A legnagyobb afganisztáni magyar épület kitüntető címet viselheti Puli-Humriban az az udvarházszerű kétszintes ház, amely a tartományi fejlesztési tanács székhelye, és amelyet a múlt héten adtak át rendeltetésének. A nagyságrendet mindenesetre jelzi, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) révén felhúzott épület az EU és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium társfinanszírozásában készült abból a 280 millió forintos keretből, ami a tartományi közigazgatás-fejlesztésre szolgál. Ebbe a magyar állam 50 milliót adott az önkormányzati tárcán keresztül, a többire a szeretetszolgálat segítségével pályáztak az uniónál. Összehasonlításképp: az afganisztáni magyar katonai misszió évente körülbelül 5 milliárd forintba kerül, s ennek kevesebb mint egytizede jut az államtól civil programokra (az aktuális afganisztáni helyzetről és a magyar katonai szállításokról részletesebben az e heti HVG-ben olvashat).

A külföldre szánt segélypénzek több forrásból csordogálnak. A Külügyminisztérium szeptember végén hirdetett pályázatot 93 millió forint Afganisztán Baghlan tartományában történő elköltésére. A kiírás szerint az aspiráló civil szervezetek minimálisan 30 millió forintot igényelhetnek vidékfejlesztési, oktatási, egészségügyi, biztonsági vagy infrastruktúra-fejlesztési céllal, s mindezt a magyar vezetésű tartományi újjáépítési csoport keretében.

Gördeszkás fiú Kabulban. Pénzek innen-onnan © AP

A 2006 ősze óta tartó afganisztáni miszsziót Magyarország az eddigi gyakorlat szerint kétféle kasszából finanszírozza. Külön pénzzel gazdálkodott a hadsereg, illetve külön, évente körülbelül félmilliárd forinttal a civil szféra, azaz – az első évet leszámítva – a Külügyminisztérium. Az éves keretek nagyobbik felét a külügy gyakorlatilag más tárcáknak osztotta tovább. A mostani hirdetményre négy jelentkező adott be pályázatot, döntés azonban még nincs. A pénzosztásról a külügy apparátusának tagjaiból, szakállamtitkárokból, főosztályvezetőkből álló munkabizottság dönt; az előző évek tapasztalatai alapján ezúttal is a MÖSZ látszik az egyik fő kedvezményezettnek. A tavalyi két hasonló pályázat közül egyszer egyedül ők vitték el a 150 millió forintot, mellettük, a második kiírásban, a szintén állandó afganisztáni szereplőnek számító Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány nyerte a legtöbbet, 54 milliót. Ez utóbbi szervezet – mint azt a HVG kérdésére Révész Szilvia kommunikációs igazgató elmondta – tavaly bábaképző programot vitt Baghlanba, jelenleg pedig az általuk vásárolt mentőautók személyzetét képzik ki.

A MÖSZ afganisztáni működése a jelek szerint nem függ szorosan sem a baghlani magyar katonai-civil tartományi csoport mandátumától, sem pedig az állami költségvetés rajtuk keresztül elköltött forrásaitól. Egyrészt mert a szervezet már 2001-ben, vagyis a tálib korszakban elkezdte az afganisztáni segélyezést, másrészt mert – mint azt Bálint Gábor, a szeretetszolgálat fejlesztési tanácsadója a HVG-nek elmondta – eddig mintegy 8 millió dollárt költöttek el Afganisztánban, s e pénz döntő többségét nemzetközi pályázatokon nyerték el. Ennek keretében építettek-felújítottak iskolákat, létesítettek téglagyárat, gyümölcsaszaló és asztalosüzemet, minivízerőművet, ráadásul nem csak a magyar fennhatóság alatt álló tartományban.

A külügyminisztériumi gyakorlat más országokban is az, hogy a projekteket részben vagy egészben külső megvalósítók bevonásával végeztetik. Ilyen az úgynevezett külképviseleti mikroprojekt, amikor a magyar nagykövetség keres helyi alvállalkozót arra, hogy esetenként maximum 20 ezer eurót egy adott célra költsön el. Így támogatta például a magyar kormány néhány millió forintnyi összeggel azt, hogy Dél-Afrikában napközi otthon létesüljön mozgássérülteknek, vagy hogy a kenyai Mukuru nyomornegyedben közösségi internet-hozzáférés létesüljön.

A segélyek egy másik csoportjánál, ahol az elkölthető pénz egy-két milliótól 30 millió forintig terjed, magyar szervezet a külföldi program végrehajtója. E csoportban az egyházi segélyszervezetek, illetve alapítványok mellett az egyik legnagyobb „osztó” – legyen szó kínai árva gyerekek üdültetéséről vagy éppen kirgiz diplomaták magyarországi képzéséről – a HUN-IDA Fejlesztési Kht. E társaság egyik tulajdonosa az azonos nevű egykori külkereskedelmi vállalatból alakult Tesco Tanácsadó Kft., amelynek tisztségviselői között az elmúlt évtizedben egy sor külügyi tisztviselő fordult meg. Mások mellett felügyelőbizottsági tag volt a ma külügyi szakállamtitkárként dolgozó Horváthné Fekszi Márta.