Hollandiáról elsőre a legtöbbeknek valószínűleg a bicikli, a narancssárga szín és a tulipán juthat eszükbe. Ez utóbbihoz köthető a modern kori gazdaság legelső nagy pénzügyi sokkja – a holland tulipánmánia példáján közgazdászok generációt tanították arra, hogyan nem szabad megőrülni egy jó befektetési lehetőségtől, és mennyire rossz üzleteket lehet kötni némi téves helyzetértékeléssel. Amíg valaki rá nem jött arra, hogy az egész valószínűleg nem is úgy történt, ahogy több száz évig gondolták.
Annyi egészen biztos, hogy az 1630-as évek elején a tulipán volt az egyik első számú luxuscikk Európa-szerte. És bár eredetileg 80 évvel korábban Bécs volt az első nagyváros, ahová elkerült a kontinensen, Hollandia vált a termesztés központjává, mert egy ottani botanikus dolgozta ki a módszert, amivel a tulipánhagymák kibírták az ázsiainál sokkal hidegebb időjárást. Az pedig már az első gazdasági részlet a történetben, hogy azért is pont Hollandia lehetett a tulipánközpont, mert miután felszabadult a spanyol uralom alól, az ottani polgárok sokkal nagyobb szabadságot kaptak a kereskedelemben, mint nagyjából bárki más Európában, így aztán nyugodtan kísérletezhettek új befektetési módokkal.
És ezt is tették: a beszámolók szerint az 1630-as évekre tömegek adták fel az addigi munkájukat, hogy a gyors meggazdagodással kecsegtető tulipántermesztésbe vágjanak bele, mások a termesztők kiszolgálására húzták fel az üzletüket alvállalkozóként, és gyorsan kialakult az, amit mai szóval határidős tőzsdének hívunk. Megjelent a spekuláció is, egy-egy tulipánhagyma, miután elültették, többször is tulajdonost váltott, mire kibújt volna az első hajtása egyáltalán a föld fölé.
Egy másik közgazdaság
A közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el – máris sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, hogyan érinti a mindennapi életünket. Sorozatunkban fontos közgazdasági elméleteket mutatunk be, azt figyelve, miért fontosak ezek mindannyiunk számára. A sorozat korábbi részeit
ide kattintva érik el.
A tulipánmánia 1636–1637 telén ért a csúcsára. Február első napjaira 20-szor olyan drága volt egy tulipánhagyma, mint november közepén, úgy tűnt, szinte ingyenpénzt hoz tulipánba befektetni. Aztán az történt, ami minden nagy buborék végén történni szokott: kiderült, hogy ennyire azért nem nagy a kereslet. Jött a pánik, májusra visszazuhant az árfolyam az előző őszi szintre, sokan jutottak csődbe, és tönkrementek azok is, akik mindenüket arra tették fel, hogy úgyis megveszi a tulipánt egy dúsgazdag ember.

Egy ritka Viseroij (Viceroy/Alkirály) tulipán, amely az 1637-es holland katalógusban, a Verzameling van een Meenigte Tulipaanenben szerepel. Hagymáját súlyától függően 3000 és 4200 holland forint közötti áron árulták. Egy képzett kézműves akkoriban évente körülbelül 300 forintot keresett
Wikipédia / Közkincs