szerző:
Lenti Attila (Medellín)

Béketárgyalásokat kezdett a kolumbiai kormány a szélsőbalos FARC gerillahadsereggel. Évtizedek óta zajló, millióknak szenvedést okozó, megnyerhetetlen háború végére tehet pontot a tárgyalások sikere. De még így sem biztos, hogy beköszönt a teljes béke Kolumbiában, ahol az alapítás óta folyik valamilyen harc.

Kolumbiában egy hete bombaként robbant a hír: a kormány és a FARC-EP (Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői – Néphadsereg) gerillaszervezet bejelentették, hogy októberben Oslóban béketárgyalásokat kezdenek, amely pontot tehet az országban zajló sok évtizedes fegyveres konfliktus végére.

Tíz éve egyszer már sikertelenül próbáltak békét kötni a felek. Andrés Pastrana kormánya és a FARC vezérei keserű szájízzel álltak fel a tárgyalóasztaltól négyévnyi bizalmatlansággal, alattomos katonai taktikázással és visszaélésekkel teli közeledési kísérlet után. 1998-ban, a gerillák erejének csúcspontján a dialógus széles körű társadalmi támogatást élvezett és kulcsfontosságú kampánytémává vált a választások során. Ám négy évvel később, a kormány bizonytalankodása és a FARC által a fegyverszünet alatt is folytatott kábítószer-kereskedelem, emberrablások és gépeltérítések teljesen aláásták a békébe vetett hitet, így a megbeszélések kudarcba fulladtak.

A kolumbiaiak 2002-re teljesen kiábrándultak a tárgyalásokból és a békefolyamat legfőbb kritikusát, a keménykezű Álvaro Uribe Vélezt juttatták hatalomra, aki a „terroristák” teljes katonai megsemmisítését tűzte ki célul. Ugyanakkor az USA már a béketárgyalások alatt elkezdte a pénzt pumpálni a hadseregbe a Plan Colombia nevű katonai segélyprogram keretében, amely a következő években alaposan átformálta a hadsereg és a FARC közötti katonai erőviszonyokat.

Uribe mégsem tudta térdre kényszeríteni a gerillákat korrupció-gyanús módszerekkel lehetővé tett újraválasztással nyolc évesre nyúlt kormányzása alatt. Azonban a George W. Bush amerikai elnöktől átvett „terrorizmus elleni harc” retorikáját kitűnően alkalmazó kormányfőnek a második ciklusa végére kétségtelenül sikerült jelentosen meggyengíteni a számos jelentős vezetőjét és maradék társadalmi bázisának nagy részét elveszítő FARC-ot. A hadsereg légi hadviselésére és egyre kifinomultabb hírszerzési képességeire reagálva, a gerillaszervezet lemondott egy valódi felkelő hadsereg építéséről és visszatért a gerilla harcmodorra, a konfliktus kegyetlenségét alátámasztó, fokozott gyalogsági akna-használat mellett.

Uribe nyolc évének háborús retorikája következtében soha nem látott méreteket öltött a társadalom politikai polarizációja, az ellenzék durva megbélyegzése és a „cél szentesíti az eszközt” politikai szemléletmódja. A „béke” szó a gyengeség szinonímája volt, említése pedig minimum gyanút keltő. A katonai kórházak megteltek aknák által megcsonkított fiatal katonákkal, az erőszakos kitelepítések okozta menekültáradat tovább táplálta a nagyvárosok nyomornegyedeit és a világon egyedulállóan nagy társadalmi egyenlőtlenségek nem csökkentek az egyébként elfogadható, évi 4-5 százalékos gazdasági növekedés ellenére sem.

A fokozott katonai ellenőrzés miatti relatív biztonságérzet, a tömegkommunikációs propaganda és az ország karizmatikus-populista vezetési stílust nagyra értékelő politikai kultúrája miatt a sorozatos és súlyos korrupciós botrányok sem ingatták meg túlságosan Uribe elnök népszerűségét. Ezt kihasználva került utódja, a hagyományos bogotai elitből kikerülő volt védelmi miniszter, az elődjéhez hasonlóan jobboldali Juan Manuel Santos az ország élére a 2010-es választásokon.

Juan Manuel Santos elnök a kormány és a hadsereg képviselőinek jelenlétében bejelenti a béketárgyalások megkezdését 2012. szeptember 4-én.
©

Santostól a közvélemény Uribe politikájának hiánytalan folytatását várta a kampány alatt elhangzott ígéreteknek megfelelően. Azonban még a legtapasztaltabb elemzők is megdöbbentek a hivatalba lépő kabinet teljesen új irányt kijelölő elképzelésein, amelyek már a jelenlegi békefolyamat előkészítését is célozták. Santos elnök, a biztonsági kérdésekre továbbra is nagy hangsúlyt fektetve, a több évtizedes fegyveres konfliktus áldozatainak kárpótlását, és a háborúzó felek által illegálisan eltulajdonított földek visszaadását is kezdeményezte. E két bonyolult célkitűzés egyrészt hagyományosan a helyi baloldal követeléseinek számít, másrészt megoldatlan történelmi problémák orvoslását célozza.

