Autóstoppal menekült a bosszúszomjas tömeg elől a diktátor
Egy háziorvos, egy autóját mosó egyszerű állampolgár és egy kötelességtudó őrmester volt az utolsó reménye a forradalom elől menekülő Ceausescu-házaspárnak. A diktátor és felesége kalandos úton keveredett el abba a kaszárnyába, ahol napokkal később kivégezték őket, még a leghűségesebb embereik is cserbenhagyták a házaspárt. Az új államfő, Ion Iliescu állítólag az egyik minisztérium vécéjében döntötte el, hogy egy rövid pert követően kivégzőosztag elé állítják őket. 25 évvel ezelőtt, december 22-én futamodott meg Románia rettegett ura.
1989. november 20. A Román Kommunista Párt (RKP) utolsó kongresszusán ütemes taps kíséretében 3300 küldött skandálja: „Ceausescu, Románia”. Négy nappal később 120 ezer embert tereltek össze a Palota térre, ahol a korabeli sajtóbeszámolók szerint „ezer és ezer torokból zengett megszakítás nélkül a ’Ceausescu, RKP’, és a ’Ceausescu és a nép’ szlogen”. Egy hónappal később viharos gyorsasággal omlott össze a diktátor rendszere, őt magát úgy lőtték szitává egy Bukarest melletti kaszárnya udvarán, hogy az eseményt dokumentáló operatőr képtelen volt időben bekapcsolni a kamerát, így már csak az utolsó lövéseket és a felszálló füstöt tudta rögzíteni.
Huszonöt évvel ezelőtt bukott meg Európa utolsó sztálinista diktatúrája. Miközben a szomszédos országokban, de a peresztrojka útjára lépett Szovjetunióban is javában folyt az rendszerváltás, Nicolae Ceausescu uralma ősszel még megingathatatlannak tűnt. A keleti tömbben évek óta különutas politikát folytató román diktátor még azt is megengedte magának a novemberi pártkongresszuson, hogy felszólítsa Moszkvát: tartsa tiszteletben az egykoron Romániához tartozó moldáv állam autonómiáját. Sőt, egyenesen azt követelte, helyezzék hatályon kívül a Molotov–Ribbentrop-paktumot, azaz idővel adják vissza Romániának az 1941-ben Sztálin által annektált Moldovát.
Autóstoppos vesszőfutás
1989. december 22., délután fél kettő. Egy idős, hetven feletti házaspár botorkál bőröndökkel a mezőn a román főváros észak-nyugati határában. Egy kivételével kísérőik, testőreik mind elhagyták őket, a házaspárt Bukarestből kimenekítő helikopter elhúzott felettük. Így Románia nagyhatalmú ura arra kényszerült, hogy lestoppoljon egy autót a közeli úton.
A pilota, Vasile Malutan három évvel később azt mesélte egy francia tévéstábnak, Ceausescu még az utolsó percben is azt kérdezgette tőle, hogy „hűséges-e az ügyhöz”. Mire Malutan odavágta: „Milyen ügyhöz? Kinek az ügyéhez legyek hűséges?”. Majd elrepült a géppel. A pilóta sokat kockáztatott, hiszen a feljebbvalójával szállt szembe: ő alezredesi rangban szolgált, Ceausescu pedig a fegyveres erők főparancsnoka volt.
