Három évig semmilyen választáson sem kell megméretnie magát a lengyel kormánynak, így Donald Tusk miniszterelnök belekezdhet abba, amit az októberben ismét győztes jobbközép koalíciója előző négy éve alatt halogatott: az állami kiadások és bevételek szerkezetének átalakításába. Igaz, az európai adósságválság és a lengyel költségvetés helyzete is rákényszeríti, hogy ne húzódozzon tovább a megszorításoktól. A kormányprogram deklarált célja, hogy a deficit a GDP idei évre várt 5,6 százalékáról jövőre 3 százalék alá, a Tusk-kabinet mandátumának lejártára, 2015-re pedig 1 százalékra csökkenjen, az államadósság pedig ne érje el a hazai össztermék 55 százalékát, mert akkor az alkotmány automatikus kiadáscsökkentő intézkedéseket ír elő.
A legnagyobb változás az adó- és járulékrendszerben várható, ami ellen máris egyként berzenkedik az egykor a Lengyel Egyesült Munkáspárttal társutas OPZZ szakszervezeti szövetség, valamint az érdekvédelmi hagyományait őrző Szolidaritás. A férfiak és a nők nyugdíjkorhatárát 2013-tól a jelenlegi 65, illetve 60 évről folyamatosan 67 évre emelik (2020-ra, illetve 2040-re érik el). A katonák, tűzoltók és rendőrök legkorábban 55 évesen, minimum 25 év szolgálati idő után mehetnek nyugdíjba, ez a szabály azonban csak a 2012-től egyenruhát húzókra érvényes. Minden katolikus papot bevonnak az állami nyugdíjrendszerbe, és ha kell, ehhez újratárgyalják a Vatikánnal kötött konkordátumot is. A bányatársaságok alkalmazottai közül pedig a jövőben csak azok mehetnek majd korkedvezménnyel nyugdíjba, akik a föld alatt dolgoznak.
Az egyéni gazdák különálló, rendkívüli kedvezményeket garantáló nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerét is átalakítják, a Tusk vezette jobboldali liberális Polgári Platform (PO) koalíciós társa, az agrárbázisú Lengyel Néppárt (PSL) megbékítésére azonban a lépések az általános reformoknál enyhébbek lesznek. A legfeljebb 6 hektáron gazdálkodók egészségbiztosítását továbbra is az állam fizeti, a 6–15 hektáros birtokkal rendelkezők havi 18 zlotyt (1 zloty = 70 forint), az annál nagyobb földet művelők pedig 38 zlotyt rónak le. A kormány 2013-tól szeretné kötelezővé tenni, hogy a gazdák könyvelést vezessenek, ami az első lépés lenne afelé, hogy bevonják őket a személyi jövedelemadó hatálya alá.
A bevételek növelését célozza, hogy a munkáltatók által fizetett járulékot 2 százalékponttal megemelik, ami évi 13 milliárd zlotyval csökkentheti az állami társadalombiztosítási alap hiányát. Becsukják azt a kiskaput, amivel egyes befektetéseknél meg lehetett kerülni a 19 százalékos forrásadó befizetését, és egyelőre nem ismert nagyságú adót vetnek ki a réz- és ezüstbányászatra – a terv hírére reagálva nagyot esett a KGHM rézkombinát részvényeinek árfolyama a varsói tőzsdén –, valamint a felfutás előtt álló (HVG, 2011. október 1.) palagáz-kitermelésre. Megszüntetik az internethasználatra igénybe vehető adókedvezményt, amivel évi 1,5 milliárd zlotyt spórol az államkassza. A „kreatív tevékenységet végző szakmák” képviselői – mint az újságírók és a művészek – pedig a jövőben csak akkor vonhatják le adóalapjuk felét költségátalányként, ha az éves jövedelmük nem haladja meg a 85 ezer zlotyt. Ugyanez a határa annak, hogy az egy gyereket nevelő családok megkaphassák az egyszeri szülési segélyt, és igénybe vehessék a gyerekek utáni adókedvezményt. Mindkettő továbbra is jár a kétgyermekeseknek, a három és annál több utódot nevelők pedig a kedvezmény, illetve a juttatás másfélszeresére lesznek jogosultak.
Már csak azért is határozottan vághat bele a reformokba Tusk, mert a négy évvel ezelőttihez képest kevés kompromisszummal, lényegében a saját szája íze szerint állíthatta össze kormányát, amelyben nem ellensúly a gazdasági tárca mellett a miniszterelnök-helyettesi pozíciót is birtokló Waldemar Pawlak PSL-vezér, aki ezúttal hiába várta, hogy formális koalíciós szerződést kössenek vele. Tusk legnagyobb pártbeli vetélytársa, Grzegorz Schetyna nem csak a szejm marsalli pozíciójáról volt kénytelen lemondani – utóda, a korábbi egészségügyi miniszter, Ewa Kopacz az első nő az alsóház élén –, nem kapott helyet a kabinetben sem. Erős ember maradt viszont Jacek Rostowski pénzügyminiszter – aki a költségvetés tervezetéhez 1 százalékos recesszióval, valamint 2,5, illetve 3,2 százalékos növekedéssel számoló forgatókönyveket készített, amelyek közül decemberben választanak –, valamint a külügyek hozzá hasonlóan Nagy-Britanniában végzett irányítója, Radoslaw Sikorski.
A miniszterelnök sakkozott a pozíciók elosztásával. A filozófus Jaroslaw Gowin kinevezésével az igazságügyi tárca élére meghökkenést keltett ugyan, de egyben kemény feladat elé állította a korábban Schetyna embereként őt sűrűn bíráló politikust. Nagy falat lehet a munkaügyi miniszterség az alig 30 éves, PSL-beli Wladyslaw Kosiniak-Kamysznak, míg az októberi választáson összecsuklott posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetségből a PO-hoz átült Bartosz Arlukowicznak az egészségügy irányítójaként azokat a reformokat kell továbbvinnie, amelyeket évek óta támad. A kabinet tagjai Tusktól függnek vagy vele szövetségesek; az újonnan létesített államigazgatási és digitális stratégiai miniszteri posztra a kormányfő beemelte korábbi főtanácsadóját, Michal Bonit. A háttérben pedig továbbra is Tusk legfontosabb bizalmasának számít két, még gdanski liberális körökből származó szövetségese: az 1991-ben rövid ideig kormányfő Jan Krzysztof Bielecki, valamint Krzysztof Kilian.
NAGY GÁBOR
