Az utóbbi néhány évben megszaporodott azoknak az eseteknek a száma, amikor mexikói kábítószercsempészek egy-egy vadabb buli alkalmával saját zenészeikkel is végeznek. A halálos ítélethez akár egyetlen rossz dal is elég. A mexikói drogkartelleknek játszó együttesek szomorú világa azután került reflektorfénybe, hogy a közelmúltban az ország északi részén található Monterrey közelében, egy kútban megtalálták a Kombo Kolombia nevű zenekar 16 tagjának holttestét. Az együttes, és a segítő személyzet eltűnését pár nappal korábban jelentették, miután fellépésük volt egy közeli város, Hidalgo egyik bárjában.

Amikor a rendőrség megérkezett a Mexikó északi részén található településre, a koncert helyén már csak eldobált sörösüvegeket, illetve a zenészek autóit találták meg - írta az El Tiempo nevű helyi lap. A tizenhat holttest pár nappal később került elő, a várostól mintegy harminc kilométerre. A zenészeket egytől egyig fejbe lőtték. A mészárlást a zenekar egyetlen tagja élte csak túl. Végül ő vezette el a hatóságokat a tömegsírhoz.

A Kombo Kolombia együttes - akik főként kolumbiai vallenátót játszottak - nem az első zenekar, amely az életével fizet a kartelleknek tett szolgálataiért. 2007-ben a műfaj egyik prominens együttesének énekesét, Sergio Gomezt rabolták el és fojtották meg, három éve pedig Sergio Vega lett a Sinaloa kartell áldozata. Az El Shaka néven ismert előadó a televízióban cáfolta a saját meggyilkolásáról szóló híreket, majd néhány órával később a nyílt utcán valóban agyonlőtték.

Mexikói zenészek

AFP / Ronaldo Schemidt

A hidalgoi áldozatok családjai egyébként igyekeztek elutasítani minden olyan feltételezést, miszerint a zenészek részt vettek volna kábítószer-kereskedelemben. „A fiam nagyon rendes gyerek volt” – fogalmazott a BBC hírtelevíziónak nyilatkozva Maria Sagrario Saenz, a csapat dobosának édesanyja. Hozzátette: fia a zenélés mellett „állatorvosként dolgozott, ráadásul gyakran tanította dobolni a környékbeli gyerekeket is. Nem vett részt semmi olyasmiben, amiben nem lett volna szabad, noha ezt szeretnék minden áron bizonyítani”.

Mint a filmekben

Javier Valdez mexikói újságíró, aki évek óta a kartellek működésével foglalkozik, azonban úgy látja: „nem túl tisztességes dolog elítélni ezeket a mexikói zenészeket pusztán azért, mert az úgynevezett „narkóbulikon” játszanak”. Az egyik helyi lapnak álnéven nyilatkozó Antonio ezt megerősítve elárulta, hogy ő maga is zenélt már hasonló partikon, és a legtöbben tényleg „csak a pénz miatt” csinálják.

„Ez egy jó üzlet, ráadásul könnyű pénz is, mert azt csináljuk, amit szeretünk: zenélünk” – fogalmazott Antonio. Megjegyezte, hogy a kartellek általában nagyon jól fizetnek, ráadásul készpénzben, mindenféle vesződség nélkül. „A tivornyákat nagyjából úgy kell elképzelni, mint a hollywoodi filmekben. A Sebhelyesarcú vagy a Betépve szereplői nem állnak távol a valóságtól” – magyarázta a zenész.

A részleteket érthető módon homályban hagyó Antonio szerint a bulikon „nagyon ügyelnek a biztonságra, a költségek nem számítanak. Rengeteg a pia, a kaja és más egyéb dolgok is. A partik ennek ellenére békések, főként persze a biztonsági emberek miatt. Bár mindig van valaki, aki többet iszik a kelleténél, de őket általában gyorsan lezavarják. Nem nagyon vannak viták vagy verekedések”.

Hőstörténetek drogbárókról

Az utóbbi néhány évben megszaporodtak azok az esetek, amikor mexikói együttesek tagjait azért gyilkolják meg, mert azok egy rivális drogbárót éltető számokat (narco corridos) játszanak. A szóbeszéd szerint az „aranykakasként” ismert Valentín Elizalde halálát is egy ilyen dal okozta. Az énekes ugyanis a világ legbefolyásosabb drogbárója, a Sinaola-vezér Joaquin "El Chapo" Guzman számát játszotta a rivális kartell, a Los Zetas befolyási területén.

Mexikói drogkartell tagja rendőrkézen

MTI / EPA

Az El Diario nevű helyi lapnak interjút adó Jose Manuel Valenzuela, a zene és az erőszak kapcsolatának szakértője rámutatott, hogy a tradicionális mexikói „corridos” korábban a történetmesélés egyik formája volt. „Mióta azonban a kábítószercsempészet megjelent az emberek életében, a corridos is egyre többet reflektál a drogokra. A baj ott kezdődik, hogy ezek a rendőrség, a hadsereg, és az egyház bevonásáról is beszélnek”.

„Ha valaha is hallottad a La Cucaracha című számot, akkor már hallottál corridost” – mondta a Fox News Latino-nak Shaul Schwarz, aki dokumentumfilmet készített az együttesek életéről. A korábban fotós újságíróként dolgozó Schwarz szerint ezek a dalok Robin Hood-szerűen ábrázolják a drogbárókat, ami teljesen ellentmond a valóságnak. „Mindenki ezeket a dalokat élteti, a gyerekek is. Ezzel pedig megkönnyítik a kartellek dolgát” – mutatott rá.

Noha Mexikó nagy részén a kormányzat megtiltotta, hogy a helyi rádiók ezeket a számokat játsszák, a narco kultúra rajongói könnyedén letölthetik őket az internetről – vélte Schwarz. Hozzátette, hogy a videóklipeken sok esetben valódi gyilkosságok felvételei is láthatók. A dokumentumfilmben kiemelt szerepet kapott az a jelenet, amiben általános iskolás gyerekek éppen arról beszélnek, hogy felnőttként „világhírű drogbárók” szeretnének lenni.

Visszautasíthatatlan ajánlat

Az még egyelőre nem teljesen világos, hogy a Kombo Kolombia zenekar tagjainak - akik egyébként nem játszottak narco corridost - pontosan miért kellett meghalniuk. A hatóságok a mexikói sajtónak mindössze annyit erősítettek meg, hogy a zenészek egy olyan eseményen adtak elő, amelyen bűnszervezetek tagjai is részt vettek, később pedig ők rabolták el az együttest.

A rendőrség szerint mindenesetre több szálon halad a nyomozás, javarészt az egyetlen túlélő információra alapozva. Jóllehet, egyelőre csak annyi tűnik biztosnak, hogy az együttes egy „célzott” támadás áldozata lett, nem pedig egy véletletszerű akcióé. A helyi lapnak nyilatkozó Antonio kifejtette, mindenki tisztában van a kockázatokkal, noha úgy véli, hogy „a meggyilkolt zenészeknek mindig van valami a fülük mögött”.

„Lehet, hogy egy nő miatt kerültek bajba. Vagy csak simán felhergelték az egyik vezetőt. Ki tudja? Amennyiben nem okozol problémát senkinek, nem esik bántódásod” – mondta a zenész. A kérdésre, hogy vissza lehet-e utasítani egy drogbárót, Antonio csak annyit válaszolt: eddig még senkiről sem hallott, aki ilyet tett volna. Végül megjegyezte: „sosem árulják el előre, hogy ki lesz ott ezeken a bulikon. Minket csak zenélni hívnak”.