Hazamentek a legények

Nem sokáig hallgattak a vuvuzelák. A nyári dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság alatt megismert, fülsiketítő hangú műanyag trombiták ősszel már az infláció duplájára rúgó fizetésemelést követelő közalkalmazottak kezében tűntek föl a tüntetéseken. Az Afrikai Nemzeti Kongresszussal (ANC) és a kommunista párttal együtt az országot az apartheid bukása, 1994 óta irányító COSATU szakszervezeti szövetség kormány elleni fellépése is jelzi, hogy véget ért a világraszóló sporteseményt kísérő belpolitikai tűzszünet.

Máris megkezdte a felkészülést az ANC a 2012-es kongresszusára, ahol nemcsak a követendő politikai irányról döntenek, hanem arról is, ki lesz a párt vezetője, és ezzel a választási erőviszonyok alapján szinte automatikusan az ország következő elnöke. Jacob Zuma pártvezér-államfő igyekszik mindegyik frakció kedvére tenni, a piacbarát csoporttól a nagyvállalatok és a bányák államosítását követelő szélsőbaloldali szárnyig. Emiatt viszont nem mer határozott kormányzati döntéseket hozni, és kompromisszumaival saját hatalmát is gyengíti.

Tüntető fiatalok Sowetóban

AP

 Azt viszont az ANC és a kormány is szeretné elérni, hogy a politikai ütésváltásokból minél kevesebb kerüljön napvilágra. A fokvárosi parlament elé terjesztett törvénytervezet szerint bármely kormányzati szerv tetszése szerint minősíthetne titkosnak dokumentumokat, és azok jogosulatlan birtoklását, illetve publikálását akár 25 éves börtönnel is büntetnék. A tervezet sajtóhatóságot is létrehozna, amelynek hatalmában állna a tilalmakat megszegő újságírókat börtönre, kiadójukat pedig súlyos pénzbírságra ítélni. A törvényt még el sem fogadták, a dél-afrikai állami rádió- és tévétársaságot máris arra utasították, hogy ne készítsenek több interjút Thabo Mbeki volt államfővel, mert azzal „aláásnák” Zuma kormányát. Az államszervezetet minden szinten átszövő korrupcióról szóló beszámolókat sem kedvelik a hatalom köreiben, az egyik vezető lap újságíróját néhány nappal azután letartóztatták, hogy cikkében bírálta az országos rendőrfőkapitányt.

A nemzetközi újságíró-szervezetek tiltakoznak a törvénytervezet miatt, ami egyesek szerint az apartheid cenzúrájára emlékeztet. A fehérek felsőbbrendűségét tűzzel-vassal érvényesítő rezsim 16 éve megbukott – és az elnyomást 1948-ban bevezető afrikánerek európai gyökereit feledve a világbajnokság döntőjében sok fekete dél-afrikai a hollandoknak szurkolt –, ám az öröksége még kitörölhetetlen. A gazdasági erőviszonyok jottányit sem változtak, csupán annyit történt, hogy néhány önerőből kiemelkedett tehetséges fekete üzletember mellett az ANC és szövetségeseinek klientúrája bekerült a gazdagok közé, és ma már ők is olyan elszigetelten élnek a bűnözéstől és a szegény feketéktől, mint a fehérek. A johannesburgi tőzsde értékének 94 százalékát adó cégeket, a megművelt mezőgazdasági terület 81 százalékát továbbra is a fehérek birtokolják, és másfél évtized szociális programjai dacára a jövedelmi szakadék nem szűkült, a lakosság 47 százaléka kevesebb mint napi 2 dollárból tengődik, és még ezt is fenyegetve érzi a környező országokból érkező menekültektől.