Magyar szemmel az olimpia
Vajda László belülről látta azt, ami miatt több százezren megemelték a kalapjukat. A kínai szervezőbizottság magyar vezetője már több olimpia szervezésében is közreműködött, de a pekingit fantasztikusnak tartja.
Pekingi olimpia: nemzeti lelkesedés, kapitalista pénz, kommunista fegyelem
Véget ért az olimpia, a kellemes izgalomban a tévé előtt eltöltött tizenhat nap után meg kell küzdenünk az elvonási tünetekkel. Nincs kiért, miért izgulni, folyamatosan kellemesen emelkedett izgalmi állapotban bizseregni. Az olimpia feldob. De vajon mivel bűvöli az embereket világszerte?
Rendszerváltás és értelmiségi viták a világháború után, Franciaországban
1945 után a feldolgozatlan, nyomasztó közelmúlt határozta meg azoknak az országoknak a közéletét, ahol a totalitariánus rendszerek rövidebb vagy hosszabb időre berendezkedtek. Nem kis mértékben ez vezetett a kommunista diktatúrák kiépítéséhez Kelet-Európában, ahová a szovjet hadsereg nyomult be. De az újra feltámadó viták és a társadalom éles polarizációja Franciaországban is lehetetlenné tette a demokrácia régen esedékes korszerűsítését, hiszen az újjáéledt, 1940 előtti konfliktusok bénítóan hatottak a közéletre. Tony Judt Befejezetlen múlt – A francia értelmiség 1944-1956 között című művét olvasva az olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a könyv tanulságokat kínál nekünk is.
Pekingi szégyen
Magyarország az utóbbi években sajnos rendre csalódást keltően szerepel Pekingben. Természetesen nem sportolóink teljesítményére gondolok, amelynek értékelése nem az én feladatom, hanem hazánk vezető politikusaainak pekingi kijelentéseire, nyilatkozataira.
Pakisztán Musarraf után
Mennyiben jelent(het) veszélyhordozó szituációt az iszlám atomhatalom csúcsvezetőjének távozása? Pervez Musarraf, az 1999-ben államcsínnyel Pakisztán élére jutott tábornok-államfő lemondása után világszerte sokan kérdezik ezt. Iszlámábád ugyanis - leginkább az afganisztáni szovjet invázió óta – az euroatlanti blokk stratégiai partnere a geopolitikailag mind jobban felértékelődő térségben.
"Az önkormányzati kényszermunka nem teremt valódi munkahelyeket"
Kállai Ernő, a kisebbségi jogok állampolgári biztosa ellenzi a hegyaljai polgármesterek népszavazási kezdeményezését a segélyezési rendszer megszigorításáról, politikai ambíciókról és helyi nyomásra tett intézkedésekről beszél. Véleménye szerint a “kisalkotmányok” súlyos jogállami problémákat vetnek fel.
Segélyfillérekből lett gengsztermilliomosok
Az illegális hitelpiac mindig is a szervezett bűnözés aranybányája volt. Persze ahhoz, hogy igazán kiviruljon, elhibázott társadalompolitika is szükségeltetik.
Él az olimpiai szellem, de hogyan él meg a magyar sport?
A Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi és jogi igazgatója Pekingből küldött cikkében az olimpiai játékok mostanság kevésbé szem előtt lévő értékeit tárja elő. Kifejti, hogy a mégoly sok pénzből létrehozott, s hatalmas üzletet sejtető megarendezvény miért képes a mai feltételek között is megőrizni szellemiségét, s miért inkább a részvétel, mint a győzelem a fontos.
A Sportkórház sorsa és a sportfinanszírozás jövője
Néhány aranyra, férfi vizilabdacsapatunk és a kajak-kenusok szereplésétől függően, elvben még várományosok vagyunk, de kétségtelen, sportolóink a vártnál jóval rosszabbul szerepelnek. Peking a magyar sport súlyos válságára figyelmeztet. Ahogy a Sportkórház jövőjét is sűrű homály fedi, ugyanúgy még feltárásra várnak a kudarc okai: többek között, hogy sokat vagy keveset költött-e a kormányzat élsportolóink sikeres szereplésének biztosítására?
Miért sok a kontár és kevés a kisiparos?
Családok mindennapos gondja, hogy otthonaikban valóságos tortúra a vízvezeték cseréje, falak burkolása, festése, zárak és villanyvezetékek javítása. Lakásfelújításkor gyakran előfordul, hogy a felkért kisiparos egyáltalán nem, vagy alapos csúszással jön el a lefixált időpontra. Vagy ami még rosszabb: a munkát félbehagyja, netán csapnivaló minőségben fejezi be. Nincs elegendő szakmunkás, utánpótlás pedig pláne nem lesz: baj van az iskolai képzéssel, nincs presztízse a kétkezi munkának.
