„A futball egyszerre erősíti a klasszikus nemzetállam-fogalmat és teszi, ha nem is nevetségessé, de mulatságossá” – írja új könyvében Esterházy Péter. Elnézve az egymás ellen fenekedő szurkolótáborokat vagy a bulvársajtó sokszor háborús logikájú írásait, meglepő, hogy a történelem során az egymástól számos sebet kapó európai országok a feltételezettnél kevésbé rühellik egymást. És ezen még a foci-vb se nagyon változtat.

A foci-világbajnokságon négyévente nemzeti válogatottak feszülnek egymásnak, bizonyítandó, hogy az egyikük jobb, mint a másik. A győzelem nem egyszerűen az egyik csapat diadala a másik, hanem szimbolikusan az egész nemzeti közösségé az „ellen” felett. Ha pedig a két rivális csapat/ország viszonya történelmileg kölcsönös sérelmekkel terhelt, akkor a szurkoló (gyakran maga az ország közvéleménye) gyakran érzi az eredményt isteni igazságszolgáltatásnak vagy sátáni machinációnak. Ahogy Esterházy írja az általunk elveszített és a németek által megnyert 1954-es vb-döntőről: „Látható tehát, hogy arra a berni döntőre sokkal nagyobb súlyok lettek aggatva, mint egy szokásos focimeccsre. Rá lett pakolva ez az egész történelmi szar.” (Utazás a tizenhatos mélyére. Magvető, Bp., 2006. 99.)

A futball hétköznapjaiban a városi, kerületi, területi – mindenképpen partikuláris — közösségek csapatai vetélkednek egymással, a mundiálokon viszont – legalábbis zsigeri szinten – nemzetek mérettetnek meg. A nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos elve ezeken a játékokon még kevésbé igaz, mint az olimpiákon: itt csak egyetlen győztest hirdetnek. Az egész nagyon igazságtalan, de jól modellezi a nemzetközi világrendet.

Ugyan futballmeccsek számos esetben voltak  katalizátorai az országok közti ellenségeskedésnek, de leginkább lappangó vagy nagyon is felszínen lévő ellentéteket erősítettek fel. A vb-döntőben elszenvedett vereséget megemészteni képtelen brazilok például 1950-ben leblokkolták a győztes Uruguay villanyáram-ellátást. De ennél is híresebb, amikor 1969-ben az azonos selejtezőbe került Honduras és Salvador közt tör ki fegyveres határkonfliktus, az ún. futballháború. Míg térségünkben a leghátborzongatóbb eset egy zágrábi Dinamo–Crvna Zvezda meccs, amely közvetlen előzménye volt a horvát-szerb háborúnak.

Olyan, szerencsére, eddig még nem volt, hogy egymással különben baráti vagy semleges viszonyban lévő országok csak azért ugrottak volna egymás torkának, mert az egyik nemzeti csapata fociban megverte a másikat.

A hatalomnak, különösen a zsarnokinak azonban mindig erős hajlandósága volt kihasználni a sport kínálta lehetőségeket. Maga a testedzés és a versenysport is sokszor a romlatlan, egészséges, vakmerő, céltudatos és tetterős, egyben megbízható alattvaló eszményhez kötődik. És emellett a sport legitimációs alapot szolgáltatott a hatalomnak: nacionalista blabla gyakran kapcsolódott hozzá, és a politika arra használta, hogy bizonyítsa vele a rendszer felsőbbrendűségét. A kommunista és náci hatalom szívesen fürdőzött sportcsillagai fényében, gondolván – sokszor joggal –, hogy azok sikerei egyben az övéi is. A Rákosi-rezsim például a mi Aranycsapatunkat is az ő kreálmányának tekintette.

De nem csupán a diktatúrákban van közösségi szerepe a sportnak. Louis Dumont francia szociológus szerint éppen a mostani individuumra épülő társadalmakban az elnyomott társas természet tér vissza elkerülhetetlenül valamilyen formában. Ez a forma lehet maga a labdarúgás, a válogatottak versengése. Csepeli György társadalomkutató a nemzeti témák kommunikálását négy változatát különböztette meg, amelyek közül a legintenzívebb az ún. szinkron-személyes típus. Szerinte ilyen például a nemzeti témákról történő beszélgetés vagy a közös dalolás. De ilyen maga a nemzeti csapat buzdítása is.

A sajátjainknak történő szurkolás többnyire együtt jár a másik team megvetésével: a meccs természeténél fogva polarizál. Éppen ezért érdekes, hogy az unió tagállamai, illetve a csatlakozásra várakozó országok lakossága hogyan viszonyul saját nemzeti identitásához, és van-e nyoma a közös európai identitásnak.

