S ez a kép nem is volt teljesen alaptalan. Hívei gyakran hivatkoztak arra, hogy Mubarak megmentette Egyiptomot a káosztól, amikor iszlám szélsőségesek 1981-ben lelőtték elődjét, Anvar Szadat elnököt. Távol tartotta országát a különböző közel-keleti konfliktusoktól, az 1979-es egyiptomi-izraeli békekötés után helyreállította Kairó kapcsolatait az arab világgal (Szadat lépése, a békekötés felháborodást keltett a térség többi államában), s elérte, hogy az Arab Liga visszaköltözzön Kairóba. Emellett hosszas habozás után liberalizálta a gazdaságot, hogy lehetővé tegye a növekedés gyorsulását. Egyiptom déli részén pedig kormányzatának sikerült felszámolnia a 90-es évek iszlám lázadását.
Amikor Szaddám Huszein iraki elnök 1990-ben megszállta Kuvaitot, Mubarak az amerikaiak oldalán sorakozott fel. Ugyanakkor az Irak elleni 2003-as inváziót ellenezte, helyesen jósolva meg, hogy mindez káoszhoz vezet majd. Amikor George Bush amerikai elnök kampányt indított az arab világ demokratizálásáért, látszólag Mubarak is csatlakozott ehhez a folyamathoz, megengedve, hogy 2005-ben az egyiptomi elnökválasztáson (az ország történelmében először) több jelölt indulhasson. Ám mihelyt Bush figyelme (és lelkesedése) alábbhagyott, Mubarak is visszatért a régi, megszokott ügymenethez: s különböző emberi jogi csoportok szerint a 2010-es parlamenti választásokon több visszaélés történt, mint bármikor korábban.
A kilencvenes évektől kezdve Mubarak a közel-keleti békefolyamat egyfajta "nem hivatalos védnökeként" tevékenykedett, közvetítve a palesztinok és az izraeliek, illetve a különböző palesztin frakciók között. Arab bírálói szerint azonban túlzottan az izraeli és az amerikai érdekeket nézte, a palesztinok kárára. S amikor a Hamász radikális iszlám mozgalom 2007-ben átvette az uralmat a Gázai övezetben, Egyiptom az izraeliekhez hasonlóan blokád alá vette a területet. 2008-ban pedig Mubarak kormányzata megengedte, hogy izraeli gépek a Gázai övezet elleni offenzívájuk során átrepüljenek egyiptomi területek felett.
Mindezek a lépések erősítették bírálóinak táborát. Vesztét azonban végül is az okozta, hogy kormányzásának majdnem 30 éve alatt Mubarak nem volt hajlandó változtatni azon a korrupt és tekintélyelvű rendszeren, amelyet elődjeitől örökölt.
