Évtizedek óta váratott magára az európai szabadalmi megállapodás létrejötte, amelynek oroszlánrészét tavaly a soros uniós elnökségként Magyarország végezte el véget vetve a nyelvi és a szabadalmi bíráskodási rendszerről szóló vitáknak. Végül a spanyolok és az olaszok kivételével 25 tagállam által elfogadott kormányközi megállapodás a remények szerint egytizedére csökkenti a jelenlegi költségeit a találmányok védelmének.

Mindeddig a találmányokat és fejlesztéseket védő szabályok továbbra is nemzeti szinten voltak meghatározva, és hiába létezik 1973 óta európai szabadalom, annak megszerzése rendkívül drága és körülményes. Ez pedig nem csak a fejlesztéseikkel piacra igyekvő kisvállalatokat tántorítja el gyakran az üzleteléstől más tagállamokban, de jelentős extra költségeket ró a határokon átnyúlóan működő multinacionális vállalatokra is.

A csütörtöki tárgyalási nap után még csak “remélt megállapodásként” beszélt az uniós szabadalomról a dán elnökség, minthogy az uniós vezetők éjjel nem tudtak közös nevezőre jutni a szabadalmi bíróság központjának kérdésében. A helyszínért Párizs, London és München volt versenyben, a kompromisszumos megoldás szerint viszont pedig végül “központi bíróság nélkül”, mind a három városban helyet kapnak majd a szabadalmi bíróság különböző tudományterületeken dönteni hivatott bíróságok. Az új szabadalmi intézményrendszer részeként Budapesten jön létre a szabadalmi bíróképzés központja.

A soros EU elnökséget vezető dán miniszterelnöknő, Helle Thorning-Schmidt kijelentette: az egységes szabadalmi rendszerre, mint az európai versenyképesség javítás egyik fontos zálogára tekintenek.

Miről szól az új rendszer?

Ezentúl az Unió huszonhárom hivatalos nyelve közül bármelyiken beadható egy szabadalom, amely ezentúl nem jelent többletterheket a jogvédelmet kérőre. A kérelem pozitív elbírálás esetén pedig alapból mind a 25 országra kiterjedő jogvédelmet biztosítanak a szabályok.

Ez pedig zöld utat jelent az olcsóbb és versenyképesebb rendszer felállása előtt. Míg ugyanis jelenleg az Egyesült Államokban 1850 euró körül van egy szabadalom bejegyeztetése, addig ahhoz hogy az egész Európai Unióra kiterjedő szellemi jogi védelmet kapjon egy találmány legalább a tízszeresébe kerül egy feltalálónak vagy vállalatnak.

A hatalmas költségkülönbség nagy részét a fordítási kiadások teszik ki. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyanis ahhoz, hogy valaki az 1973 óta létező európai védelmet szerezzen találmányának, minden olyan ország nyelvére le kell fordíttatnia a szabadalma szövegét ahol szellemi jogi védelmet szeretne kapni. Azt pedig, hogy hány országra érvényes védelmet szeretne kapni, előre meg kell jelölnie beadványában, felkészülve az azzal járó többlet költségek fedezésére.

Ezt a rendszert váltja fel az új szabályozás, amely szerint egy magyar feltaláló esetében például elég lesz magyarul beadni a teljes leírást és a szabadalmi igénypontokat, valamint megadni, hogy a három eljárási nyelv közül melyikben szeretné ha szabadalmával foglalkozzanak. Ehhez mindössze egyszer kell bejegyzési díjat fizetnie, majd a nemzeti szabadalmi hivatal vagy a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) a levédendő ötlet teljes szövegét az elbírálás nyelvére fordítja, illetve az igénypontokat mindhárom nyelvre átülteti.

A jövőben minden fordítási költséget vagy visszatérítenének, vagy eleve magukra vállalnának a szabványügyi hivatalok, jelentősen olcsóbbá téve a jelenleginél a rendszert. Ráadásul a tervek szerint egy automatizált fordítórendszer alkalmazásával tájékoztató jellegű fordítása minden találmánynak hozzáférhető lesz az EU összes nyelvén bárki számára ingyenesen.

Az igazi kérdés azonban az, hogy elengedő lesz-e a szabályok és a nyelvi rezsim könnyítése ahhoz, hogy az amerikaihoz (426 ezer), japánhoz (408 ezer) kínaihoz (210 ezer) vagy dél-koreaihoz (166 ezer) léptékű szinte nőjön a 2006-os adatok szerint 135 ezer az EPO által bejegyzett szabványok száma.