| A „Kárpátok géniuszának” súlyos tévedése |
A forradalmat kutató történészek abban egyetértenek, hogy a diktátor súlyos hibát követett el, amikor parancsba adta, hogy december 21-re szervezzenek neki egy ahhoz hasonló kormánypárti demonstrációt, mint amilyen megerősítette őt a RKP novemberi kongresszusa után. Ugyanis máig tisztázatlan okok miatt – állítólag valakik petárdát dobtak az emberek közé, más feltételezések szerint forradalmárok vegyültek el a tömegben, akiket könnygázzal próbáltak szétkergetni – a felvonulók megzavarodtak, és belefojtották a szót Ceausescuba, aki percekig csak annyit tudott mondani: „halló, halló”. Közben a tévéadás megszakadt. Bár a tömeget még ráncba tudták szedni, a diktátor pedig nagy bejelentéseket tett – így nyugdíjemelést hirdetett –, aznap a rendszerellenes tüntetések átterjedtek Bukarestre is. Másnap reggel – máig tisztázatlan körülmények közepette – meghalt a honvédelmi miniszter, Vasile Milea. Az egyik verzió szerint öngyilkos lett, mert nem akart a tömegbe lövetni, egy másik verzió szerint Ceausescu parancsára lőtték szíven. Mindenestre a tömeg a forradalom mártírjaként ünnepelte, főleg, hogy a diktátor nyilvánosan „árulásnak” minősítette az öngyilkosságát. |
Míg pár órával korábban senki nem mert nekik ellentmondani, a Ceausescu-házaspár december 22-én délután szó szerint földönfutóvá vált. Hét nappal a romániai forradalom kirobbanása, a temesvári tüntetések után legközvetlenebb beosztottjai is cserbenhagyták. A gépnek azért is kellett leszállnia, mert Victor Atanasie Stanculescu, a diktátor által frissen kinevezett hadügyminiszter légtérzárlatot rendelt el, így az a veszély fenyegette a helikopterben ülőket, hogy a légierő kilövi őket. A sors fintora, hogy a helikoptert is csak nagy nehézségek árán kapták el a Központi Bizottság épületének tetején: miután a lift leállt két emelet között, a menekülőknek gyalog kellett felrohanniuk a lépcsökön.
Így ünnepelte a pártkongresszus még novemberben a diktátort:
A kétségbeesett házaspárt az úton felszedő orvos, Nicolae Deca is hamar megszabadult a Ceausescuktól. Egy 1993-as dokumentumfilmben azt mesélte: Ceausescu arra kérte, vigye el a 30 kilométerre lévő Targovisteba, hogy az ott található katonai egységek segítségével megszervezhesse az ellenállást. Viszont pár kilométerre a várostól Deca azt hazudta, elromlott a kocsija, mire a házaspár egy kis faluban átszállt egy fekete színű autóba, melyet tulajdonosa, Nicolae Petrisor éppen az út szélén takarítgatott. Petrisor szerint könyörögtek neki, hogy bújtassa el őket valahova, de ő csak széttárta a kezét. Beérve Targovisteba megálltak az acélmű mellett, melyet a Ceausescu-korszakban húztak fel. Ám a munkások csöppet sem voltak „hálásak”: miután felismerték őket, kövekkel dobálták a Daciát. Egyes találgatások szerint Elena magával vitt három darab, egy-egy millió lejt tartalmazó betétkönyvet is, melyek állítólag Deca kocsijába maradtak, ám ezt az orvos később tagadta – akárhogy is történt, a pénz eltűnt.
A házaspár futásáról szóló 1993-as dokumentumfilm:
A városban való feltűnésük híre hamar elért Bukarestbe, ahol az időközben felszabadított tévé be is mondta a kocsi rendszámát, és felszólította a lakosságot, hogy kapják el a házaspárt, „meg kell akadályozni, hogy elhagyják az országot”. Ekkor egy rendőrőrmester vette a kezébe a dolgokat: Constantin Paisie engedélyt kért a főnökétől, hogy intézkedhessen, de az zavarodottságában és félelmében lerázta azzal, hogy „az egész nem érdekli”. Végül Paisie egy termelőszövetkezet irodájában bukkant a rettegő Ceausescukra, ahol Petrisor hagyta őket. Egy ideig a tömeg bosszújától félve egy bokros-fás részen bujkáltak az autóval – ahol a házaspár könnyített magán –, majd az őrmester bevitte őket a targovistei rendőrségre. Itt kicsin múlott, hogy a Románia korábbi nagyhatalmú urát meglincseljék az épületet elfoglaló tüntetők, ezért aztán átszállították őket abba a kaszárnyába, ahol három nap múlva kivégezték őket.
A minisztérium vécéjében ítélték halálra?
