Imádják a futballt, de játszani még nem nagyon tudják – összegezhették Ázsia szereplését a brazíliai labdarúgó-világbajnokságon. A vezető európai profi ligák mérkőzéseit százmilliók nézik, az angol és a spanyol élcsapatok mezek és más licenctermékek garmadáját értékesítik a kontinensen, amelynek csapatai most leszerepeltek a pályán. Mind a négyen – Dél-Korea, Irán és Japán, valamint az Óceániából „átigazolt” Ausztrália – csoportjuk utolsó helyén végeztek, és legutóbb az 1990-es olaszországi vébén fordult elő, hogy Ázsia képviselői egyetlen győzelmet sem tudtak aratni.
Bár Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke úgy vélte, a futball jövője Ázsiában van, ezt inkább úgy értékelik, hogy a jövőre vélhetően az ötödik mandátumáért is harcba szálló svájci sportvezető az ázsiai konföderáció (AFC) 47 tagjának szavazataira ácsingózik. Nem lesz egyszerű a dolga, hiszen az Ázsiában rendezendő első világbajnokság, a 2022-es katari torna körül súlyos korrupciós botrány robbant ki, ami éppúgy ront az ázsiai futballról alkotott képen, mint a fogadási csalásokra szakosodott szervezetekről érkező hírek. Külön sajátosság, hogy a négy legnépesebb ázsiai ország – amelyek együtt a világ lakosságának a 40 százalékát adják – nem sok vizet zavar a labdarúgásban. Közülük csak Kína jutott ki eddig a vébére, de 2002-ben rúgott gól nélkül, három vereséggel utazhatott haza. Indonézia Holland Kelet-Indiaként részt vett ugyan az 1938-as franciaországi világbajnokságon – ahol az első fordulóban a később ezüstérmes Magyarországtól 6:0-ra kapott ki –, de független országként még nem járt sikerrel. India és Pakisztán mentségére az szolgál, hogy a futball ott szinte ismeretlen, mert a brit gyarmati uralom örökségeként mindkét ország a krikettért van oda.
