Népeltérítés

Sötétedéskor, a szemerkélő esőben is legalább százan-százötvenen gyülekeztek hétfőn a kirgiz fővárosban, Biskekben az elnöki palota előtt, ahol a díszes vaskerítésre rögtönzött plakátokat, transzparenseket aggattak, a járdára pedig virágokat helyeztek az emlékezők. „Azért jöttünk, hogy gyászoljuk az itt meghaltakat” – mondta egy idősebb férfi a HVG tudósítójának. Egy fiatalokból álló társaság pedig arról beszélt, hogy több barátjuk is az áldozatok között van. Ők is a téren voltak, amikor a múlt szerdán több ezren megrohamozták a kormányzati központot és az azóta is kitört ablakokkal, koromtól megfeketedett falakkal álló főügyészséget. Mindenfelől lőttek ránk – mutatott egy önkéntes rendfenntartó a környező tetőkre, ahonnan a szemtanúk szerint mesterlövészek céloztak a rohamrendőrökkel is szembeszálló tömegre, és több mint nyolcvan embert megöltek.

A kormány lemondott, Kurmanbek Bakijev elnök a szülőföldjére, az ország déli részére menekült, a hatalmat pedig átmeneti kabinet vette át, élén a moszkvai Lomonoszov Egyetemen diplomázott filozófussal, a volt szociáldemokrata külügyminiszter Roza Otumbajevával. Vagyis elérte célját a lázadás, amely egy közeli településről, Talaszból terjedt át a fővárosra. Közvetlen oka a közüzemi díjak, az energia, a távközlési szolgáltatások árának drasztikus emelése volt, de leginkább azért bírálták az államfőt, mert családi hatalmat épített ki. Vagyis pontosan azt tette, amiért elődjét, Aszkar Akajevet öt évvel ezelőtt elűzte az úgynevezett tulipános forradalom – élén Bakijevvel.

Az elnök – ma már körözött – bátyja például az állami védelmi szolgálat élén állt, és a hírek szerint ő lövetett a tüntetőkre, Bakijev öccsét pedig a hét végén hívták vissza a berlini nagyköveti tisztségből. Letartóztatási parancsot adtak ki az elnök két fia ellen is. Makszim, az ifjabbik, a fejlesztésekért és beruházásokért felelős állami ügynökség élén gyakorlatilag az egész gazdaságot ellenőrzése alatt tartotta, és állítólag alaposan megtömte saját és hozzátartozói zsebét. Bakijev országlása alatt tovább virágzott az ellenzék szerint ugyancsak Akajev idején kialakult, mindent átszövő korrupció, amelynek felszámolását az egyik legfontosabb céljának tartja az elnöki helyett parlamenti köztársaság kialakítását fontolgató átmeneti kabinet.„

Hat hónapot adtunk magunknak az alkotmányos reformra és az új választási törvény kidolgozására, hogy tiszta szavazások nyomán legitim kormány jöjjön létre, amelynek átadhatjuk a hatalmat” – összegezte a HVG-nek a fő teendőket Emil Kaptagajev kancelláriaminiszter. Előtte stabilizálni kell a helyzetet, rendet kell teremteni, irányíthatóvá kell tenni a gazdaságot – tette hozzá, elismerve, hogy jogos bírálatokat is kapott az átmeneti kabinet. Keveset tudni első intézkedéseiről, aktivizálódott az alvilág, megkezdődött a vagyon és a befolyás újraelosztása, cégeket vesznek el erőszakkal tulajdonosaiktól, és az új vezetők közt is felütötte fejét a korrupció – szólnak a panaszok.