Hideg Gergely, a Gallup Europe kutatási igazgatója szerint az unió adminisztratív vezetése téved, amikor azt hiszi, hogy saját nemzeti, illetve az európai identitás szembeállnak egymással. Az Eurobarometer 1992 óta teszi fel a kérdést az uniós országok polgárainak, hogy kizárólag magyarnak (németnek, írnek, spanyolnak stb.) érzik-e magukat, vagy magyarnak és európainak, esetleg európainak és csak aztán magyarnak, vagy csak európainak. Magyarország Finnországgal, Nagy-Britanniával és Görögországgal együtt azon országok közé tartozik, amelyekben a nemzeti identitás fontosabb az európainál.

Csak a saját nemzetiségüket említők 2004 tavaszán

Sorrend

Ország

%

1.

Finnország

62

1.

Nagy-Britannia

62

3.

Magyarország

61

4.

Görögország

57

5.

Svédország

56

6.

Lettország

53

6.

Ausztria

53

8.

Csehország

51

9.

Hollandia

50

10.

Ciprus

49

11.

Írország

48

11.

Portugália

48

A 10 új tagállam átlaga

48

13.

Lengyelország

45

14.

Észtország

44

A 25 tagállam átlaga

42

15.

Szlovénia

42

15.

Dánia

42.

15.

Belgium

42

Az unió 15 magállamának átlaga

41

18.

Litvánia

41

19.

Németország

40

20.

Szlovákia

39

21.

Spanyolország

34

22.

Málta

32

23.

Franciaország

30

24.

Luxemburg

29

25.

Olaszország

27

Forrás: Gallup Europe, Eurobarometer

A távolság, mint üveggolyó (Oldaltörés)

Nem kell azt hinnünk azonban, hogy az olaszok vagy a franciák kevésbé lennének büszkék a nemzeti hovatartozásukra, de náluk már az identitásukban hangsúlyosan megjelenik az európai elem. Ugyan a „csak európai” identitással rendelkezők aránya Luxemburgot kivéve mindegyik országban elenyésző, de a „kevert” már sok helyen a meghatározó. Olyannyira, hogy az uniót alapító hat tagállamban 1992 óta lényegében 40 százalék körül a kizárólagosan csak nemzeti identitásúak aránya, míg a valamilyen formában uniós identitással rendelkezőké 60 százalék.

Izgalmas kérdés, hogy az európai országok mekkora távolságot éreznek egymás között. A közelség persze nem jelent szükségképpen rajongást, ahogy a távolság sem elutasítást. A Gallup Europe elemezve az Eurobarometer 2003 őszi adatait arra jutott, hogy Csehország és Szlovákia népei között ma is feltűnően intenzív a kapcsolat. Nálunk szorosabb csak Lettország és Litvánia, illetve Ciprus és Görögország között van. Kicsi még a távolság Olaszország és Málta, Észtország és Finnország, Nagy-Britannia és Olaszország/Málta, Ausztria és Magyarország, Svédország és Dánia között. Külön történet Németország és a tagjelölt Törökország „vonzódása”. Bár a hatodik legkisebb távolságot mérték náluk a Gallup szakemberei, ebben az esetben egyoldalú vonzalomról van szó: a törökök rajonganak Németországért, míg a németek nem különösebben Törökországért.

























Az Eubarometer 2003 őszén kíváncsi volt arra is, hogy az unió 15 magállamanák, az Egyesült Államoknak, Kanadának és Svájcnak a lakossága miként vélekedik egymásról. A távolság érzése a legtöbb esetben nem valamilyen gyűlöletet jelent, sokkal inkább azt, hogy a válaszadók számára ismeretlen, lényegtelen és érdektelen a másik ország. Érdekesség, hogy unión kívüli tagállamok körében feltűnően népszerű maga az EU, és az is hogy a skandináv államokban mennyire természetesen veszik egy tőről metszettségüket: például a svédek 76 százaléka tartja a legközelebbinek magához a dánokat, míg a dánok 65 százaléka a svédeket. Az is feltűnő, az unió perifériáinak számító Írország, Görögország és Finnország mennyire érdektelennek, távolinak számít az uniós közgondolkodásban.

Az EU-15 tagállamai lakosságának vonzódása más országokhoz

Sorrend

Ország

EU-15 egésze

Közelinek érzi

Távolinak érzi

1.

Spanyolország

27

Franciaország

Dánia

2.

Franciaország

22

Belgium

Finnország

2.

Olaszország

22

Franciaország

Írország

4.

Kanada

18

Franciaország

Spanyolország

5.

USA

17

Nagy-Britannia

Görögország

6.

Svájc

16

Franciaország

Írország

7.

Görögország

14

Franciao., Belgium

Írország

7.

Svédország

14

Dánia

Írország

7.