Vélemények a magyarok pekingi szerepléséről
Évek óta zuhanórepülésben van a magyar sport, csak eddig nem csapódott be, mert valaki az utolsó pillanatban mindig megnyomta az ejtőernyő kioldógombját. Sportolók, edzők, szakvezetők, akik sikerre éhesen nem törődtek azzal, hogy így újabb négy évre, várt vagy nem várt aranyaik csillogásával hamis reményeket ébresztenek. Pedig már Barcelona óta oda kellett volna figyelni.
Fénylő kínai aranyak
A pekingi olimpia a kínai vezetés, de még a közvélemény szemében is, szimbolikus jelentőséggel bír: a látványos megnyitó ünnepségnek, a kínai sportolók összességében minden más nemzetet felülmúló teljesítményének azt kell bizonyítania, hogy Kína végképp maga mögött tudja a megaláztatásokkal, polgárháborúkkal, bosszúhadjáratokkal terhes évtizedeket, és Ázsia egykori „beteg embere” immár gazdasági óriás, a világpolitika meghatározó szereplője.
Putyin-doktrína – korlátozott szuverenitás újratöltve
Oroszország a világ tudtára adta: nem kívánja tartósan megszállni Grúziát, de légiereje bevetésével és csapatai előrenyomulásával nyomatékot akart adni szándékának, nem tűri, hogy Grúzia visszafoglalja a szeparatista Dél Osszétiát és Abháziát. Tény, hogy a grúz többséggel szembeszegülő abházok és oszétek autonómia törekvéseinek Tbiliszi konzekvensen útját állta. Függetlenül attól, hogy a szakadároknak igazuk van-e vagy sem, jelenleg csupán eszközök az orosz birodalmi politika kezében.
Gyurcsány Ferenc: „Cipelem a vízilabdához fűződő vonzalmamat”
Vízilabda szurkoló lett, mert az összekacsintós, külön pénzt adó viszonyokat nem szereti, a tiszta viszonyokat viszont igen. A sport világa Magyarországon bizonytalan, azokkal a problémákkal küszködik, mint amelyekkel az ország – mondja a miniszterelnök, aki a fiával érkezett néhány napra Pekingbe.
Olimpiai kommentek: "a zsűrik zsebben vannak"
Kevés a lelkesítés, sok a fanyalgás – ért egyet Schmitt Pállal cikkünk egyik hozzászólója, aki szerint ez az olimpia minden idők legnehezebb versenye. De vajon hogy kommentálja az eseményeket a többi olvasó? A hozzászólásokból szemezgettünk.
Kire üt vissza a provokációs bumeráng?
Hogy messziről komolynak látszó embereket beleugrathattak egy – valljuk be, ordítóan amatőr – kompromittálási próbálkozásba, az siralmas bizonyítványa a Köztársaságnak. Mert hát ne legyenek illúzióink: ha egy nyugati demokrácia pártpolitikusa, vagy tévéműsora fülest kap, hogy ellenlábasai sárosak, ugyanúgy lecsap a bizonyítékokra. A különbség csupán annyi, hogy hogy náluk kifinomultabb a tényellenőrzési metódus: nagyobb eséllyel védik ki, ha fals, koholt információkkal próbálják jégre vinni őket.
Valóban az SZDSZ végső válsága?
Szentpéteri Nagy Richárd Szabaddemokrata baklövések és dilemmák c. cikkére (csatoltuk) reagál az alábbi írásban Tóth Csaba, a Republicon Intézet stratégiai igazgatója.
A muszlim szeparatizmus és az olimpia
A pekingi olimpia megnyitása előtt ujgur szeparatisták Kelet-Turkesztánban 16 kínai rendőrt megöltek. A kinai hatóságok – minden óvintézkedés ellenére – nem tartják kizártnak, hogy ujgur szélsőségesek újabb merényletekkel próbálkoznak majd az olimpia idején. Dobrovits Mihály történészt turkulógust, a Miskolci Egyetem történeti intézetének adjunktusát kérdeztük az iszlám szeparatizmus gyökereiről.
Reform vagy ágyba fosás?
Amikor 1968 májusában Charles de Gaulle tábornok, az általa közjogilag megreformált, s immár ötödiknek nevezett Francia Köztársaság elnöke külföldről hazatérve szembesült az utcákat csatatérré változtató diákmozgalommal, és meghallgatta vezetőik követeléseit, így reagált: “La réforme, oui. Le chienlit, non.” Azaz: reform, igen; ágyba fosás, nem. Van némi párhuzam a mai magyar fejlemények és az akkori francia események között. De hol van a nagyformátumú politikus, aki véget vet az ágyba fosásnak?
Lengyel László: Csapdában a magyar újpolgár
A magyar újpolgár áll a budapesti vagy M7-es dugóban. Jövedelmei előre elköltve. A növekedéshez nagyobb teljesítmény kellene, de eddigi szellemi és tőkebefektetései ezt nem alapozták meg. Az individuális előrejutás megnehezült. Közösségi teljesítményre, együttműködésre lenne szükség. Megállapodásokra. De milyen nyelven, milyen intézményes keretek között? Kiben bízhatna, ha magában se bízik? Se előre, se hátra.
