Az angol Gary Linekernek a labdarúgó-mérkőzéseken a németek elkerülhetetlen győzelméről megfogalmazott mondását akár a világbajnokságokra is alkalmazni lehet: 32 – korábban 24 vagy 16 – válogatott nagyot küzd, és végül Európa vagy Dél-Amerika képviselője emelheti magasba a trófeát. Így volt ez Brazíliában is, ahol a legjobb négy csapat közé Hollandia és Németország, valamint Argentína és Brazília került. A fölény történelmi, a 19 eddigi vébén csak nyolc ország tudott nyerni, s mindannyian európaiak vagy dél-amerikaiak voltak. Brazília 5, Olaszország 4, Németország – az NSZK-t is beleértve – 3, Argentína és Uruguay 2-2, Anglia, Franciaország és Spanyolország pedig 1-1 alkalommal diadalmaskodott.
Az erőfölényt más számok is mutatják. A 32 csapatból álló brazíliai mezőnyből 13 válogatott Európát, 6 pedig Dél-Amerikát képviselte. Az utóbbiak súlya még markánsabb, hiszen a 10 tagországot számláló Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) hat válogatottat delegált, Brazília rendezőként vehetett részt, négyen (Argentína, Chile, Ecuador és Kolumbia) a csoportjukból jutottak tovább, míg Uruguay az ázsiai konföderációból (AFC) a reményágra került Jordániát győzte le az interkontinentális pótselejtezőn. A világbajnoki helyek elosztásában a múlt, s vele az elért siker dominál, 1962–2006 között felváltva nyert dél-amerikai és európai csapat, a sormintát a 2006-os győztes Olaszország után a 2010-es dél-afrikai tornán első Spanyolország bontotta meg. Az sem meglepő, hogy Európa és Dél-Amerika osztozott ezúttal is az elődöntős helyeken, hiszen rajtuk kívül eddig csak két másik regionális szövetség csapata jutott a legjobb négy közé. Az USA a 13 meghívott válogatott részvételével zajló első, 1930-as vébén, a Japánnal együtt társházigazda Dél-Korea pedig – jelentős bírói segítséggel – 2002-ben. Sokkal színesebb a nyári olimpiák – világbajnokságokkal össze nem hasonlítható erősségű – futballtornáin győztesek 18 országot számláló listája, amelyen Magyarország a legtöbb, három (1952, 1964, 1968) aranyéremmel szerepel.
A legnagyobb előrelépést a brazíliai világbajnokságon az észak- és közép-amerikai, valamint karib-tengeri országokat tömörítő konföderáció (CONCACAF) csapatai tették. A szellemes játékáért és küzdőszelleméért mindenki által dicsért Costa Rica a csoportjában három korábbi világbajnokot utasított maga mögé – Uruguayt, Olaszországot és Angliát –, és az elődöntőbe jutásért csak tizenegyesekkel maradt alul Hollandiával szemben. A CONCACAF most abban bízik, hogy a 32 világbajnoki résztvevő között garantált három helye eggyel nőhet, a negyedikhez ugyanis jelenleg pótvizsga kell, azt ezúttal Mexikó az óceániai konföderáció selejtezőinek nyertesével, Új-Zélanddal vívott összecsapáson szerezte (minden regionális szövetség Európa 13 helyéből kérne magának). A 2011-ben lemondott Jack Warner elnökségének 21 éve alatt a CONCACAF működését korrupciós botrányok lengték körül, ám a kajmán-szigeteki Jeffrey Webb irányításával megújulási folyamat vette kezdetét. Ennek része, hogy 2016-ban a dél-amerikai kontinentális bajnokság, a Copa América tíz válogatottjához a 41 tagú CONCACAF hat csapata csatlakozik. A Copa Américán 1993 óta 2-2 meghívott ország már részt vett, a 2016-os viszont különleges alkalom lesz, mert a CONMEBOL az alapításának századik évfordulóját ünnepli.
