A visegrádi négyek, a baltiak, a románok és a bolgárok hiába tagjai az Európai Uniónak, se az Európai Központi Bank, se külföldi anyabankjaik finanszírozására, pénzügyi támogatására nem számíthatnak. Az európai jegybank azzal van elfoglalva, hogy a kulcs országokat mentse az érkező reálgazdasági válságból. Kelet-Európa pénzintézeteinek és országainak kockázata megugrott, egyszerre esnek banki papírjaik a tőzsdén, és csökken rohamosan valutáik árfolyama. „Forint – złoty dwa bratanki” Forint-zloty két jóbarát, - ironizált keserűen a Gazeta Wyborcza.
Az európai nagyhatalmak mindeddig úgy viselkednek velünk szemben, ahogy az Egyesült Államok és Japán a délkelet-ázsiai országokkal az 1997-es ázsiai válságban. Csak akkor segítünk, ha már összeomlásod zavarná a mi rendszerünket. A különbség az, hogy Ázsiában nem volt és ma sincs gazdasági és politikai integráció, Thaiföld vagy a Fülöp-szigetek nem voltegy Ázsiai Unió tagjai. Azzal, hogy Amerika részben áthárította válságát Európára és Ázsiára, majd Nyugat-Európa igyekszik továbbhárítani Kelet-Európára, csak szétterítették, de nem oldották meg saját helyzetüket.
A kelet-európai EU-országok között a mai napig nem volt szolidaritás vagy együttműködés a pénzügyi válságot illetően. Egyetlen ország kormányfője se kezdeményezett gyors csúcsértekezletet, hogy közösen tiltakozzanak az EU bizottságánál, az Európa Parlamentben, az Európa Tanácsban, az Európai Központi Banknál, a súlyos, hátrányos megkülönböztetés ellen. Senki nem fenyegetett vétóval, senki nem írt nyílt levelet a Financial Times-ba: mi is európaiak, mi is unió-tagok vagyunk. De Tariçeanu-Popescu román miniszterelnök felhívta Gyurcsány Ferencet, majd Donald Tuskot, hogy közösen lépjenek fel az európai csúcsértekezleten a valutáikat ért támadások ellen, és az EU támogatásáért. Valami elkezdődött?
Pénzügyi mocsár (Oldaltörés)
Magyarország van a legtörékenyebb, a legrosszabb helyzetben. A korábban elhibázott gazdaságpolitika, a rossz kommunikáció először mélyre vitt a pénzügyi mocsárba, majd a válságkezelés bizonyult gyengének. Megint fizetnünk kell a 2001 és 2006 közötti politikáért, a kormány hiteltelensége miatti gyanakvásért, hogy nincs a gazdaságpolitikának centruma. Nem lehet két év alatt hét programot benyújtani. Tilos egy év alatt ötször mást mondani az adókérdésben. Nem lehet költségvetést és adótörvényeket benyújtani és azonnal visszavonni. Nem lehet egy minden reformot elutasító, populista ellenzéket alternatívaként felmutatni. Most bosszulta meg magát a monetáris politika hibás ortodoxiája, amely hagyta csúcsra erősödni a forintot, kiszáradni az állampapír piacot, és ez időben nem halmozott fel komoly valutatartalékot egy lehetséges és szükséges intervencióhoz. Majd a forint sokkal nagyobbat zuhant – hiszen értelmetlen és indokolatlan magasságból esett le -, és az MNB késve, és eszköz híján, gyengén reagált. Magyarországnak hiába jobb a teljesítménye, mint ahogy gondolják. Hiába sikerült lenyomni a költségvetés hiányát, elindulni az egyensúly felé, ha nem hitte el senki. Két év munkáját két hét alatt elveszítettük.
A magyar kormány arra kényszerült, hogy az IMF jelentette külön utat válassza. Se ereje, se tekintélye nem volt ahhoz, hogy három hete azt kezdeményezze, amit Tariçeanu most tett. Megkísérelje, hogy a régió egészével minősíttesse magát, s éljen európai jogaival. Nem volt ideje, tekintélyes és hiteles képviselője, hogy merészen kockáztasson, alkudjon a hideg tekintetű nyugat-európaiakkal szemben. Belekapaszkodott az első mentő kötélbe. Az IMF-EU csomag – remélhetőleg nemcsak átmenetileg -, megállította a forint romlását, kimentette a pénzügyi szereplőket. A szigorú, harmadik költségvetés, többé-kevésbé alkalmas arra, hogy ha nem következik újabb pénzügyi dráma, akkor lépést tegyünk az egyensúly felé.
De ha a román, magyar, lengyel, netán cseh – Csehország 2009. január 1.-től az EU soros elnöke -, szlovák, balti közös fellépés eredményes lesz, és a nemzeti önzésébe merevült Nyugat-Európa olyan felelősségteljesen viselkedik, ahogyan azt elvárja Kínától és Japántól, akkor a fölemelkedésre is esélyünk támadhat. Ha az Európai Unió és az európai nagyhatalmak nemcsak egy válságmegállító hitelcsomagot ajánlanak meg, hanem végiggondolnak és teremtenek egy közös európai élénkítő csomagot. A reálgazdaság recessziójába merülő Nyugat-Európa csak velünk együtt gázolhat ki a mocsárból.
Lengyel László