Elszántnak tűnnek a békére

Kolumbiában az elmúlt húsz évben az erőszakos kitelepítések nagyjából 3,7 millió személyt és 6,6 millió hektár földet érintettek emberi jogi szervezetek adatai szerint. A földreform viszont gyakorlatilag az ország 19. század eleji függetlenedése óta szociális feszültségek forrása, és számos fegyveres mozgalomnak adott táptalajt. A földreform a FARC előzményének tekinthető „paraszti önvédelmi szervezetek” születése óta a gerillák legfontosabb követelése, így a téma alkalmas arra, hogy kifogja a szelet a lázadók vitorlájából.

Az elnök előtt álló kihívás hatalmas. Az ország feudális jellegű agrárstruktúráját a harmincas évek óta hiába próbálják megreformálni. Az eddigi gyenge próbálkozások minduntalan elakadtak a nagybirtokos politikai és gazdasági elitek ellenállásán. Az elégtelen intézményi kapacitás mellett most is leginkább az ellenérdekelt oligarchákkal szövetkező paramilitáris fegyveres szervezetek jelenthetik a legnagyobb akadályt.

Alig kezdtek bele a földreform és a kárpótlás – a kritikusok által máris erőtlennek nevezett - megvalósításába, a kormány újabb nagy fába vágta a fejszéjét. Augusztus 27-én Juan Manuel Santos megerősítette a FARC-vezérekkel folytatott kubai egyeztetésekről szóló híreszteléseket, majd szeptember 4-én bejelentette, hogy októberben megkezdődnek a béketárgyalások két fázisban, Oslóban, majd Havannában. Kuba és Norvégia mellett Venezuela és Chile közvetítésével.

A nyolc évig háborús lázban égő közvéleményt sikerült áthangolni, mivel a lakosság nagy elégedettséggel fogadta a döntést és hetek óta másról sem beszél. Az egyetlen komolyabb kritikus éppen Uribe exelnök. Úgy tűnik, az új polarizáció a békepártiak és a szélsőjobboldallal azonosított, a fegyveres megoldás mellett kitartók között húzódik, véglegessé téve a Juan Manuel Santos és elődje közti szakítást.

FARC-gerillák motoznak egy férfit. A szervezet az ország jelentős területeit tartotta ellenőrzése alatt.
©

Az elemzők nagyrészt optimisták, de nem hiányoznak a szkeptikus hangok sem. Az optimizmust számos fontos érv erősíti. A gerillák és a kormány a jelek szerint február óta titkos előkészítő tárgyalásokat folytatnak, és mindkét fél számos lépést tett, amelyek komoly politikai szándékot tükröznek és a sikeres megegyezést célozzák. A Santos-adminisztráció által megkezdett reformok mellett a FARC fogva tartott katonákat engedett el, felfüggesztette az emberrablásokat és a vezetőségén belül elhallgattatta a politikai vonalon kevésbé képzett háborús stratégákat. Az eddigi megbeszélések kellő diszkrécióval folytak, ezúttal nem érezhető az a korábban jellemző tendencia, hogy a felek politikai tőkét akartak volna kovácsolni a békefolyamatot kísérő média-felhajtásból. Kolumbia másik számottevő gerillaszervezete, az ELN (Nemzeti Felszabadító Hadsereg) vezetői szintén bejelentették, hogy szeretnének bekapcsolódni a párbeszédbe.

A tárgyalások 5 fő pontja az agrárkérdés és vidékfejlesztés; a békefolyamatból születő új politikai mozgalmak demokratikus részvételének garanciája; a gerillák leszerelése és társadalmi reintegrációja; a kábítószer-kereskedelem; az igazságtétel és kárpótlás a konfliktus áldozatainak. A FARC jelentős engedményeket tett korábbi álláspontjához képest, hiszen sem az ország gazdasági modellje, sem egy esetleges új alkotmány megalkotása nem kerül a tárgyalóasztalra. A legutolsó béketárgyalásokra tíz téma volt kitűzve egyenként száz alponttal, amelyek az 1991-es alkotmány egészét érintették. Ezek megvitatása elméletileg mintegy nyolc évet vett volna igénybe.

A különbség érthető: a FARC ma már nem egy bivalyerős és arrogáns, a fővárost gyűrűbe fogó hadseregként vesz részt a párbeszédben, hanem egy valamelyest legyengített és megfáradt szervezetként, amelynek ereje még képes a hadsereg sakkban tartására, ám már messze nem elegendő a hatalomátvételhez. A semleges országok bevonása és a külföldi helyszín lehetővé teszik a nyugodt légkört a hazai politikai hisztériakeltés kizárásával, a nemzetközi közösség pedig rendszeresen ellenőrizni fogja az aktuális eredményeket.

Az ország, ahol még soha nem volt béke

Egy ismert kolumbiai újságíró nemrég viccesen egy antropológus bevonását kérte, hogy a tárgyaló felek megértsék egymást. A divatos külföldi egyetemeken képzett kormánydelegátusok és a vidéki eredetű, ötvenes évek óta harcban álló, a társadalmi kirekesztés frusztrációját magában hordozó FARC gerilláinak párbeszéde ugyanis két távoli civilizáció találkozásához hasonlít. Sokan pozitívumként értékelik, hogy most nincs fegyverszünet, aminek a betartása csak bonyolítaná a tárgyalásokat. Azonban egyelőre furcsa elképzelni egy olyan helyzetet, amelyben a tárgyalók Havannában kedélyesen rumoznak, míg odahaza a felek a hegyekben lövik egymást.

