Veres János pénzügyminiszter

A Pénzügyminisztérium a következő szabályrendszer szerint működik: 1. pont: mindig a miniszternek van igaza, 2. pont: amennyiben nem, akkor az első pont lép hatályba. Körülbelül így körvonalazta a hivatali állapotokat a PM egyik, magasabb rangú munkatársa, amikor a HVG hetilap újságírója arról próbált tájékozódni, miért van különbség aközött, amit Veres János miniszter mond az Európai Unió által Magyarországnak nyújtott fizetésimérleg-támogató hitel feltételeiről és amit ugyanerről Brüsszelből – először informális úton, azután hivatalosan is – megtudott.

Az EU pénzügyminiszteri tanácsa (Ecofin) november 4-én döntött az Európai Bizottság (EB) javaslatáról, miszerint az unió 6,5 milliárd euró kölcsönnel vegyen részt a Magyarországnak garantált, összesen 20 milliárd eurót kitevő nemzetközi mentőcsomagban. Veres János aki maga is részt vett a brüsszeli tanácsülésen, a döntésről sajtókonferenciát tartott, s azon egyebek között arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy az uniós hitel 2 évig áll a kormány rendelkezésére, de a lehívás további 2 évre meghosszabbítható.

A helyzet azonban nem ez. Az EB eredeti javaslatában valóban az szerepelt, hogy „a körülmények által szükségessé tett” esetleges hosszabbításról az Európai Bizottság saját hatáskörében határozhat – miután egyeztetett a tagállamok pénzügyminisztériumainak alacsonyabb beosztású munkatársaiból álló testülettel, a gazdasági és pénzügyi bizottsággal. A magyar pénzügyminiszter azonban menet közben valahol elveszthette a fonalat – talán kiment a büfébe -, a végső döntésből ugyanis szigorú uniós kollégái kihúzták a plusz 2 évi meghosszabbítás lehetőségét, nem ígérve hozomra szinte automatikus többletlehetőséget az akkor már feltehetőleg új kormánynak.

Amennyit a brüsszeli pénzügyesek húztak az eredeti előterjesztésből, annyit hozzá is tettek: az uniós kölcsön első részlete csak azt követően hívható le, - írták - hogy a magyar kormány benyújtja az Országgyűlésnek a 2009 évi költségvetési tervezetet, amelyben előirányozzák a hiány leszorítását a GDP 2,6 százalékára, és megjelölik a célt alátámasztó intézkedéseket.

Az EU Tanácsának határozatai, mint más uniós jogszabályok, néhány napos-hetes csúszásokkal nyilvánosságra kerülnek az intézmény honlapján és az unió – interneten is hozzáférhető – közlönyében. Így a felületes, netán füllentő miniszterek pontatlan közléseinek nem ördöngösség utána járni.

A november 4-i Ecofin-döntés e sorok írásakor még nem volt olvasható az EU hivatalos lapjában, a Pénzügyminisztériumban pedig többszöri kérdésünkre sem válaszoltak arra, hogy valójában 4 évről, vagy 2 évről szól-e a döntés. Arrra sem válaszoltak, hogy amennyiben az utóbbi a helyzet, miért terjesztett mást a miniszter, mint amit brüsszeli bennfentesektől már múlt kedden megtudtunk,  továbbá, miért nem korrigálta magát, ha esetleg tévedett.

A dilemma eldöntésére és a teljes bizonyosság érdekében az EU Tanácsának sajtószolgálatától megkértük a határozatról szóló dokumentumot, amelyet mellékelünk.

Kocsis Györgyi