Aligha gondolhatta Mariano Rajoy, a spanyol Néppárt (PP) vezetője, hogy a papírformát igazoló vasárnapi fölényes választási diadala után sok türelmi időt kap, ám arra nemigen számított, hogy a pénzpiacok ilyen gyorsan jelzik: megoldási javaslatokat várnak tőle az országot sújtó válságra. A spanyol és a német államkötvények hozamának különbsége hétfőn a múlt hetihez képest 28 bázisponttal megugrott, és 4,7 százalékpont fölé emelkedett. Mivel az Európai Központi Bank (EKB) ezúttal nem avatkozott közbe vásárlással, az elvárt hozam újra közel került a 7 százalékhoz, ahol korábban Írország, Portugália és Görögország számára is túl drágává vált az adósságállomány refinanszírozása, és az EU-nak kellett mentőcsomaggal közbelépnie.
Nincs ideje a harmadik nekifutásra hatalomra került – a spanyol demokrácia történetében legidősebbként első hivatali idejét kezdő –, 56 éves Rajoynak, hogy kiélvezze politikai sikerét. A PP a 350 fős madridi alsóházban a legnagyobb többséget szerezte meg azóta, hogy 1982-ben a Francisco Franco diktatúrája utáni korszakváltást jelezve a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) főtitkára, az országot megszakítás nélkül 13 és fél éven át vezető Felipe González elnyerte első mandátumát. A PSOE fordított utat járt be, 1982 óta a legrosszabb eredményét érte el, és csak 110 képviselőt küldhet a törvényhozásba, miután a választók a PP kék színére festették csaknem az egész országot. A csalódottak növelték az egykori kommunista pártot is magába foglaló Egyesült Baloldal táborát is, a politikai erő a 2008-as 2 után most 11 mandátumot szerzett.
Ölébe hullott a győzelem Rajoynak és a jobboldalnak. A Franco tábornok halálának 36. évfordulóján tartott választáson Barcelonában a kora őszre emlékeztető, húszfokos melegben hosszú sorok kígyóztak a választási helyiségeknél, sokan akartak véleményt mondani a szocialisták hétéves kormányzásának utolsó szakaszáról. A PP előre megírt diadalára jellemző, hogy a szavazás után benépesült bárokban és kávézókban nem a politikai jövőt latolgatták, hanem annak örvendeztek, hogy a város gránátvörös-kék csapata, az FC Barcelona végre újra könnyed játékkal, 4:0 arányban lelépte a hétvégi bajnoki fordulóban a Zaragozát. Pedig a választás tétje Spanyolország jövője szempontjából nagy volt, a szavazók azonban beletörődni látszottak: ahhoz, hogy jobb legyen, először rosszabbnak kell lennie. Egy korábban eladóként dolgozó hölgy a HVG tudósítójával megosztotta azt a félelmét, hogy Rajoy minden fogadkozása ellenére hozzányúlhatnak a nyugdíjakhoz, hiszen – mind mondta – a távozó szocialista miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero is „mennyi mindent megígért négy éve, és nézze meg, most hol tartunk”.
A 2004 márciusában, három nappal a madridi terrormerénylet után – az iszlamista szélsőségesek elkövette robbantásokat rögvest az ETA baszk szeparatista szervezet számlájára írta a PP, és ezzel óriási politikai hibát követett el – hatalomra jutott szocialisták a 2008-as pénzügyi válságig magabiztosan kormányoztak. A mélyen katolikus Spanyolországban elismertették a melegházasságot, legalizálták az abortuszt, és visszaszorították az egyház hatalmát. A gazdasági fellendülés azt ígérte, hogy az ország felzárkózik az EU centrumához, ám az építőipar felfuttatásával táplált ingatlanlufi kipukkant, a befagyott jelzáloghitelek megrendítették a bankrendszert, a Zapatero-kormány pedig egyik megszorító intézkedést hozta a másik után. Az első nagy pofont az idén tavasszal kapták a szocialisták, akiket a regionális választáson több korábbi fellegvárukból is kifüstöltek a néppártiak.
A legsúlyosabb gond a 22 százalékos, az EU-átlag duplájára rúgó munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy az ország történetében rekordszámú, ötmillió ember keres hiába munkát. Az állástalanok aránya 45 százalék a fiatalok körében, ők indították hónapokkal ezelőtt az elégedetlenkedők (indignados) mozgalmát. A rendszerellenes, politikából kiábrándult fiatalokat a változás szele sem söpörte ki a barcelonai Plaza de Catalunya térről, ahol az enyhén marihuánaszagú levegőben táborozók vasárnap síppal, konzervdobozok ütögetésével és kulcscsomóik rázásával követeltek ingyenes, minőségi oktatást és egészségügyet.
A szocialisták Katalóniában is teret vesztettek, barcelonai központjukban leverten figyelték, amint a kivetítőn miniszterelnök-jelöltjük, Alfredo Rubalcaba elismerte a súlyos vereséget. Láthatóan megtört volt a terembe nem sokkal később érkezett Carme Chacón védelmi miniszter is, aki korábban szintén pályázott a PSOE vezetésére. Joan Rangel Terras, a madridi alsóházban mandátumot szerzett szocialista jelölt a HVG tudósítójának a gazdasági válsággal magyarázta kudarcukat, ám úgy vélte, „az emberek nem fogják tűrni, ha visszavágják szociális jogaikat az oktatásban vagy az egészségügyben”.
Egyelőre nem tudni, hogy a december 20-ára tervezett parlamenti bizalmi szavazás után hivatalba lépő Rajoy milyen gazdaságpolitikát folytat majd – a biztos győzelme tudatában ennek kifejtésétől óvakodott az egyetlen, november 7-ei miniszterelnök-jelölti tévévitában. Az EU ötödik legnagyobb gazdasága az idén a GDP 6 százalékára rúgó költségvetési hiánnyal számol, amit jövőre 4,4 százalékra kell leszorítania, ez 17,3 milliárd – egyes elemzők szerint akár 40 milliárd – eurós kiadáscsökkentést jelent. Rajoy bizonygatja, hogy nem nyúl az egészségügyhöz és az oktatáshoz, azt azonban nem árulta el, hol nyír, és honnan szerez többletbevételt.
A megválasztott miniszterelnök győzelmi beszédében nem csodákat, hanem eredményeket ígért. Konkrétumokat és kormánya megnevezését a következő hetekben várják tőle, s különösen azt, ki kerül a kulcsfontosságú gazdasági miniszteri posztra. Az új kormányra vár a 2012-es költségvetés elkészítése is, az igazi kihívás viszont a társadalmi problémákkal fenyegető krízis kezelése. Spanyolországban 1,4 millió háztartás tengődik alkalmi munkákból, és egymillió ingatlantulajdonost fenyeget a banki foglalás réme. Ehhez képest sokak szemében eltörpül, hogy a katolikus nevelést kapott Rajoy regisztrált élettársi kapcsolatra cseréli-e az általa ellenzett melegházasság intézményét, szigorítja-e az abortuszt, vagy nagy szivarrajongóként enyhít-e a dohányzási tilalmon.
GÁL KRISZTIÁN / BARCELONA
