Több mint negyven éve az Apollo-program utolsó missziójának holdjáró asztronautái - néhány korábbi misszió űrhajósaihoz hasonlóan - különös fénylő felhőréteget észlelték a horizonton nem sokkal napfelkelte előtt.

A jelenség, amelyről az Apollo-17 parancsnoka, Eugene Cernan feljegyzést is készített, azért lepte meg az űrhajósokat, mert a Holdnak nincsen - földi értelemben vett - légköre, hogy visszatükrözze a napfényt.  

A kutatók arra kezdtek gyanakodni, hogy a Hold felszíni talajrétegét képező por a napsugárzás és az elektrosztatikus hatások következtében valahogy felemelkedett. Az űrkutatási hivatal LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) nevű űrszondája ezt az elméletet fogja tesztelni. 

Az apró robotűrhajót magyar idő szerint szombaton hajnalban bocsátják fel a virginiai Wallops-szigeten levő NASA-bázisról. 

"A földi por, olyan mint a hintőpor. A Holdon azonban sokkal durvább. Követi az elektromos mezőket, beeszi magát a berendezésekbe. Nagyon nehezen kezelhető környezetet teremt" - mondta a LADEE-projekt vezetője, Butler Hine. 

A lebegő porfelhő vizsgálatán túl az űrszonda tanulmányozni fogja a Holdat körülölelő finom gázburkot, amely rendkívüli vékonyságából adódóan nem definiálható földi értelemben vett légkörként. A kutatók exoszféraként azonosítják az ilyesfajta "légköröket" és reményeik szerint a Hold gáz halmazállapotú burkának megismerése segíthet a Merkúr, az aszteroidák és egyéb "levegőtlen" égitestek hasonló borításának feltérképezésében.   

A 280 millió dolláros misszió magába foglal egy kísérleti lézeroptikai átviteli rendszert is, amelyet a NASA reményei szerint idővel bevethetnek a bolygókutatásoknál is, egyebek között egy 2020-ban útnak indítandó Mars-járó esetében.