A kormány ugyanakkor szorult helyzetben van, az államkasszát kiürítették a megbuktatott elnök emberei, az ország külföldi bankbetéteihez pedig – aláírási jog híján – egyelőre nincs hozzáférés. Papíron még mindig Bakijev áll Kirgizisztán élén. Leváltását a parlament kezdeményezhetné, de szélnek eresztették. Sőt Bakijev a hét elején déli településeken tartott nagygyűléseken próbálta mozgósítani egyre gyérülő táborát. Szülőföldjén, a déli nagyváros, Dzsalálábád környékén a legveszélyesebb a helyzet, arrafelé sokan támogatják Bakijevet, de még ott sem mindenki elégedett vele – fejtegette a HVG-nek Anton Limar, a 24.kg internetes hírportál főszerkesztője. Így vélte Alikbek Dzseksenkulov is, aki néhány éve még Bakijev külügyminisztere volt, majd miután szembefordult vele, visszaélések vádjával felelősségre vonták, és fél évre börtönbe zárták. A konszolidáció egyik lehetséges kulcsfigurájának tekintett politikus egyelőre távol tartja magát a hatalmi csatáktól. Szerinte nem Bakijev és nem valamilyen észak–dél ellentét okoz polgárháborús veszélyt, hanem az, hogy sok a bűnszervezet és túl sok fegyver van a lakosságnál. Márpedig a káosz összecsapásokat szülhet – mondta, amin szerinte az segítene, ha mielőbb összeülnének a két országrész elitjének képviselői, persze Bakijev nélkül. Neki ugyanis nem lehet megbocsátani a vérontást – tette hozzá Dzseksenkulov.

Az ideiglenes kormány kedden megfosztotta mentelmi jogától Bakijevet, és követelte, hogy térjen vissza a fővárosba, máskülönben kommandósokat küldenek érte. Bakijev késznek mutatkozott a lemondásra, de lapzártánkig erre nem került sor. Biskekben alighanem annak örültek volna a legjobban, ha Bakijev – miként öt éve a most Moszkvában élő Akajev – önkéntes száműzetésbe vonult volna. Kérdés, ki fogadná be. Oroszország feltűnően gyorsan partnerként ismerte el az átmeneti kormányt, Vlagyimir Putyin kormányfő két nappal a hatalomátvétel után segítséget ígért, Biskek képviselője pedig máris tárgyalt Moszkvában. Az orosz vezetés a támogatásért cserébe vélhetően feltételeket támaszt, a Bakijevvel kötött megállapodások nagy részéből ugyanis semmi sem lett. Moszkva tavaly kétmilliárd dolláros hitellel és 150 milliós segéllyel igyekezett elérni a biskeki Manasz repülőtéren működő amerikai támaszpont bezárását, amit Bakijev be is jelentett, majd visszatáncolt, miután Washingtontól jelentős bérletidíj-emelést csikart ki. Azokból az ígéretekből sem lett semmi, hogy Moszkva a Biskekhez közeli Kantban lévő katonai bázisán kívül kiképzőközpontot is létrehozhat Kirgizisztánban, és megkapja egy torpedóalkatrészeket gyártó üzem többségi részvénycsomagját.

Az USA napokig nem foglalt állást a biskeki eseményekről, majd Hillary Clinton külügyminiszter telefonon beszélt Otumbajevával. Az afganisztáni egységek ellátásában kulcsszerepet játszó manaszi bázist féltő Washingtont a jelek szerint sikerült megnyugtatni, hamarosan Kirgizisztánba látogat az amerikai külügyminisztérium egyik magas rangú hivatalnoka, a biskeki nagykövet pedig gesztusértékű nyilatkozatot tett, hogy a képviselet nem segíti Bakijev menekülését. Minden jel arra utal, hogy az átmeneti kormányt előbb-utóbb elismeri a nemzetközi közösség, amelynek szintén érdeke a helyzet mielőbbi normalizálása. Az elhúzódó bizonytalanság az iszlám politikai befolyását is erősítheti a hegyeiről híres közép-ázsiai szovjet utódállamban. Az elnöki palota előtt egy aktivista már most azt bizonygatta a HVG tudósítójának, hogy iszlám államra van szükség. Dzseksenkulov pedig kifejtette, hogy polgárháború esetén az emberek kiutat keresnének, amit a kemény kormányzásban találhatnának meg, ezt pedig szerinte csak az iszlám kínálja.

POÓR CSABA / BISKEK