a néptömeg miatt, illetve mert nem azonosult Kossuth indítványával, be se tette a lábát, illetve be se fért a Nagytemplomba. A döntést tartalmazó okmányt, a Függetlenségi Nyilatkozatot ténylegesen csak április 19-én fogadták el, ám ezúttal sem kért senki név szerinti szavazást.

hvg.hu: Mi volt a függetlenség kimondásának jelentősége, s milyen következményekkel járt a szabadságharc végkimenetelére nézve?

H.R.: A függetlenség és a trónfosztás kimondása megoldott egy belpolitikai helyzetet: tisztázta a küzdelem célját, s az uralkodóház kikapcsolása lehetővé tette az ideiglenes kormányzati struktúra végleges megváltoztatását, azaz az új kormány megalakítását. Ugyanakkor nem valósultak meg a hozzá fűződő külpolitikai remények: semmilyen békekongresszusra sem hívták meg a magyar kormányt; s nem ismerték el a független Magyarországot a nyugati nagyhatalmak; ráadásul akkor sem avatkoztak be, amikor Oroszország Ausztria megsegítésére 200 ezer katonát küldött hazánk ellen. De a lépés igazából károkat sem okozott. A szabadságharcot végül nem a függetlenség kimondása kapcsán kibontakozott belső politikai viták buktatták meg, hanem a túlméretezett orosz és osztrák egyesült haderő verte le.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szijjártó szerint nem az ő döntése alapján adnak el lélegeztetőgépeket

Szijjártó szerint nem az ő döntése alapján adnak el lélegeztetőgépeket

Az autógyárak kibírják a válságot, de a beszállítóik egyre nagyobb bajba kerülnek

Az autógyárak kibírják a válságot, de a beszállítóik egyre nagyobb bajba kerülnek

Így szigorodnak a maszkviselési szabályok: egymilliós bírságot, egyéves boltbezárást lehet kiszabni

Így szigorodnak a maszkviselési szabályok: egymilliós bírságot, egyéves boltbezárást lehet kiszabni