„A puccs a hatalom megragadására irányuló, a szélesebb néptömegek által nem támogatott tevékenység , amely többnyire fizikai erőszak vagy a katonaság alkalmazásával történik” – foglalta össze tömören Edward Luttwak amerikai történész, aki szerint a fogalom szinonimájaként gyakran lehet hallani az államcsíny, vagy franciául a coup d'état kifejezést, amely azonban nem összekeverendő a puccsal. 

Egy valamire való puccsot ugyanis a társadalom általában nem támogat. Nem úgy a különféle államcsínyeket, ahol az erőszakos hatalomátvételt a politikai elit egy része alkotmányos eszközökkel valósítja meg. Noha a gyakorlatban ez is antidemokratikus hatalomátvételt jelent, sokszor szélesebb társadalmi összefogás áll mögötte, ahogy azt a napokban Egyiptom esetében is láthattuk. 

A történelem első ismert katonai puccsa alighanem a Római Köztársaság megalapítója, Lucius Iunius Brutus nevéhez fűződik. A feljegyzések szerint ugyanis ő vezette azt az i.e. 509-ben kitört felkelést, amelyben megbuktatták Tarquinius Superbus utolsó etruszk királyt. A lázadás a legendák alapján azzal kezdődött, hogy a király fia megerőszakolta Brutus rokonát, aki emiatt öngyilkosságot követett el. 

A katonák lettek a hősök Egyiptomban - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

AFP / Mohamed El-Shahed

Kevésbé volt drámai a szerdai egyiptomi kormánybuktatást megelőző utolsó államcsíny. A májusi csádi puccskísérletet ugyanis még megvalósítása előtt leleplezte az országot kormányzó Idriss Déby elnök, aki mellesleg hasonlóan került hatalomra még 1990-ben. Az ország kommunikációs minisztere szerint a puccsisták négy hónapja tervezték az akciót, melynek célja „a köztársaság intézményének meggyengítése” volt. 

Idriss Déby

AFP / Brahim Adji

Kétszáz év, kétszáz puccs

A sikeres katonai puccsok örökranglistáját mindenestre a Dél-Amerika legszegényebb országaként is emlegetett Bolívia vezeti. A nagyjából tízmilliós nemzet kormányát a spanyoloktól való függetlenség kivívása óta mintegy 193 alkalommal próbálták megdönteni. A jelenleg Evo Morales által vezetett ország mellett dobogós helyezést érdemelne Haiti, Afganisztán, Thaiföld és Peru is. Ezeken a helyeken fejenként legalább három tucat illegitim hatalomátvételt tartanak számon a történészek. 

Abban viszont már nincs ilyen nagy egyetértés, hogy melyik is volt a világtörténelem legismertebb katonai puccsa. Sokan például az Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezette 1923-as sörpuccsot tartják az abszolút befutónak, amely a sikertelen hatalomátvétel kiindulópontjáról, a müncheni Bürgerbräukeller sörházról kapta a nevét. Bár a cél a berlini kormány megdöntése és a nemzetiszocialista rendszer létrehozása lett volna, Hitler végül öt év börtönbüntetést kapott, közben pedig megírta a Mein Kampfot. 

Evo Morales

AFP / Inti Ocon

A sörpuccsal vetekszik „népszerűségében” az 1917-es októberi forradalom, amely egyébként november 7-én volt, de az Oroszországban akkortájt használt Julián naptár októberre teszi az eseményt. Az általános elégedetlenség hatására az országban már februárban lázadás tört ki, amely végül megdöntötte a cári rendszert. Az ideiglenes kormány bizonytalanságát kihasználva pedig novemberben Trockij és Lenin vezetésével újabb felkelés indult, amely a bolsevik mozgalom győzelméhez, és a kormány székhelyének számító Téli Palota elfoglalásához vezetett. 

Orbán puccsot vizionált

Legalább ennyire népszerű az államcsínyek képzeletbeli toplistáján az 1959-es kubai forradalom. A puccs az idén 87 éves Fidel Castro nevéhez fűződik a Fulgencio Batista tábornok által vezetett diktatúra ellen. Noha a forradalom kezdetét hivatalosan 1953. július 26-ára teszik, az csak az Egyesült Államok bábjának tartott Batista tábornok megdöntésével zárult le. A diktátor helyét a Castro által vezetett forradalmi kormány vette át, amely az egykori „hardcore” kommunista vonalból az utóbbi években már kissé kiengedett. 

Többen dobogós helyen emlegetik az 1979-es iráni iszlám forradalmat is, amely alig néhány hónap alatt megbuktatta a hatalmas gazdasági károkat okozó, nyugatbarát Mohammad Reza Pahlavi sahot. Noha a felkelők célja kezdetben nem ez volt, végül ők juttatták hatalomra a Ruhollah Khomeini ajatollah vezette síita klérust is, melynek kiemelt szerepe volt az iszlám fundamentalizmus politikai tényezővé válásában. 

Bár Orbán Viktor miniszterelnök tavaly februárban arról beszélt, hogy az amerikai CNN hírtelevízió, és néhány magyar, valamint külföldi diplomata puccsot tervez ellene, mégsem ez a legismertebb kísérlet a magyar kormány megdöntésére. Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlete után ugyanis a nyilasoknak lehetősége nyílt a hatalom megszerzésére. Budapesten hamarosan német tankok jelentek meg, másnap pedig lemondatták Horthyt, és kinevezték miniszterelnökké Szálasi Ferencet. A nyilas kormány rendületlenül hitt a német csodafegyverek erejében, ráadásul „munkakölcsönzés” címén zsidókat indítottak útnak a Harmadik Birodalomba, akik valójában a koncentrációs táborokba meneteltek. 

Hol lesz a következő?

A The Washington Post című amerikai napilap még februárban közölt egy térképet, amelyen a 2013-as évre várható katonai puccsokat jelölték meg a bekövetkezésük valószínűsége szerint. A Jay Ulfelder politikai szakértő által kidolgozott modell alapján idén a világ harminc kormányának van esélye arra, hogy katonai puccs, illetve államcsíny áldozata legyen. A leginkább veszélyeztetett országokat Ulfelder pirossal, a kevésbé instabil nemzeteket pedig narancssárgával jelölte.

Nigériában egy katonai puccsnak beláthatatlan következményei lennének a keresztény-muzulmán közösségekre

AFP / Pius Utomi Ekpei

Általánosságban elmondható, hogy a labilis országok igen nagy része Fekete-Afrikában található: az Ulfelder által megjelölt 30 államból 22 a világ ezen részére esik. A szakértő szerint ugyanakkor ezek közül a legveszélyesebb Nigéria, ahol egy katonai puccsnak beláthatatlan következményei lennének a keresztény-muzulmán közösségekre. Jay Ulfelder figyelmeztetett: a vallási csoportok közötti feszültség további fokozása akár népirtáshoz is vezethet. 

Ne feledkezzünk meg azonban arról a nyolc Afrikán kívüli országról, ahol az államcsíny esélye szintén jelentős. A politológus szerint Szíriában, Afganisztánban és Jemenben már most is szinte mindennaposak az összecsapások, Haitin pedig a humanitárius katasztrófa mellé már csak egy katonai puccs hiányzik a teljes összeomláshoz. „Politikusként egyébként a maradék négy országban (Banglades, Ecuador, Kelet-Timor, Kambodzsa) is erősen javasolt a golyóálló mellény használata” – zárta írását Jay Ulfelder.