Közel negyvenötezren regisztrálták magukat, de egyszerre összesen 15–20 ezer embernél többet nem tudtak beengedni az ENSZ klímacsúcsának helyszínére, a Koppenhága külső részén fekvő Bella Center konferencia-központba. Emiatt nemcsak a HVG tudósítója kényszerült többször is sokórás sorállásra a metsző hidegben, de az ENSZ egyik alapértéke is zárójelbe került. A helyhiányra hivatkozva a szervezők gyakorlatilag kizárták ugyanis a civil szervezetek több tízezer megfigyelőjét, valamint számos szakértőt és elemzőt. Mindez a demokratikus és átlátható döntések megkérdőjelezéséhez vezetett, ami önmagában is beárnyékolta a világ eddigi legnagyobb szabású, két héten át tartó klímacsúcsát, ahol a Föld országainak együttműködése révén elérhető lett volna a szén-dioxid-kibocsátás növekedésének globális visszafogása.

A legek, kudarcok, krízisek és sok egyéb kétes jelzővel illetett mostani csúcsot azzal a céllal kezdeményezték két évvel ezelőtt Bali szigetén, hogy megszülessen a 2012–2020 közti időszak globális klímaszabályozása. A kiotói jegyzőkönyv utódának szánt dokumentumtól egyebek közt azt remélték, hogy – ahhoz hasonlóan – meghatározza az üvegházhatású gázok kötelező kibocsátási értékét, de most már a fejlődők is részt vállalnak a kibocsátás mérséklésében, elosztja a fejlett világ országai közt a fejlődők támogatásának a terheit, megfékezi az esőerdők irtását és szabályozza a fenntartható földhasználatot.

Hillary Clinton a csúcs helyszínén. © MTI

Jóllehet az utolsó napra Koppenhágába érkezett Barack Obama amerikai elnök történelmi megállapodásról beszélt, húsz órával a csúcstalálkozó tervezett vége után a kormányok mindössze „tudomásul vették” a két és fél oldalas politikai szándéknyilatkozatot – amivé az eredeti javaslatok szűkültek. Hiába fogadták el ugyanis pénteken éjfél előtt Kína, India, Brazília és Dél-Afrika vezetői az USA elnökével közösen kidolgozott Koppenhágai Egyezmény című dokumentumot, azt a fejlődő országok egy része elfogadhatatlannak tartotta. A radikális baloldali kormányok által vezetett néhány állam – Venezuela, Bolívia, Nicaragua és Kuba –, valamint Szudán és Tuvalu is úgy látta, a dokumentum révén nem lehet két Celsius-fok alatt tartani a globális átlaghőmérséklet emelkedését, ezért a „felülről diktált” szöveget nem is fogadták el. „Katasztrófa a világ legszegényebb rétegeinek, a tenger vízszintemelkedése által fenyegetett bangladesi vagy perui farmereknek, akik már ma is kiszolgáltatottak a klímaváltozásnak” – értékelte a HVG-nek az Obama által összehozott alkut Niccolo Sarno, a Friends of the Earth nevű globális zöld civil szervezet szóvivője.

A tárgyalások december 7-ei kezdetén két szakpolitikai dokumentumról indultak az egyeztetések. Egyrészt egy új, az 1997-ben aláírt kiotói jegyzőkönyvet felváltó új egyezményről, amihez a kiotói dokumentumot nem ratifikáló USA is csatlakozna. A másik a kiotói jegyzőkönyvet ratifikáló országok eddigi eredményeit tekintette át, és a megmaradt szén-dioxid-kibocsátási kvótáik beszámításáról szólt volna. Ezekről azonban szakpolitikai szinten nem sikerült érdemben közelebb hozni az álláspontokat. Pedig az ENSZ 1992. évi riói Föld-konferenciáján született éghajlat-változási keretegyezmény (UNFCC) – a konkrét kötelezettségvállalásokat tartalmazó kiotói jegyzőkönyv alapja – delegáltjai csak az idén tizenöt héten át egyeztettek róla.