A centenáriumi, és először Dél-Amerikán kívül tartott torna házigazdája a CONCACAF-tag USA lesz, ahol az 1998-as visszavonulása óta amerikai feleségével Kaliforniában élő német Jürgen Klinsmann vezette válogatott brazíliai helytállása óriási sikert aratott. Az USA Portugália és Belgium elleni meccsét 25 millióan nézték, többen, mint ahányan a profi kosárlabda vagy a baseball fináléjának mérkőzéseit követni szokták – igaz, a rangelső amerikaifutball-döntő, a Super Bowl 100 millió fölötti nézettségétől ez még messze van. Az amerikai válogatott – sőt technikai igazgatóként az egész sportág – irányításában szabad kezet kapott, évi 2,5 millió dollárt kereső Klinsmann most abban bízik, hogy végre meghatározó szerephez juttathatja a tengerentúlon is a labdarúgást. Ebben a sztárimádatra épülő USA-ban segíthet, hogy népmesei hőssé emelték az anyja révén félig magyar származású Tim Howard kapust, aki a Belgium elleni vesztes nyolcaddöntőben 16 kapura tartó lövést, illetve fejest hárított, ami új rekord azóta, hogy ezt a mutatót 1966-ban elkezdték számolni.
Az USA már a harmadik hullámban próbálkozik a foci meghonosításával. A brazil Pelét és a német Franz Beckenbauert felvonultató kísérlet az 1970-es évek végén kudarcba fulladt, és bár az USA által 1994-ben rendezett világbajnokság azóta sem megdöntött nézőcsúcsot hozott a stadionokban, a vele egy időben indított Major League Soccer (MLS) sokáig nem jelentett áttörést. Az angol David Beckham 2007-es érkezésétől kaptak új lendületet, amit most talán a brazíliai szereplés srófolhat tovább. Az USA-ban már 13 millióan fociznak – így a kosárlabda, a baseball/softball kettőse, valamint az amerikai futball mögött a negyedik legnépszerűbb versenysportágnak számít a labdarúgás –, és a 19 csapatot felvonultató MLS mérkőzésein csaknem 19 ezres az átlagos nézőszám. Ez a magyarországinak a többszöröse, és a világon a nyolcadik legmagasabb az angol, a német, a spanyol, az olasz, a mexikói, a holland és a francia profi liga után. Az amerikaiak Brazíliában is lelkeseknek bizonyultak, a hazai szurkolók után a legtöbb, 220 ezer jegyet vettek. Az angol Manchester United és a spanyol Real Madrid augusztus 2-ai michigani hírverő mérkőzésére pedig áprilisban fél óra alatt elkelt a 110 ezres stadion összes jegye.
Pelé négy évtizede azt jósolta, hogy egy afrikai csapat az ezredfordulóig világbajnoki címet szerez, de ez még mindig várat magára. Négy éve, Dél-Afrikában Ghána csaknem történelmet írt, a kontinens válogatottjai közül először juthatott volna be az elődöntőbe, de az akkor is ellentmondásos szerepet játszó uruguayi Luis Suárez a hosszabbítás végén egy piros lapért cserébe a gólvonalon kapusként hárított, Asamoah Gyan kihagyta az ezért megítélt tizenegyest, majd a dél-amerikaiak nyerték a büntetőpárbajt. Ghána ezúttal a csoportjában az utolsó helyen végzett, köszönhetően annak, hogy a Portugália elleni mérkőzés előtt fellázadtak a játékosok, mert nem kapták meg a világbajnoki részvételért járó pénzüket. John Dramani Mahama elnök intézkedésére repülőgép vitt Brazíliába 3 millió dollár készpénzt, de a csapat addigra már szétesett. Afrikában nem ritka a labdarúgó-szövetségek és a válogatott játékosai közti anyagi vita, a szintén leszerepelt kameruniak például addig nem indultak el a vébére, amíg sporttáskában meg nem kapták a pénzüket.
Bár először élte túl a csoportkört két afrikai csapat is, a legjobb 16 között Franciaországgal szemben vereséget hozó mérkőzésük előtt a nigériai játékosok is bojkottálták az egyik edzést, és Goodluck Jonathan államfőnek személyesen kellett megnyugtatnia őket, hogy megkapják a fejenként 30 ezer dolláros jutalmukat. Nigériában évtizedes hagyományuk van a pénzügyi vitáknak: az 1985-ben a 17 év alattiak világbajnokságát, illetve az 1994-ben az Afrikai Nemzetek Kupáját megnyerő válogatott tagjai a mai napig nem kapták meg a szövetség és a kormány által ígért házukat. Emelt fővel búcsúzhattak viszont a csoportkörből továbbjutott – a franciaországi diaszpórában élőkre építő – algériaiak, akik a nyolcaddöntő hosszabbításának a végén a frászt hozták a végül győztes németekre. És igazolták, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) világranglistáján a 22. helyükkel miért ők a legmagasabban jegyzett afrikai válogatott.
NAGY GÁBOR
