Zentai Péter: Nekem A király beszéde című film jut eszembe az ön történetéről. A huszadik század esküvőjeként emlegetett Diana-Károly frigy előtt fél évvel megszólalt szabászműhelyében a telefon: személyesen Diana hívta fel és önre bízta esküvői ruhája elkészítését. Jól érzékelem a hasonlóságot a két történet között?

Elisabeth Emanuel: Figyelemreméltó, amit mond, nekem ez így nem jutott még az eszembe. Valóban váratlanul ért Diana megbízása, először tényleg azt hittem, hogy valaki rossz viccet akar űzni velem. De nem vicc volt, hanem egy fantasztikus fordulat az életemben. A valósághoz persze az is hozzátartozik, hogy Dianával kicsit mégiscsak ismertük egymást; egy évvel korábban csináltam a számára egy báli ruhát. Nem számítottam azonban divatdiktátornak, ezért álmodni sem mertem róla, hogy rám bízza esküvői ruhája megtervezését. Az azért nyilvánvaló volt a számomra, hogy az egész világ odafigyel, mit vesz fel esküvőjére a koronaherceg jövendőbelije. Óriási megtiszteltetés ért, tényleg ő tette a szalonunkat világhírűvé.

Z. P.: De annyira azért mégsem, hogy Kate Middleton is önnél rendeljen esküvői ruhát. Nem bántja ez egy kicsit?

E. E.: Szívesen csinálnék számára is, de furcsának találtam volna, ha ő is nálam köt ki. Más kort élünk, ő pedig más korosztályt és ízlést képvisel. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz rajta a nagy napon.

AP Photo

Z. P.: Annak idején is ennyire titkolni kellett, milyen esküvői ruhát visel majd a jövendőbeli királyné? Egyébként gondolom, nem is igazán Diana, hanem a királyi ház, talán éppenséggel Erzsébet királynő ízlése, netán diktátuma alapján kellett dolgoznia.

E. E.: Ne haragudjon, de butaságot beszél. Csak Diana ízlése döntött, és kikérte a tanácsaimat. Akkoriban a nehéz, méregdrága anyagok számítottak elegánsnak. A kor lehetőségei, divatja és az ő személyes elképzelése számított, de nem érzékeltem, hogy bárki más beleszólt volna a munkánkba. Egyébként pedig a próbák elején sejtelmem sem volt, hogy a sajtó szinte nemzeti ügyet kreál abból, amit csinálok, pláne nem gondoltam volna, hogy az egész világ odafigyelhet egy ilyen témára. A munkanapok végeztével a készülő ruhát trezorba kellett elhelyeznem, a tervrajzokat, szabásmintákat szabályos államtitokként őriztük, és egy szót sem volt szabad elárulnom az újságíróknak. Életemben sem előtte, sem azóta nem ért annyi stressz, mint azokban a hónapokban.

Z. P.: Feltételezem, ma még nagyobb a nyomás.

E. E.: Szerintem nem. Ugyanis, mint tudja, most teljes titok övezi nemcsak a ruhát, hanem a tervező személyét is. Utódomnak – ha szabad szerénytelenül fogalmaznom – mégiscsak kellemesebb a dolga. Hagyják őt békében, nyugodt körülmények között dolgozni, nem ólálkodnak paparazzik a háza, szabászműhelye körül éjjel-nappal. Mert nekem bizony mindezt végig kellett élnem.

Z. P.: De azért ebből hosszú távon profitált.

E. E.: Persze, az irdatlan stressz ellenére fantasztikus lehetőséghez jutottam, hihetetlen nagy megtiszteltetés ért.

Z. P.: Azóta eltelt közel három évtized. Említette, hogy Kate-nek más az ízlése, mint Dianáé volt. Beszélne erről konkrétabban?

Kate Middleton

AP Photo

E. E.: Diana rövid felnőtt életének három öltözködési korszaka volt. Egy roppant szemérmes, a világ szeme elől inkább elbújni akaró időszak jellemezte a házasságát megelőző egy esztendőt és az azt követő pár évet. Rakott szoknyákat viselt, érdektelen pulóvereket. Fogadásokon, külföldi hivatalos látogatásokon konzervatív, szóbeszéd témájává sosem vált kosztümöket. Házasságának válságossá válásával párhuzamosan lázadozásba kezdett. Ez tükröződött ízlésének, öltözködésének változásaiban. Bátrabb, kihívóbb lett. Végül, amikor elköltözött Károlytól, majd elvált tőle, a legvakmerőbb színekben és ruhákban pompázott, a pop- és filmvilág sztárjainak divattervezőinél dolgoztatott. Óriási tehát a különbség az esküvői ruhát megrendelő Diana és a kilencvenes évek közepén a jet-set világban boldogságot kereső, elvált hercegnő ízlése, öltözködése közt.

Ha most összevetjük a nyolcvanas években huszonéves Dianát és a ma huszonéves Kate Middletont, akkor egyenesen kolosszális differenciát tapasztalunk – elsősorban a magabiztosság tekintetében. Kate-nek világosan kivehetően kialakult ízlése, kultúrája van, látványosan szuverén ember, semmi jelét sem mutatja annak, amit Diana mutatott a nyolcvanas években. Vilmos legfeljebb társa lesz, de nem ura, parancsolója. Az öltözködése abszolút kiforrott. Direkt ellensúlyozza a legkifinomultabb, legdrágább eleganciát sportossággal. Lapos sarkú bőrcsizma fölé legfinomabb szövetekből, selymekből készített elegáns kosztüm. Farmernadrághoz csodálatos magas sarkú cipők. Kétsoros gombolású Burberry trench-coat-ja, ballonkabátjai kultuszt teremtettek máris. Kate mindent jól csinál, jó, meggyőző a fellépése, és ezzel harmonizál az öltözködése. „Karakán harmóniának” nevezem azt, amire megjelenésével törekszik. Hallatlanul jót tesz Nagy-Britanniának, beleértve a gazdaságunkat, persze mindenekelőtt a divatipart.

Z. P.: Mi köze a gazdasághoz egy jövendőbeli hercegnő ízlésének?

E. E.: Az, hogy Kate ruhái, cipői – szinte mind brit márkák – hatalmas exportslágerek lesznek. Részben már azok is. Őt fogja másolni a fél világ. A polgárosodó ázsiai országokban – elsősorban  Kínában –, mint a cukrot, úgy vesznek minden olyan ruhadarabot, ami Kate-tel összehozható, és lassan minden olyan divatcikket, ami Nagy-Britanniából származik. Amerika a másik óriási piac, ahol Kate Middleton ízlésének mindenkori alakulása befolyásolni tudja majd korosztályának öltözködéskultúráját. A briteknek szerintem nemcsak azért kell meghajolniuk Kate előtt, mert ez így ildomos egy hercegnővel szemben, hanem mindazért, amit az Egyesült Királyság imázsának újbóli erősítéséért tesz – öltözködésével.