Neves áldozatok

Lech Kaczynski (60 éves): Lengyelország államfője 2005 óta, előtte varsói polgármester, a jobboldali konzervatív Jog...

  • HVG HVG
Neves áldozatok

Lech Kaczynski (60 éves): Lengyelország államfője 2005 óta, előtte varsói polgármester, a jobboldali konzervatív Jog és Igazság Párt (PiS) alapítója. Jogászprofesszor, 1980-ban a gdanski sztrájkbizottság munkajogi szakértője, a rendszerváltás után szenátor, 1992-ig Lech Walesa államfő tanácsadója, 2000–2001-ben igazságügy-miniszter Jerzy Buzek jobbközép kormányában.

Slawomir Skrzypek (46): a jegybank kormányzója 2007-től, előtte a legnagyobb lengyel pénzintézet, a PKO Bank Polski ügyvezető vezérigazgatója, 2002–2005 között Kaczynski polgármester-helyettese.

Aleksander Szczyglo (46): az elnöki hivatal irányítása alatt álló Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője tavaly január óta, 2007-ben védelmi miniszter Jaroslaw Kaczynski kormányában, 2001-től a PiS képviselője.

Przemyslaw Gosiewski (45): a PiS elnökhelyettese, 2001 óta képviselője, 2006-ban kabinetminiszter, 2007-ben miniszterelnök-helyettes.

Jerzy Szmajdzinski (58): három éve az alsóház, a szejm alelnöke, 1990-től parlamenti képviselő, 2001–2005 között védelmi miniszter Leszek Miller és Marek Belka baloldali kormányaiban. A posztkommunista Demokrata Baloldali Szövetség (SLD) jelölte az idei elnökválasztásra.

Franciszek Gagor (58): a hadsereg vezérkari főnöke 2006 óta, ENSZ békefenntartó akciók tisztje az 1980-as években, 1991-ben az Öböl-háborúban a lengyel kontingens parancsnokhelyettese.

Ryszard Kaczorowski (90): a hatodik és egyben utolsó lengyel emigráns elnök – civilben észak-londoni könyvelő –, 1990-ben ünnepélyes körülmények között átadta Varsóban az 1939-ben kimenekített államfői jelvényt Lech Walesának.

Anna Walentynowicz (80): a gdanski Lenin hajógyárból politikai aktivitása miatt 1980-ban, röviddel nyugdíjazása előtt kirúgták darukezelői állásából, mire Walesa vezetésével sztrájk kezdődött, ami elvezetett a Szolidaritás megalakulásához. 1981-ben önmagát játszotta Andrzej Wajdának az eseményekről szóló A vasember című filmjében.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?

vélemény

Parászka Boróka: A rezsimbontás receptje

Ma Magyarországon nem látszik az alagút vége. Egyelőre ott tartunk, hogy el kell hinnie az ország határain belül és kívül élőknek, hogy lehetséges a megtisztulás, és mindenkinek lehet helye, feladata ebben.