AP/ Mikhail Metzel
Közös történelemtankönyv kidolgozását javasolta a minap a tizenegy szovjet utódállamot egyesítő Független Államok Közösségének (FÁK) Kazimir Farino belorusz oktatási miniszter. Az ötletet lelkesen támogatta Andrej Furszenko, az orosz oktatási tárca vezetője is, a moszkvai történészek egy része viszont szkeptikusan viszonyul hozzá. Egyebek közt arra a tavaly őszi jelentésre hivatkoznak, amely 187 különböző történelemtankönyv elemzése alapján megállapította, hogy az iskolai tananyag – Belaruszt és Örményországot kivéve – a volt szovjet köztársaságok többségében negatívan, gyarmatosító birodalomként, a bajok forrásaként mutatja be Oroszországot.
„A függetlenné válás után a szovjet utódállamok igyekeztek kiépíteni saját történelmi és ideológiai mítoszukat, históriai egójukat” – magyarázta a HVG-nek Alekszej Vlaszov, a moszkvai Lomonoszov Egyetem történelem tanszékének dékánhelyettese, a posztszovjet térséggel foglalkozó kutatóközpont igazgatója. Szerinte már megvan az igény az egyesítő történelmi hangnemre is, főleg az idősebb és a középkorosztályban. Egy friss közvélemény-kutatás például azt mutatja – mondta Vlaszov –, hogy a második világháborúban, vagy ahogy Moszkvában máig nevezik, a Nagy Honvédő Háborúban aratott szovjet győzelem és Jurij Gagarin 1961-es űrrepülése olyan történelmi emlék, amely az aktuális politikai kurzustól függetlenül összeköti a közösség tagállamait, és a fiatalok körében is tiszteletet ébreszt. Nem véletlen tehát, hogy a háborús diadal május 9-ei 65. évfordulójának előestéjén a FÁK-országok vezetői informális, ünnepi csúcsértekezletet tartanak Moszkvában, és a találkozó egyik témája a gondoskodás a veteránokról.
A közös múlt önmagában kevés a hatékony együttműködéshez. A szervezetben egyszerre érvényesülnek összekötő és széthúzó erők – Vlaszov szerint egyebek közt azért, mert a tagországokban többnyire bizonytalan a belpolitikai helyzet. Sokuknál még nem ment végbe az alkotmányos megújulás – Kazahsztán vagy Üzbegisztán élén például húsz éve ugyanaz az elnök áll, és megoldatlan a hatalom öröklésének rendje –, ami kihat a külkapcsolataikra is. Összetartja ugyanakkor a közösséget az orosz nyelv mint fő kommunikációs eszköz, a tagországok közötti szabad, vízummentes mozgás, valamint a gazdasági együttműködés, a kereskedelmi kedvezmények rendszere. „Amíg ezekre igény van, a FÁK fennmarad. Ellenkező esetben valamiféle elnöki klubbá válik, ahol csupán az aktuális kérdéseket vitatják meg” – vélekedett a történész, aki szerint Moszkvának az integráció új formáját kell kínálnia partnereinek.
Karimov, Nazarbajev, Medvegyev és Rahmon a Kremlben
AP
Oroszország igyekszik is stabilizálni a közösséget és benne a saját szerepét. Dmitrij Medvegyev államfő egy dán rádiónak adott minapi interjúban arról beszélt, hogy hazájának „mosolygó arcot” kell mutatnia a világnak. Külpolitikai elemzők szerint Moszkva ezt a „puha erőt” alkalmazva törekszik térnyerésre például Ukrajnában, ahol – csakúgy, mint a biskeki lázadás után Kirgizisztánban – oroszbarát politikai erők kerültek hatalomra, tovább erősítve a legnagyobb tagország amúgy is meghatározó befolyását a FÁK-ban. Alighanem e mosolyoffenzíva része az is, hogy a korábbinál több állami finanszírozású helyet ajánlanak az orosz felsőoktatási intézményekben a szovjet utódállamok fiataljainak. A moszkvai bevándorlási hivatal vezetője, Konsztantyin Romodanovszkij nemrég ki is fejtette, hogy Oroszország érdekelt a külföldiek ideiglenes vagy állandó letelepedésében, mert másként nem lehet radikálisan javítani a demográfiai helyzeten. A FÁK soros elnöki tisztének év eleji átvételekor Moszkva az innovációt és a tudományt tette az integráció egyik központi témájává, jelezve, hogy Medvegyev vesszőparipája, a modernizáció az egész régióban létfontosságú. A kormány pedig szabadkereskedelmi övezet kialakítását kezdeményezte a közösségen belül, és el is készítette az erről szóló megállapodás tervezetét.
Megmaradt az igény a gazdasági kapcsolatokra – hangoztatta a HVG-nek Vjacseszlav Vorobjov, a moszkvai külügyminisztérium diplomataakadémiájának tudományos főmunkatársa. Igaz, a tagállamok elsősorban Oroszországgal akarnak együttműködni – méghozzá úgy, hogy minél kevesebbet adjanak, és egyre többet kapjanak. A FÁK-szakértő így is biztosnak látja a közösség jövőjét, amit szerinte az is jelez, hogy Grúzia, bár tavaly kilépett a tagok sorából, tartja magát a szervezet keretében megkötött másfél száz megállapodáshoz.
Többsebességes, többformátumú integráció zajlik a FÁK-ban – vélekedett Vorobjov. Példaként felidézte, hogy a gazdasági kapcsolatok hatékonyabbá tételét szolgáló Eurázsiai Gazdasági Közösséghez például csak hat tagország csatlakozott, hárman megfigyelőként vesznek részt a munkában, a biztonságpolitikai együttműködés összehangolására hivatott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete pedig csupán hét tagállamot fog össze. A katonapolitikai szálakat Moszkva más eszközzel is igyekszik szorosabbra fonni. A Nasa Verszija című hetilap értesülése szerint a közösség védelmi minisztereinek legutóbbi értekezletén az orosz fél jelezte, kész kielégíteni a FÁK-államok hadseregeinek minden fegyverszállítási igényét. Szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy jó néhány tagország él is ezzel a lehetőséggel. Többségüknek nincs ugyanis elegendő pénze a fegyveres erők korszerűsítésére, az orosz csomag viszont a hírek szerint hitelt is kínál a vásárlásokhoz.
POÓR CSABA / MOSZKVA