A menekülésük és bujkálásuk közel hat órát tartott. Ezalatt Stanculescu irányításával a hadsereg átállt a forradalom oldalára. De Iulian Vlad, a rettegett titkosszolgálat, a Securitate vezetője is belátta, semmi értelme kitartani Ceausescu mellett, ezért parancsba adta, hogy az állambiztonsági szervek se alkalmazzanak erőszakot. Megalakult a Nemzeti Megmentési Front, melynek élére Ion Iliescu korábbi iasi-i pártitkár került, akiről közismert volt, hogy bírja Moszkva és Gorbacsov támogatását.
Így próbált menekülni a diktátor (kattintson a helyszínekre):
Az NMF átvette az ország irányítását, Iliescu pedig pár nappal később kiadott egy rendeletet a rögtönítélő bíróság felállításáról. Egy négy évvel ezelőtt nyilvánosságra került – kétes eredetű – dokumentum szerint Stanculescu és Iliescu a Honvédelmi Minisztérium vécéjében tanácskozva döntötte el a házaspár sorsát. Stanculescu, aki pár nappal korábban még Temesváron felügyelte a tűzparancs végrehajtását – amiért 2009-ben 15 év börtönre ítélték –, fontos szerepet játszott a diktátor megbuktatásában. Sőt, személyesen felügyelte a pár nappal későbbi pert, ahol többek között azért ítélték őket halálra, mert belelövettek a tüntetőkbe Temesváron.
„Az utolsó percig nem hitték el, hogy kivégzik őket. Csak akkor fogták fel, amikor megkötözték a kezeiket és vitték őket a kivégzőosztag elé” – mesélte tavaly a román hírügynökségnek Ion Tecu ezredes, aki az utolsó percig a házaspárt mellett volt a kaszárnyában. Szenteste a volt diktátor arra lett figyelmes, hogy a város utcáin hömpölygő tömeg azt kiabálja: „Ole, ole, Ceausescu unde e?” („Ole, ole, hol van Ceausescu?”). Csakhogy félreértette a forradalom híressé vált, viccelődő szlogenjét, azt hitte, hogy mellé állt a tömeg, ezért az ablakhoz pattant, hogy letépje a sötétítőt és szóljon hozzájuk. Mire a mellette álló katona elrántotta és megütötte.
Azt több, a kaszárnyában szolgáló katona is megerősítette, december 25-én, amikor Stanculescu megjelent, hogy előkészítse a pert, a házaspár felvillanyozódott. Azt hitték, hogy a Milea halála után kinevezett tábornok azért jött, hogy kiszabadítsa őket. Stanculescu eredetileg azért érkezett, hogy Bukarestbe szállítsa Elenát és Nicolaét, a pert a fővárosban akarták ugyanis megtartani. De amikor kilépett a helikopterből, rájuk nézett, majd legyintve odafordult a kaszárnya parancsnokához: „Akkor zavarjuk le itt az egészet!”
„Ezt megszívtad, nagyságos asszony!”
A román történelem legismertebb pere – melyet órákkal később megvágva bemutatott a román tévé – másfél órát tartott. Ezalatt a rövid idő alatt sikerült mindazért „elítélniük”, amit a vádlóik szerint 25 éves uralmuk, majd a forradalom alatt a néppel szemben követtek el.
Így fojtották bele Ceausescuba a szót (2:30 után hördül fel a tömeg):
A per teljesen komolytalan volt, ennyi idő múltán ezt már a résztvevők is elismerik. Tecu azt nyilatkozta tavaly: „ott álltam az írnok mellett. Azt gondolják, jegyzetelt valamit? Amit levésett, az is teljesen értelmezhetetlen volt.” A bíróság elnöke, Giga Popa a kivégzés után nem sokkal keresztet vetett, majd Tecu szerint megjegyezte: „Isten bocsásson meg azért, amit tettem”. Popa két hónappal később öngyilkos lett. A házaspár végig azt mondogatta, hogy ők nem ismerik el a bíróságot, ez egy puccs része. Részben igazuk volt, hiszen a bírói testületben végig ott ült egykori kegyencük, az Iliescu oldalára átállt Stanculescu tábornok.