A háború ellen tiltakozó szentmise a FARC által elrabolt emberek képeivel
©

Megoldatlan kérdés a gerillák jogi felelősségre vonása. A FARC-nak még a delegációja is tele van emberi jogi bűncselekményekkel és kábítószer-kereskedelemmel vádolt figurákkal, akik ellen érvényes letartóztatási parancs van érvényben és az USA kéri a kiadatásukat. A fegyvert viszont nyilván senki sem akarja letenni a börtönért cserébe, főleg hogy még politikai részvételi lehetőséget is kérnek. Emberiség elleni bűncselekmények elkövetése esetén viszont Kolumbia az aláírt nemzetközi szerződések értelmében nem adhatna felmentést egyetlen gerillának sem.

Kolumbiában a „béke” szót gyakran értik a gerillákkal való megegyezés és leszerelés szinonimájaként. Azonban kevesen gondolhatják komolyan, hogy még sikeres tárgyalások esetén is beköszönt az igazi béke kora Kolumbiában, ahol az államalapítás óta folyik valamilyen harc. A kábítószer-kereskedelemhez köthető maffiaháborúk nem szűnnek meg egyik pillanatról a másikra, ugyanakkor a konfliktus alapvető okait sem iktatja ki egy sikeres békefolyamat. A mélyen korrupt és individualista politikai kultúra, az erősen hierarchikus és egyenlőtlen társadalmi szerkezet, amely nem ad teret a társadalmi mobilitásnak, a vidéki szegénység és a munkahelyek hiánya, a természeti kincsek (arany, koltán, smaragd, olaj, szén, stb.) kiaknázásával kapcsolatos viták és ezeknek a fegyveres konfliktusban játszott szerepe megannyi hosszútávú nehézséget jelentenek. Megoldásuk egy hatékony, a jelenleginél jóval nyitottabb állam és egy aktív civil társadalom közös erőfeszítését igényli.

Az országban az utolsó sikeres békefolyamat 1990-ben záródott le az M-19 gerillaszervezet leszerelésével. Az M-19 egykori főparancsnoka, majd elnökjelöltje, Carlos Pizarro felismerte, hogy a vég nélküli háború nem vezethet eredményre. A FARC későbbi sorsát akarta elkerülni. Kampánykörútja alatt egy merényletben meggyilkolták, növekvő népszerűsége szúrta a hatalmi elit szemét. Csak remélni lehet, hogy 2013-ban ismét sikeres békefolyamat következik, ezúttal valódi garanciákkal és utólagos véráldozatok nélkül.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
MTI Világ

Megoldódik a gerilla-kérdés a kolumbiaiak többsége szerint

A kolumbiaiak jelentős része támogatja, hogy béketárgyalást kezdjenek a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű baloldali gerillaszervezettel. A hír magasba repítette Juan Manuel Santos elnök népszerűségét egy friss közvélemény-kutatás szerint.

MTI Világ

Béketárgyalásokba kezdhet a FARC és a kolumbiai kormány

Béketárgyalásokba kezd a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) szélsőbaloldali gerillaszervezet és a kolumbiai kormány a Telesur latin-amerikai televízió értesülései szerint. A televízió szerint a kormány és a gerillák erről kubai találkozójukon állapodtak meg.

MTI Világ

Gyerekmerénylőket toboroz a FARC a kolumbiai kormány szerint

A kolumbiai kormány ellen küzdő szélsőbaloldali gerillaszervezet, a FARC gyerekeket használ öngyilkos merényletek elkövetésére - ezt állították hétfőn a kolumbiai hatóságok, miután az ország északi részén rábukkantak két fiatalra, akiknél robbanóanyag volt.

1,3 milliárdot költött ügyvédekre a csődközelben lévő Pécs

1,3 milliárdot költött ügyvédekre a csődközelben lévő Pécs

Eltűnt egy 13 éves kislány Budapesten

Eltűnt egy 13 éves kislány Budapesten

A mesés Esterházy-kincseket Ausztriában jobban megbecsülik, mint nálunk

A mesés Esterházy-kincseket Ausztriában jobban megbecsülik, mint nálunk

Az ÁSZ szerint semmi haszna nem lenne az áfacsökkentésnek

Az ÁSZ szerint semmi haszna nem lenne az áfacsökkentésnek

Filmbe illő rablás volt Miamiban, autós üldözéssel, tússzal, lövöldözéssel, négy ember meghalt

Filmbe illő rablás volt Miamiban, autós üldözéssel, tússzal, lövöldözéssel, négy ember meghalt

Az adóhivatal egymilliárd forintot fizet Mészáros Lőrinc volt jobbkeze cégének

Az adóhivatal egymilliárd forintot fizet Mészáros Lőrinc volt jobbkeze cégének