Németország

14

Hollandia

Írország

10.

Nagy-Britannia

13

Írország

Görögország

11.

Belgium

12

Hollandia

Ausztria

11.

Hollandia

12

Belgium

Íro., Finno.

11.

Írország

12

Nagy-Britannia

Görögo., Spanyolo., Ausztria, Portug., Svédo.

11.

Ausztria

12

Németország

Írország

11.

Portugália

12

Franciao., Spanyolo.

Finnország

16.

Dánia

10

Svédország

Spanyolország

17.

Finnország

8

Svédország

Írország

18.

Luxemburg

7

Belgium

Finnország

Forrás: Eurobarometer

Svédnek lenni jó, románnak lenni rossz (Oldaltörés)

Mint láttuk, Nyugat-Európában az önálló nemzeti mellett már hangsúlyosan jelen van az európai identitás. Hideg Gergely szerint méréseik azt bizonyítják, hogy aki nemzeti hovatartozására büszke, az valószínűbben büszke az európaira is. És igaz ez fordítva is: aki nem büszke a nemzethez tartozására, az európaiságát is kevesebbre tartja.

Érdemes megnézni, hogy térségünkben hogyan alakult a nemzetek kedveltsége és elutasítottsága. 2000-ban négy kelet-európai országra, Csehországra, Lengyelországra, Litvániára és Magyarországra kiterjedő vizsgálatban vett rész a Tárki. Mind a négy országban természetesen saját nemzetük tagjait tartották a legrokonszenvesebbnek. Hasonlóság még, hogy a legrokonszenvesebb nemzetek közt ott találták a nyugat-európaiakat (svédeket, olaszokat, franciákat és németeket), illetve az angolszászokat (angolokat és amerikaiakat). A négy ország lakóinak erős fenntartásai voltak a szerbekkel, románokkal, bolgárokkal vagy ukránokkal szemben, míg mindenütt a legellenszenvesebbek a cigányok voltak. A Tárki feltevése szerint mindez összefügg a kollektív, a történelmen keresztül nyert tapasztalatokkal, illetve a jelenlegi aspirációkkal és jövőképpel.

Helyezések a „Mennyire rokonszenvesek vagy ellenszenvesek?” kérdés alapján

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Litvánia

Amerikaiak

3.

7.

1.

6.

Angolok

2.

4.

4.

7.

Fehéroroszok

17.

17.

17.

13.

Bolgárok

15.

16.

14.

15.

Kínaiak

18.

18.

15.

18.

Horvátok

11.

10.

13.

19.

Csehek

12.

7.

9.

Franciák

6.

2.

2.

2.

Izraeliek (zsidók)

10.

12.

18.

22.

Japánok

8.

6.

9.

3.

Litvánok

13.

13.

10.

Németek

5.

14.

12.

5.

Lengyelek

7.

11.

12.

Cigányok

23.

23.

23.

23.

Oroszok

19.

21.

20.

8.

Románok

21.

22.

22.

17.

Szerbek

22.

15.

19.

21.

Szlovákok

16.

1.

8.

14.

Szlovének

9.

5.

11.

16.

Svédek

1.

3.

5.

1.

Ukránok

20.

19.

21.

10.

Magyarok

9.

6.

11.

Vietnámiak

14.

20.

16.

20.

Olaszok

4.

8.

3.

4.

Forrás: Tárki

Jóléti rasszizmus (Oldaltörés)

A görögökön élcelődő portogálok a vb-n.
Történelmi sebek
© AP
A más nemzetek elleni gyűlölködésben még mindig van regionális különbség Európában. Csepeli György és Örkény Antal egyik cikkükben úgy vélik, szemben Kelet-Európával, ahol a társadalmi státuszkülönbségek nem játszanak fontos szerepet a nacionalista érzület megjelenésében, Nyugaton elsősorban a társadalom alsó, reményvesztett vagy veszélyeztetett jelentkezik a nacionalista attitűd.

Az is különbség még, hogy míg keleten ma is látványosan jelen van a más országokkal és azok népeivel szembeni ellenségesség, addig nyugaton már az új típusú nacionalizmus, heterofóbia vagy a jóléti rasszizmus a meghatározó.

Claude Lévi-Strauss, a modern antropológia egyik mestere a rasszizmus és idegenellenesség gyökerét abban az ellentmondásban látja, hogy a kultúrák egyrészről kénytelenek állandó és kölcsönös kapcsolatban állni egymással, ugyanakkor fennmaradásuk érdekében „relatív kommunikálhatalanságot” igyekeznek megvalósítani. Tehát a nemzeti közösség identitásához szorosan hozzátapad, hogy más közösségekkel, népekkel szemben fogalmazza meg önmagát. (A külföldiekkel és idegenekkel kapcsolatos tudomány, a xenológia irányairól hasznos összefogalaló olvasható a KSH Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentései 76. számában.)