A „még mindig nagyon szerelmes" pár azt kérte, hogy együtt haljon meg – mesélte a Guardiannak idén december elején Ionel Boeru, aki tagja volt a kivégzőosztagnak. „A fal felé haladva Nicolae Ceausescu az Internacionálét énekelte. Az egyik ideges katona odaröffent Elenának: „ezt megszívtad, nagyságos asszony”, mire a diktátor felesége elkezdte szidni. Ezek voltak az utolsó szavai” – mesélte a Mediafaxnak Tecu.
Boeru falhoz állította őket, majd hátrálva tüzet nyitott a Kalasnyikovból. Mindez olyan gyorsan történt, hogy az operatőrnek nem volt ideje irányba állítani a kamerát – ez a magyarázata annak, hogy a kivégzésnek csak az utolsó másodperceiről van felvétel. Tecu szerint a bosszúszomjas katonák nem vacilláltak, nem állították át a géppisztolyaikat, sorozatokat lőttek. Annak a katonának, aki a diktátorra akart tüzelni, besült a fegyvere, mire Boeru mellé lépett és megállás nélkül lőtt. Boeru és Tecu szerint a kaszárnya katonái – akik az ablakokból figyelték az eseményeket – még percekig a sortűz után is csak bambultak maguk elé, a kivégzést hosszú csend követte.
A per és ami utána következett (18+-os felvétel!)
A házaspár vesszőfutása még ekkor sem ért véget. A testüket helikopterre pakolták, de ezen a gépen utaztak a bírák, ügyvédek és az ügyészek is, így az egyik katonának nem maradt hely, a koporsón ülve utazott. A helikopter egy stadionban szállt le, ahol aztán a két hulla elkeveredett, percekig keresték, hogy hová tették a koporsót az időközben szétszéledt katonák.
A holtestek december 26-án egy katonai kórházba kerültek, de 30-ig megint elfeledkeztek róluk. Ekkor a per és a kivégzés egyik szervezője, Gelu Voican Voiculescu megkérdezte Iliescut, mit csináljanak velük. „A te dolgod, csinálj valamit velük” – adta utasításba Voiculescu szerint az államelnök. Három évvel ezelőtt a temetést intézők egyike azt mondta az Adevarul nevű napilapnak, hogy meggyalázták a holtesteket, Nicolaet levetkőztették, hogy megnézzék „mije volt”. Erre Voiculescu rendre utasította őket, majd két sír közé elföldelték őket, a faládákra betontömböket helyeztek, hogy senki se tudja felfeszíteni a hevenyészett koporsókat.
Húsz évvel később vejük, Mircea Oprean hosszú pereskedés után elérte, hogy kihantolják a házaspárt, mert meg akart bizonyosodni róla, hogy ők fekszenek a Ghencea-temetőben. Ma már rendes sírjuk van, december 25-én minden évben kisebb csoport gyülekezik, hogy nosztalgiázzon. Egy áprilisban készített felmérés szerint, ha Ceausescu élne, és indult volna a román elnökválasztáson, akkor a választók 46 százaléka rá szavazott volna.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Így láttam szabaddá válni Temesvárt
1989. december 20-án, kereken 25 éve Temesvár Románia első szabad városa lett. A gyárak sorra álltak le, a város központjában, az Opera téren százezren követelték Nicolae Ceausescu bukását, a hadsereg pedig többé nem lőtt a tömegre. A hvg.hu munkatársa 1989 decemberében egyetemista volt Temesváron, e napon azonban már onnan 350 kilométerre tartózkodott, miután a kollégiumokat kiürítették és a diákokat hazaküldték. Ott volt azonban, amikor Temesvár forradalma kezdődött, és bár nehezen, de követte a városban történteket azután is, hogy azt elhagyta. Az ő emlékei vezetnek végig a Bega-parti város 25 évvel ezelőtti hőstettét felvillantó Nagyítás-fotógalérián.
