Kiszavazóshow

„Szeretné, hogy Katalóniának saját állama legyen az EU-n belül?” – így hangozna a függetlenségről tartandó népszavazás kérdése Artur Mas katalán elnök szerint. Feltéve, hogy egyáltalán sor kerül ilyen népszavazásra. A Mas által négy éven belülre ígért referendum esélye igencsak kétségessé vált ugyanis a vasárnapi regionális választás után. A Mas mögött álló, két éve kormányzó konzervatív Konvergencia és Unió (CiU) párt, a Spanyolországtól való elszakadás fő motorja, a várakozások ellenére nemhogy nem szerzett kétharmados, de még abszolút többséget sem, és az eddigi 62 helyett mindössze 50 képviselőt küldhet a 135 fős tartományi parlamentbe. Ez pedig kevés ahhoz, hogy biztos legyen a népszavazás kiírása, még ha a CiU össze is állna a 21 képviselői hellyel a második helyen végzett, szintén szeparatista Köztársasági Baloldal (ERC) párttal, valamint két kisebb függetlenségpárti erővel. Gazdasági programjuk eltérései miatt ennek kicsi a valószínűsége.

A voksolás – amelyen minden korábbinál többen, a jogosultak 70 százaléka jelent meg – arra utal, hogy a katalánoknak mégiscsak fontosabb a biztonság, mint a sokat hangoztatott önálló államiság. Az esetleg független katalán állam létrehozásának ésszerűségéről ráadásul igencsak megoszlanak a szakértői vélemények. Brüsszel például nem mondana igent arra, hogy Katalónia automatikusan az EU új tagállama és az eurózóna része legyen, erre a státusra hosszú éveket kellene várni. És a tartománynak az önálló államisághoz szükséges intézményrendszere sincs meg, annak költséges kiépítése a válság közepette aligha lenne népszerű döntés.

A lépés gazdasági kérdéseket is felvet, így a más spanyolországi régiókkal fennálló kereskedelmi kapcsolatok jövőjét. „Az egyik oka annak, hogy a nemzetközi vállalatoknak barcelonai székhelyük van – véli Xavier Mendoza, a madridi ESADE üzleti iskola tanára –, hogy így az EU-n belülre kerültek, és összenőttek a spanyol piaccal. A befektetők elkerülnének egy átmeneti, instabil helyzetű Katalóniát.”

Madrid láthatóan fellélegzett a voksolás eredményét látva, a szavazás a legrosszabbkor jött ugyanis a központi kormánynak. November közepén – Görögországhoz és Portugáliához hasonlóan – a szakszervezetek által meghirdetett általános sztrájk zajlott, a demonstrációkon a rendőrökkel is összecsaptak a tüntetők, akik között egyre több a fiatal, körükben ugyanis immár 55 százalékos a munkanélküliség. Ráadásul Madrid erőteljes nyomás alatt áll, hiszen a még júniusban, a bankokat mentő 100 milliárd eurós pénzügyi csomag miatt – amit egy további 42 milliárdos követ majd – újabb megszorításokat kénytelen bevezetni. Leggazdagabb tartományának kiválása kezelhetetlen helyzetbe hozná a spanyol gazdaságot, hiszen Katalónia évi 16 milliárd euróval többet fizet be a költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap.

Épp ezt akarta meglovagolni Mas is a kampányban, a válság felerősítette ugyanis az elszakadás vágyát. Erre utalt a szeptember 11-ei függetlenségpárti tüntetés is, amelyen minden korábbinál többen, 1,5 millióan vonultak az utcára Barcelonában. A felmérések is arra utaltak, hogy a katalánok körében a függetlenségre igennel szavazók aránya 43-ról 57 százalékra emelkedett. Ebben az erőben bízott Mas, és ezért jelentette be pár nappal a tömegtüntetés után az előrehozott választást. „Nem bántam meg a választás kiírását” – reagált a számára személyes vereséget is hozó eredményre Mas, aki erőteljes kampányt vezényelt. Piros-sárga csíkos katalán zászlóktól övezve, magabiztosan mutatkozott óriásplakátokon „A nép akarata” szlogennel. Ugyanakkor sem ő, sem a pártja nem használta a függetlenség szót, a spanyol alkotmány tiltja ugyanis, hogy bármely régió hivatalos népszavazást írjon ki az önállósodási törekvésekről, amelyekről Madrid hallani sem akar.

A 2007-es ingatlanbuborék kipukkanása és az egy évvel később kirobbant pénzügyi válság egész Spanyolországot mélyen érintette, a munkanélküliség például ott a legmagasabb a fejlett országok körében. A spanyol GDP ötödét adó, 7,5 millió lakosú Katalónia is mindinkább eladósodott, 42 milliárdos hitelállománya olyan súlyos helyzetet teremtett idén, hogy Madridhoz kellett folyamodnia 5 milliárd eurós pénzügyi csomagért az alapvető egészségügyi és más közszolgáltatások rendezésére. A tartomány 20 százalék körüli munkanélküliségéért, az eladósodottságáért és a régió csődközeli helyzetéért a katalánok egyre nagyobb része – az államkasszához való egyenlőtlen hozzájárulás mellett – Mast és kormányát hibáztatja.

A kampány nem volt mentes a vádaskodásoktól sem. Az egyik legnagyobb spanyol napilap, a konzervatív El Mundo rendőrségi forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Mas, valamint elődje, Jordi Pujol és családjaik korrupciós ügyben érintettek, titkos svájci és liechtensteni bankszámláik vannak. Mas beperelte a lapot, mondván, az ügy mögött a madridi kabinet és a kormányzó jobboldali Néppárt (PP) áll, melynek célja, hogy ezzel is befeketítsék őt és a katalán önállósodási törekvéseket. Ezt Mariano Rajoy spanyol kormányfő határozottan visszautasította, amire Mas azzal reagált, hogy „reméli, ő lesz az utolsó olyan katalán elnök, aki függ a spanyol államtól”.

GÁL KRISZTIÁN