Az első két választási fordulóban sem Wulff, sem az esélyesebb ellenjelölt, az egykori keletnémet polgárjogi harcos, Joachim Gauck nem szerezte meg a szükséges abszolút többséget. A harmadik fordulóban Christian Wulff 625 szavazatot szerzett, Gauck pedig 494 voksot kapott. Ebben a fordulóban a Baloldal jelöltje már nem indult. Németország új államfője - aki a május végén váratlanul lemondott Horst Köhler utóda lett - együttműködést ajánlott valamennyi parlamenti pártnak, és köszönetet mondott riválisának a fair és nemes vetélkedésért.

Christian Wulffot az egyik legnépszerűbb konzervatív politikusnak tartják, akiről mostanáig úgy vélekedtek, hogy a kancellári tisztségben Angela Merkel utóda lehet. Horst Köhler váratlan lemondása azonban alapvetően megváltoztatta a sokak által feltételezett politikai forgatókönyvet. A konzervatív CDU - és személy szerint Merkel kancellár - az 51 éves politikust ugyanis utódjelöltnek szemelte ki. Mindehhez megnyerte a kisebbik konzervatív párt, a CSU, valamint a koalíciós partner, liberális FDP támogatását, és mindez azt valószínűsítette, hogy a Bellevue Palota új lakója, egyben minden idők legfiatalabb német államfője nagy valószínűséggel a reformernek tartott, fiatal és többnyire mindig mosolygó pártpolitikus lehet.

Eddigi politikai pályafutása, elkötelezettsége, az őt jelölők tábora egyértelműen utal arra, hogy Christian Wulff személyében pártpolitikus kerül az elnöki tisztségbe. Mindez Németországban is érvként szolgál azon bírálók számára, akik azt a meggyőződést képviselték, hogy az ország jelenlegi helyzetében pártok felett álló, sőt nem is "vérbeli" politikus-elnökre lenne szükség.

MTI/EPA

A szakértők szerint mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Wulff érdemtelen lenne az államfői tisztség betöltésére. Noha közvetlen választás esetén minden bizonnyal alulmaradt volna az egykori NDK-s "szabadságharcos" Joachim Gauckkal szemben, a vele szembeni elvárások is hatalmasak. Még akkor is, ha az államfői jogkörök Németországban is korlátozottak, senki sem számít arra, hogy a kormánypártok alárendeltje, kiszolgálója, netán szócsöve lenne. Mindez nem illik a német demokrácia kereteibe, és ellentétes az államfői tisztség ellátásának eddigi hagyományaival. Erre utalt, hogy kampánya során a kormánnyal korrekt, de kritikus együttműködést ígért. Az eddigi államfők többsége kitűnt iránymutatásaival, intéseivel, figyelmeztetéseivel, amelyek Németország számára mindig is mércét jelentettek. Ebből a szempontból élen járt közülük, Richard von Weizsacker és Johannes Rau, de mások is említhetők.

A politikával való együttműködés mellett Wulff a lakossággal való közvetlen kapcsolatteremtést, illetve a kettő közötti hídteremtést tűzte zászlajára. Ez utóbbira különösen szükség van az ország mai helyzetében, amikor Németországban is növekszik a politikai közömbösség, a politikusokkal szembeni kiábrándultság. Célkitűzésként említette még a családok támogatását, továbbá az integráció előmozdítását valamint egy olyan "gondolatgyár" létrehozását, amely az arra legilletékesebbek bevonásával a jövő nagy kérdéseire igyekezne keresni a választ.

És bár a vita minden bizonnyal még jó ideig folytatódni fog arról, vajon nem a párton kívüli, a diktatúra ellen, a demokráciáért, a szabadságért a volt NDK-ban "élesben" harcoló, a "szívek jelöltjének" számító Joachim Gauck alkalmasabb az elnöki tisztségre, szakértők általános vélekedése: Christian Wulff képes arra, hogy új hivatalát a nagy elődökhöz méltóan lássa el.