A strukturális gyökerek mellett persze a történetiek sem lényegtelenek. A nemzet a francia forradalom utáni konstrukció. Nálunk Kelet-Európában szinte mindegyik nemzet valamilyen birodalommal, illetve hegemón, etnikailag homogén uralkodó osztályokkal szemben fogalmazta meg önmagát. A XVIII-XIX. század fordulóján a magyarok a Habsburg-hatalommal, míg a románok és a szlovákok éppen a magyar politikai osztállyal szemben fogalmazták (divatosabban: konstruálták) meg a maguk nációját.

Zygmunt Bauman szociológus szerint korunk modern nemzetállamainak alapvető problémájává már nem az ellenség, az ellenséges ország, hanem az idegen vált. Úgy gondolja, hogy a rossz nem azzal kezdődik, hogy a különbségeket észre vesszük, hanem hogy a differenciáknak értékeket tulajdonítunk, és hogy társadalmi különbségeket hozunk létre etnikai vagy antropológiai különbségekből. Korábban főleg a csoporton (országon) kívüli másra irányult az idegenellenesség, míg a mai xenofóbia a csoporton, a nemzetállamon belül találja meg az idegent. Így lehet az, hogy nyugaton már nem elsősorban a másik ország, a korábbi rivális, hanem a migráns, a bevándorló az első számú közellenség. Őket azonban már nem alárendelni vagy legyőzni akarják, hanem távol tartani.

Zádori Zsolt

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Itthon

Történelemtankönyvek és ideológiák

A tankönyvvé nyilvánítás szabályainak idei megváltoztatásával újabb átírási hullám várható. Ennek kapcsán érdemes belelapozni a 20. századi politikatörténet különös lenyomataiba, a nemzedékek tudását meghatározó, ám változásaikban meglepően feldolgozatlan történelemtankönyvekbe.

MTI Világ

Nacionalista üzenetek a vajdasági magyar tankönyv borítóján

Azonnal kivonták a forgalomból a Vajdaságban a frissen megjelent magyar nyelvű középiskolai feladatgyűjteményt, miután a Bunyik Zoltán vezette vajdasági oktatási titkárság (minisztérium) éles hangon tiltakozott amiatt, hogy a kötet borítóján nacionalista üzenetként értelmezhető kifejezések vannak.

MTI Világ

Havel: Klaus utat nyitott a nacionalisták előtt

Václav Havel volt cseh államfő éles támadást intézett utódja, Václav Klaus ellen egy volt csehországi náci internáló táborról folytatott vitában. Azzal vádolta meg, hogy állásfoglalásával megnyitotta az utat a cseh nacionalisták előtt, akik igyekeznek megszépíteni a csehek egy részének II. világháború alatti viselkedését.

hvg.hu Itthon

A tankönyv-revíziós gondolat színeváltozásai

A „spontán” kínai tüntetések bizonyították, mennyi gondot tud okozni egy félreérthető vagy szimplán hazug – jelen esetben japán – történelemtankönyv. Európa sem mentes a serdületlen ifjúságnak szánt olvasnivalók ürügyén kirobbant konfliktusoktól. Lassan hetven éve kezdődött meg az államok közti egyeztetés a tankönyvekről – először csak a fegyverbarátok közt, hogy aztán mára a nem egy alomhoz tartozók is szóba álljanak egymással.

MTI Világ

Kasza: Szerbia nacionalista eufóriába süllyed

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke arról tájékoztatta szerdán Újvidéken Rolf Ekeust, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, hogy Vojiszlav Kostunica kormányának hatalomra kerülésével szaporodtak meg a nemzeti alapú incidensek Vajdaságban.

A Hadrianus-palota köszöni szépen, jól van egy golfpálya alatt is

A Hadrianus-palota köszöni szépen, jól van egy golfpálya alatt is

Keményen megbüntetik Budvában a fürdőruhában grasszálókat

Keményen megbüntetik Budvában a fürdőruhában grasszálókat

Mozog és beszél: életre keltette a Mona Lisát a mesterséges intelligencia

Mozog és beszél: életre keltette a Mona Lisát a mesterséges intelligencia

Ha ezt nálunk is élesítik, egyenesen a Google keresőből lehet majd ételt rendelni

Ha ezt nálunk is élesítik, egyenesen a Google keresőből lehet majd ételt rendelni

Megszavazták az írek a válás feltételeinek eltörlését

Megszavazták az írek a válás feltételeinek eltörlését

A kettős szavazás bűncselekmény, de senki nem ellenőrzi

A kettős szavazás bűncselekmény, de senki nem ellenőrzi