Bekerült a Tízezresek Klubjába Hun Sen kambodzsai miniszterelnök, ennyi napja van ugyanis hatalmon. A 15 millió lakosú, Thaifölddel, Laosszal és Vietnammal határos délkelet-ázsiai országot immár 27 éve megszakítás nélkül uralja a vörös khmerek egykori parancsnoka. A múlt század egyik legvéresebb kezű diktátora, a kommunista Pol Pot hadseregében szolgáló, 1975-ben a főváros, Phnompen elfoglalásakor megsebesült és fél szemére megvakult, 60 éves Hun Sen a Kambodzsai Néppárt élén 1985 óta miniszterelnök. Csak egyszer, 1993-ban fordult elő, hogy a választást nem az ő pártja nyerte meg. Akkor riválisával – a napokban elhunyt kambodzsai exkirály, Norodom Szihanuk idősebb fiával –, Norodom Ranariddh herceggel közösen alakított kormányt, amelyet négy év után puccsal megdöntött, és a ma is ellenzéki képviselő, kékvérű politikust erőszakkal eltávolította a hatalomból.
A herceg még szerencsésen megúszta. Hun Sen soha nem bánt kesztyűs kézzel az ellenzékkel, ahogy azt nemrég maga is kifejtette: „Nemcsak gyengítem, hanem halálba küldöm az ellenzéket. Ha valakik elég erősnek érzik magukat, hogy tüntessenek, szétverem a kutyákat, és börtönbe záratom őket.” Vélhetően az ily módon jellemzett belpolitikai viszonyok is közrejátszottak abban, hogy az ENSZ őszi ülésszakán Kambodzsa hiába pályázott a Biztonsági Tanács egyik nem állandó tagságára, nem volt rá esélye. A két évre szóló mandátumot a térség képviseletében Dél-Korea kapta, rajta kívül még Argentína, Ausztrália, Luxemburg és Ruanda került be átmeneti időre a testületbe.
Az ellenzéket nem tántorítják el Hun Sen fenyegetései. A magát liberális demokratának valló, a 123 tagú parlamentben 29 mandátumot birtokló két ellenzéki erő nemrég összefogott, és Kambodzsa Nemzeti Megmentés Pártja néven új politikai szerveződést hozott létre. Közülük a nagyobbiknak, a 26 képviselővel rendelkező Sam Rainsy Pártnak a névadó-vezetője, Sam Rainsy jelenleg Párizsban, önkéntes száműzetésben él. Két éve távozott Kambodzsából, amikor felfüggesztették a mentelmi jogát, majd a távollétében 11 évi börtönbüntetésre ítélték, amiért meggyanúsította a külügyminisztert, hogy a vörös khmer rezsim tagja volt, és mert a vietnami határt tévesen feltüntető térképet jelentetett meg.
A börtönbüntetéshez nem kell ellenzéki politikusnak lenni, elég csak a rezsim akár jogellenes intézkedéseinek ellenszegülni. Fejenként két és fél évi börtönt kapott például 13 kambodzsai asszony, amiért békésen tüntettek, mert az állam elűzte őket otthonaikból. Az ezredforduló idején négyezer család telepedett le Phnompen északi részén, a 90 hektáros területen lévő Boeng Kak-tónál, amelynek egy részét mindössze 80 millió dollárért 99 évre bérbe adták üzletközpont, luxuslakópark felépítésére egy kínai befektetőnek, aki a kormánypárt egyik szenátorával alapította a cégét. Az ott élők választhattak, hogy húsz kilométerrel távolabb költöznek, vagy a piaci érték negyedéért eladják ingatlanjaikat. A helyzet odáig fajult, hogy a Világbank közölte, mindaddig, amíg a kambodzsai kormány nem vet véget a kisajátításoknak, felfüggeszti a hitelfolyósítást. A beruházás megakadt, a tó homokkal való feltöltése abbamaradt, s fallal kerítették körül a megkezdett építkezést.
A gyakorlat már-már általános, a LICADHO kambodzsai emberjogi szervezet információi szerint 400 ezer és egymillió közöttire tehető azoknak a lakosoknak a száma, akiket hasonló sérelem ért. Az állam az ország területének közel 20 százalékát, mintegy 4 millió hektárt adott az utóbbi években helyi vagy külföldi cégeknek koncesszióba bányászatra és egyéb gazdasági tevékenységre. Csak tavaly 60 ezer kambodzsai kényszerült emiatt otthona elhagyására, de ők legalább élve megúszták. Az idén áprilisban a legismertebb környezetvédelmi aktivistát, Chut Wuttyt, miközben illegális fakitermelők után nyomozott, lelőtte egy katona, aki aztán különös módon öngyilkos lett.
Hun Sen a külföldi és hazai magánberuházások ösztönzésével kívánja felpörgetni a konjunktúrát, és visszaszorítani a szegénységet. Máig a textilipar a gazdaság legfőbb motorja, az ágazatban a mintegy 400 külföldi tulajdonú, bérmunkában dolgoztató cég közel félmillió kambodzsainak ad munkát. Az iparág az export 80 százalékát, a 13 milliárd dollárnyi éves GDP harmadát adja. Kína pedig a legnagyobb külföldi befektető. Az 1970-es évek óta – amikor Peking a tömeggyilkos vörös khmer rezsimet pénzelte és fegyverekkel támogatta – nem volt ilyen szoros a kapcsolat a két ország között. Amellett hogy a pekingi kormány több száz millió dollárnyi kambodzsai adósságot írt le, a kínai vállalatok az utóbbi két évtizedben közel 9 milliárd dollár befektetést hajtottak végre, míg az amerikaiak alig 80 milliót. A kambodzsai kormány mindent elkövet a kínai üzleti érdekek védelméért, nemcsak központi, hanem helyi szinten is. Néhány hónapja az egyik kínai tulajdonú textilüzem tiltakozó munkásai közé lövetett az ország délkeleti részén lévő Bavet városban a kormányzó, aki annyival megúszta, hogy elmozdították a pozíciójából.