A tárgyalásokat mindvégig beárnyékolták a fejlett és a szegény világ közti óriási eltérések, amelyekre csak ráerősített, hogy a fejlődők szerint a konferenciát házigazdaként elnöklő dán kormány számos, az ő igényeiket háttérbe szorító szövegtervezettel hozakodott elő. Ezek amellett, hogy nem kényszerítették szennyezésük érdemi csökkentésére a legnagyobb kibocsátókat (Kína, USA, Oroszország, India, EU), figyelmen kívül hagyták a klímaváltozást leginkább megszenvedő szegény államok igényeit. A második hétre e nézeteltérések odáig fajultak, hogy a HVG-nek nyilatkozó szakértők szerint példátlan módon lemondásra kényszerült a főtárgyaló, Connie Hedegaard dán környezetvédelmi miniszter, a klímacsúcs elnöke, az újonnan létesülő uniós klímaügyi biztosi poszt várományosa. Az elnökséget Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök vette át, aki azzal próbálta indokolni a váltást, hogy azt a konferencia csúcsszintre emelkedése tette szükségessé. A bizalmi válságot tetőzte, hogy az egyik tárgyalási éjszakán kialkudott szövegváltozatból a jogi szövegezés után másnapra a G77-ek és Kína számára teljesen elfogadhatatlan verzió született. Amit ráadásul csak többszöri visszautasítás nyomán vontak vissza, és ezután egész nap szüneteltek is a tárgyalások. Így aztán nem volt meglepő, hogy a konferencia végjátékára ellátogató 117 állam- és kormányfő nem tudta közelebb hozni álláspontját, különösen hogy Obama felszólalása után az USA-tól várt további vállalások reménye is szertefoszlott.

A zöldek megjósolták © AP

A fő töréspont az európaiak 2020-ra vállalt 20 – feltételesen 30 – százalékos kibocsátáscsökkentési vállalásai mellett elenyészőnek ható 4-5 százalékos amerikai ígéret volt. Ez egyértelművé tette ugyanis, hogy nem valósulhat meg a tudósok által minimálisan szükségesnek ítélt 25-40 százalékos cél. Kína és a fejlődő országok pedig elfogadhatatlannak tartották a fejlettek által a kibocsátáscsökkentési célokra és energiahatékonysági törekvéseik elérésére 2020-ig felkínált évi 100 milliárd dolláros támogatás ellenőrzési mechanizmusát. Abba még csak belementek volna, hogy monitorozzák a pénzek elköltésének hatékonyságát, de szuverenitásuk durva megsértésének vélik, ha a teljes összegről be kell számolniuk. Az sem elégítette ki őket, hogy a zöld technológiai váltásnak lökést adandó gyorssegély gyanánt 2012-ig összesen 30 milliárd dollárt fordíthatnának ilyen célokra. Az Európai Parlamentet a tárgyalásokon képviselő Jo Leinen ugyanakkor a HVG-nek elmondta, hogy az Obama által összehozott bizonytalan státusú papír is jobb, mintha csak a két szakpolitikai dokumentum alapján folynának tovább az egyeztetések.

„A világ elvesztegetett két évet, ráadásul az eddigiekkel ellentétben már formális időkeretek sincsenek megszabva, miközben az ENSZ-nek, az EU-nak és a dánoknak, sőt az egész klíma-keretegyezménynek is óriási kudarc a csúcs” – értékelte a rendezvényt a HVG-nek Kardos Péter, az Energiaklub szakértője, a koppenhágai magyar delegáció tagja. A szakértői csoportot vezető Faragó Tibor környezet- és klímapolitikai szakállamtitkár szerint a záródokumentumot és a kudarc okait most a nemzeti kormányoknak kell elemezniük. Az EU-tagok minisztereinek brüsszeli egyeztetése után a tavasszal szakértői szinten folytatódnak a tárgyalások az ENSZ zászlaja alatt. Az új remény most a tavasszal Bonnban, majd egy év múlva Mexikóvárosban tartandó újabb csúcs.

FOLK GYÖRGY / KOPPENHÁGA