A remény rabja - Mérlegen Obama egy éve

Megszaporodtak az ősz hajszálak a fején, és vékony testalkata egyre gyakrabban nem a sportosságot, hanem a nyúzottságot juttatja az emberek eszébe – összegzik megfigyelők a külsőségek alapján Barack Obama elnökségének első évét. A kampány nem egyenlő a kormányzással, a nagy ívű beszédek elmondása az ország irányításának aprómunkájával – ezt pedig az elnök tanulhatta meg, aki a legismertebb délutáni műsorvezető, Oprah Winfrey kérdésére „négyes fölét” írna a saját bizonyítványába tavaly január 20-ai beiktatása évfordulóján. Nem ilyen elnéző vele Amerika, a közvélemény-kutatások szerint népszerűsége 50 százalékra – egyes felmérésekben az alá is – zuhant.

HVG

Az óvilágban rendkívül népszerűtlen előd, a republikánus George W. Bush után az új elnököt lelkesen fogadó Európából nézve nehezen érthető a hivatali idejét rekordtámogatottsággal kezdő Obama megítélésének példátlan esése. Az ok éppen az, hogy mindenki nagyon magasra tette a lécet, és szinte világmegváltóként fogadták a demokrata Obamát, aki nem tudta lehűteni a várakozásokat. Igaz ugyanakkor az a kritika is, hogy a lobbiérdekek foglyaként viselkedő washingtoni politika megváltoztatásának jelszavával érkezett a Fehér Házba, és bár számos elődjétől eltérően nem darálták be, bírálói szerint túl gyakran alkalmazkodott a megszokott játékszabályokhoz. Kiderült az is, hogy hiába a képviselőházi és a szenátusi demokrata többség, a törvényhozók, illetve az egyes szövetségi államok szerteágazó érdekei nem adnak szabad kezet az elnöki program megvalósításához.

A döntései előtt hosszasan mérlegelő Obama ráadásul nemegyszer határozatlannak tűnt. Az afganisztáni csapaterősítés ügyében például sokáig hezitált, végül azt lépte meg, amit a szakértők hetekkel korábban megjósoltak. Kellemetlen meglepetést okozott, amikor a sikertelen karácsonyi repülőgép-robbantási kísérletre – a szülőföldjén, Hawaiin töltött szabadságáról – csak három nappal később reagált, és akkor is csupán közleményben. Még tovább tartott, mire súlyos titkosszolgálati baklövésnek minősítette a hibát, és korrigálta Janet Napolitano belbiztonsági miniszternek a rendszer jó működését dicsérő – az amerikaiakat a 2005-ös Katrina hurrikán idején nyugtatni igyekvő Bush balsikerű kijelentésére emlékeztető – nyilatkozatát.

© AP

Nem vizsgázott jelesre az első éve legfontosabb belpolitikai céljaként – az utóbbi négy évtized legjelentősebb szociálpolitikai vívmányaként – emlegetett egészségügyi reform ügyében sem. Nem állt ki a kampányában megígért állami szerepvállalás mellett, és ezzel hagyta, hogy a javaslatot felvizezzék az egészségbiztosítók és a gyógyszergyárak lobbitörekvései. A törvényhozással még nehezebb dolga lesz az idén, novemberben ugyanis a képviselőház egészét és a szenátus harmadát újraválasztják. A demokraták tartanak attól, hogy az előbbiben veszítenek többségükből, az utóbbiban pedig elbukják az obstrukció megakadályozásának lehetőségét, ha a választók büntetni akarják a kormányon lévőket.

Obama népszerűségi mutatói – számos kommentár szerint – rosszabbak, mint a valódi megítélése. Első évében intézkedéseivel több olyan csoportot is maga ellen hangolt, amelyek összességében nem elégedetlenek az elnökségével. A demokraták balszárnya és a liberálisok nehezen emésztik meg, hogy változatlan lendülettel folytatja a megörökölt két háborút, és szerencsétlen egybeesés volt, amikor a maga szerint is túl korai Nobel-békedíjat röviddel az afganisztáni csapaterősítés bejelentése után vette át. Rossz néven veszik a guantánamói fogolytábor bezárásának késését is, ami a karácsonyi merényletkísérlet, valamint a szabadon engedettek egy részének újbóli terrorharcossá válása nyomán csak tovább húzódhat.

A függetlenek azt nehezményezik, hogy az elnök adófizetői pénzből mentette meg a nagy bankokat, amelyek ennek is köszönhetően újra óriási nyereségükből éppen rekordprémiumokat készítenek osztani. Sokan aggódva figyelik a történelmi magasságba emelkedett költségvetési hiányt és a megállíthatatlanul duzzadó államadósságot, amit tovább növelnek majd az egészségügyi rendszer reformjának átmeneti költségei. Az állásukat vesztettek pedig egyre türelmetlenebbül várják a munkahelyek gyarapodását.

A republikánusok továbbra is fenntartás nélküli ellenszenvvel figyelik a két nagy párt között Bush idején antagonisztikussá vált szembenálláson enyhíteni képtelen Obama minden cselekedetét. Szócsöveik, a Fox News hírtévé kommentátorai össztűz alatt tartják az elnököt, politikusaik pedig korábbi nézeteiket sutba dobva elleneznek törvényjavaslatokat. Az amerikaiak többsége által mostani formájában amúgy elutasított egészségügyi reformot például a kongresszusban mindössze egyetlen republikánus, egy louisianai képviselő támogatta szavazatával.

Obama az első évüket töltő elnökök közül a legtöbbször utazott, de diadalútnak legfeljebb európai tárgyalásait tarthatja. Pekingben az erejét fitogtató Kína mákszemnyi engedményt sem adott, a koppenhágai klímacsúcson pedig Hu Csin-tao pártfőtitkár-államfő a protokollt felrúgva nem tárgyalt az amerikai elnökkel. Bejárta az amerikai sajtót az a kép is, amelyen Obama mélyre hajol a japán császár előtt. Ezt a konzervatívok az elnök hazafiasságán esett csorbának érezték, és őket nem békítette meg, hogy Obama a Nobel-békedíj átadásakor mondott beszédében a védelmébe vette Amerika erőt sem nélkülöző világpolitikai szerepét.

A diplomáciában is felemás eredményt hozott az első év. Észak-Korea újabb nukleáris kísérletet hajtott végre, a közel-keleti béke jottányit sem került közelebb, a kairói beszéd ellenére a muszlim világban alig csökkent az Amerika-ellenesség, Izrael fitytyet hány a megszállt területek betelepítésének Washington által szorgalmazott leállítására. A legnagyobb probléma Irán, amelynek nukleáris ambícióit nem fékezte meg a tárgyalásos amerikai hozzáállás. Sőt – vetik Obama szemére konzervatív bírálói – a puhasággal csak azt érte el, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem született újabb, Iránt elítélő határozat.

NAGY GÁBOR