Irak biztonságát és területi integritását veszélyezteti a szíriai konfliktus, Bagdadnak egyszerre kellene megfelelnie Washington, Teherán és Ankara elvárásainak.
Szír menekültek préselődnek a lezárt kapuk rácsaihoz a szír–iraki határ egyik átkelőjénél, el-Káimnál, mások a két ország közti betonfal tetejére másznak fel. Mind egyet akar, kapni a túloldalon teherautókon érkezett élelmiszerekből, főzőolajból, lisztből, palackozott vízből. A határátkelőkön egyre gyakrabban ismétlődő jelenet jól tükrözi az iraki síita vezetés dilemmáit a szíriai háború kapcsán, hogy kinek és hogyan segítsen. Núri al-Maliki iraki kormányfő egyszerre van ráutalva az USA-ra és Iránra, Washington ellenségére.
A síita Maliki Szíriában, majd Iránban talált menedéket a Szaddám Huszein egykori iraki diktátor vezette szunnita elnyomó rezsim elől, melynek az USA 2003-as inváziója vetett véget. Így nemcsak a hála vezeti, de természetes szövetségese is Basar Asszad szír elnöknek, aki az iszlám síita ágából kivált alavita áramlathoz tartozik. Az USA által támogatott, főként szunnita felkelők menekülő hozzátartozóit azonban Bagdad nem látja szívesen, ezért Maliki nemrég utasította a határőröket, hogy ne engedjék be az átkelőkön a felnőtt férfiakat.
A szír szunniták beáramlása tovább korbácsolhatja az iraki síita többség és a szunnita kisebbség közti, újabban ismét fellángolt ellentéteket, amelyek 2006–2007-ben majdnem polgárháborúba sodorták az országot. Kilenc hónappal az amerikai hadsereg távozása után egyre több a szélsőséges szunnita csoportokhoz vagy az al-Káida sejtjeihez köthető merénylet, ami azt mutatja, hogy még mindig rendkívül törékeny az iraki biztonsági helyzet. Az iraki síiták számára az igazi rémálom az lenne azonban, ha Szíriában az alavita kisebbség hatalmát erőszakkal megdöntenék, és szélsőséges, Bagdaddal szemben ellenséges szunniták kerülnének a helyére.
Az amerikai katonák tavaly év végi kivonulása óta még mindig nincs megállapodás az iraki–amerikai katonai együttműködésről, esetleges tengerentúli csapatok, kiképzők iraki állomásoztatásáról, de ha a terrorizmus megint lángba borítja Irakot, csak a volt megszálló segíthet. Egy 19 milliárd dolláros program keretében már most is az USA látja el fegyverekkel az iraki hadsereget, az idén 2 milliárd dollár értékben hagyott jóvá eszközöket Bagdad számára, például harckocsikat és harminc F–16-os vadászgépet.
Irán volt ugyanakkor az, amely befolyásánál fogva rávette az egymással hadakozó iraki síita frakciókat, hogy támogassák Maliki 2010-ben létrejött második kormányát. Bagdad pedig – rendre Teherán álláspontját osztva – elutasítja, hogy a Nyugat vagy az Arab Liga Asszad tárgyalások nélküli lemondását követeli. Irán Bagdadot a Damaszkusz–Teherán-tengely részének tekinti. Nyugati források szerint Iránból Irakon keresztül özönlik a fegyver Szíriába, így megint csak Maliki kötéltáncát mutatta, amikor a minap Washington nyomására bejelentette, hogy szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogják az iraki légtéren átrepülő iráni gépeket. Ez aligha elégíti ki az amerikaiakat, akik szerint Teherán nemcsak fegyvert, de tanácsadókat, katonákat is küld Damaszkusznak.
Hasonló egyensúlyozó mutatványra kényszerül Irak Törökországgal szemben is. Ankara a szír felkelőket támogatja, így ellentétes oldalon áll, mint Bagdad, de a kurdkérdésben azonos az álláspontjuk: mindenképp megakadályozni, hogy független állammá formálódjanak az önállósuló kurd entitások. A három észak-iraki tartományból álló kurd autonómia mintájára szeretne különválni a kétmilliós szíriai kurd közösség is. Ha az iraki résszel esetleg egyesülne, az nemcsak Szíria és Irak területi integritását veszélyeztetné, hanem elfogadhatatlan lenne Törökországnak is, ahol jelentős a kurd kisebbség.
Márpedig a The New York Times amerikai napilap szerint is az iraki kurdok egyik nagy öregje és vezetője, Maszúd Barzáni igyekszik egységesíteni a szíriai kurd mozgalmakat. Sőt az iraki kurdok katonai kiképzésben is részesítik szír társaikat, akik nem a jelenlegi polgárháborúban kívánnak részt venni, hanem már az Asszad utáni időszakra készülnek. A damaszkuszi rezsim alatt másodrendű polgárokként élő kurdok érdekeltek Asszad bukásában, de gyanakvóan tekintenek a Szabad Szíriai Hadseregben tömörülő szélsőséges, nacionalista szunnita csoportokra, amelyek nem támogatják az autonómiájukat.
A kurdok Szíria északkeleti területein el is kezdték szervezni a saját társadalmukat, amihez hozzájárult, hogy a damaszkuszi kormányhadsereg elvonta onnan az erőit, és az ellenzék sem terjesztette ki tevékenységét a térségre. Így már most is viszonylagos békés önállóságot élveznek, a volt kormányépületeken kurd zászlók lengedeznek, az iskolákban elkezdték a kurd nyelv oktatását. A szíriai kurdok a törökországi Kurd Munkapárttól (PKK) is kapnak segítséget, és nem kizárt, hogy a Washington és Ankara által is terrorcsoportnak tartott PKK bázisokat hoz létre Szíriában, ahonnan fokozhatja támadásait török területeken. A törökországi kurd merényletek az 1990-es évek vége óta nem látott módon szaporodtak el az utóbbi hónapokban, Tayyip Erdogan török kormányfő pedig figyelmeztetett: Ankara fenntartja magának a jogot a beavatkozásra szír területen, ha Törökország biztonsága veszélyben forog.
KERESZTES IMRE
Hollandok tömegei vesztették el napok alatt életük minden megtakarítását, amikor 1637-ben összeomlott a tulipánpiac – az elrettentő példa évszázadok óta alapja a túltermelésről és a spekulációról megírt elméleteknek. Az egészben annyi a szépséghiba, hogy talán meg sem történt. Vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy évszázadokon át hitték.
Magyarország, Szlovákia és Románia sincs jó helyzetben.
Felföldi József szerint a végjátékban a NER levetett minden álcát, és már simán csak lop.
