A diktatórikus kormányzás hagyománynak számít a délkelet-ázsiai országban, ám úgy tűnik, a kambodzsaiak is felejtenek. Tízezrek kísérték a minap utolsó útjára az ország fél évszázadát meghatározó Szihanukot. Pedig a Pekingben 89 éves korában elhunyt egykori király ellentmondásos politikus volt, és kacskaringós pályafutása alatt ő sem tűrte, ha ellentmondanak neki. Fiatalon esett rá a francia gyarmatosítók választása, és azért tették meg alig 19 évesen az akkor még a Francia Indokína részét alkotó kambodzsai királyság uralkodójának, mert nem érdekelte a politika. Az ifjú király hamar ráérzett azonban a hatalom ízére, és az USA támogatásával 1953-ban kivívta Kambodzsa függetlenségét. Majd lemondott a trónról, apjának adta át az uralkodói szerepet, politikai pártot alapított, és egészen 1970-ig kormányzott miniszterelnökként.
Playboy életmódot folytatott, művészi hajlamainak hódolt, festett, fellépett a dzsesszzenekarával, és közben kettős játékot űzött. Kína barátja lett, és szembement az amerikai kormányzattal Délkelet-Ázsiában. Belekeveredett a vietnami háborúba is, amikor beengedte az országba az USA ellen küzdő kommunista Ho Si Minh csapatait. Az amerikaiak aztán 1970-ben puccsal megbuktatták, ekkor vonult először önkéntes száműzetésbe Kínába. A vörös khmerek szövetségese lett, ám a véreskezű ultramaoisták elárulták: 1975-ös hatalomra kerülésük után, amikor Szihanuk hazatért, házi őrizetbe vetették. A khmerek gyilkos diktatúrájának a négyszer nősült uralkodó családjában is voltak áldozatai: öt gyerekét és 14 unokáját megölték. A khmerek bukásával Szihanuk újból Kínába menekült, és csak a polgárháború lezárultával, 1991-ben tért vissza, majd két évvel később újra megkoronázták. Egészen 2004-ig, második lemondásáig a szülőhazájában maradt, akkor ismét Kínába tette át a székhelyét, onnan követte aggodalommal Ranariddh viaskodását a Hun Sen-rezsimmel. A trónt a békesség kedvéért nem is rá, hanem testvérére, a művészlélek, politika iránt semleges Szihamonira örökítette át.
