szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Caracas nem szerepel előkelő helyen a idegenforgalmi kalauzokban: még lakosai sem találják biztonságosnak, a közlekedése pedig egyszerűen pokoli. Mostanában azonban egyre több kezdeményezés történik annak érdekében, hogy élhető arculatot kapjon Venezuela fővárosa.

Egyre több a park, szélesebbek a járdák, felújítják a történelmi városközpontot, egyre több a rendőr az utcákon és szaporodnak a szabadtéri kulturális rendezvények: mindez arról tanúskodik, hogy néhány hónapja valami megindult a valaha az életminősége miatt a bevándorlók ezrei által annyira kedvelt Caracasban.

„Azt hiszem, az emberek a korábbinál jobban harcolnak a helyért. Alulról jövő nyomás kell, a jogaikat követelő állampolgárokkal és felülről jövő nyomás a terek visszafoglalására irányuló konkrét politikákkal” – mondta Cheo Carvajal, az egyik venezuelai újság Caracas gyalog című rovatának újságírója. Ugyanakkor, amikor Caracas éjjel a rossz közbiztonság miatt szellemvárossá változik, amikor órákig tartanak a dugók és a bámészkodók inkább a bevásárlóközpontokban csellengnek, úgy tűnik, sok feladat vár még a négymilliós nagyvárosra.

A kőolaj-nagyhatalom Venezuelában a legolcsóbb a világon a benzin (litere három eurócent, azaz nyolc forint), naponta ötmillióan járnak az utakon, 24 százalékuk magánautókban, amelyek a caracasi utak háromnegyedét foglalják el. 2010-ben mintegy 14 ezer embert öltek meg Venezuelában, ahol az emberölések aránya 100 ezer lakosra átlagosan 48 fő. Civil szervezetek szerint Caracasban minden 100 ezer lakosra 100 emberölés jut, ami rekordnak számít Latin-Amerikában. A városközpont az egyike azoknak a helyeknek, ahol a rossz közbiztonság, a piszok és gyalogosok helyszűke a legszembeötlőbb.

Venezuela függetlenségének július 7-én ünnepelt 200. évfordulójára tereket újítottak fel, történelmi épületeket rehabilitáltak és számos kulturális eseményt szerveztek, ami révén szokatlanul élénkké vált a város.

Daniel Fernandez Shaw építész, aki 40 éve vesz rész Caracas urbanizációs terveinek kidolgozásában, úgy vélte, hogy Quitóhoz vagy Bogotához viszonyítva a venezuelai fővárosban kevés a tervezés. Szerinte az átalakulás a szegénynegyedek életfeltételeinek javulásában mérhető fel, amely 320 milliárd eurós kiadást (86 ezer milliárd forint) feltételez egy olyan országban, ahol az ásványi kincsek gazdasága ellenére még mindig kirívóak a társadalmi különbségek.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!